Nincs igaza a balliberális holdudvarnak
A 2006-os önkormányzati választás óta ez már a 11. olyan voksolás, amelyen a jelenlegi kormánypártok a leadott szavazatok nagyjából 50%-át szerzik meg – volt olyan is ezek közül, amikor ez az arány ennél jóval nagyobb volt. Az ellenzék pedig sokadjára követi el azt a hibát, hogy nem marad csöndben, vonul vissza és kezdi el a megrázó pofon okait józanul kiértékelni. Ehelyett ordít, visít és toporzékol, mint egy veszíteni nem tudó kisgyermek. Vagy csalással vádaskodik, vagy azzal próbálja láttatni a fényt az alagút végén, hogy mantraszerűen ismételgeti: a Fidesz szavazókat veszít, innentől kezdve leszállóágban van, most már nem sokat kell várni, és vége Orbán Viktor kormányzásának. Ez utóbbi történik most is.
Sorra olvasom a nyilatkozatokat, cikkeket arról, hogy a kormánypártok 1 millió szavazót veszítettek a tavalyi országgyűlési választáshoz képest. Csakhogy ez – tudatosan vagy tudattalanul – az almát a körtével tipikus esete.
Hiszen jól tudjuk, Európai Parlamenti választás még sosem mozgatott meg annyi embert, mint egy országgyűlési. Ezt jól mutatja az is, hogy tavaly majdnem 70%-os volt a részvétel, míg idén alig több, mint 43%, és még ez is rekordnak számít az EP-voksolásokon. Ez egyébként számokban kifejezve azt jelenti, hogy míg 2018-ban 5 732 283 választópolgár járult az urnákhoz, addig most 3 438 646. Ebből is látszik tehát, hogy semmi értelme nincs összehasonlítani e két választást, hiszen így akár a demokráciát is félthetnénk, mondván, majdnem 2,5 millióval kevesebben mentek el szavazni. (Halkan teszem hozzá, ez sem állna nagyon távol a folyton farkast kiáltóktól.)
Amit tehát érdemes összehasonlítani, az a korábbi európai parlamenti választások és a mostani. Álljon itt tehát egy lista arról, hogy az eddigi európai parlamenti voksolásokon mennyien szavaztak a Fideszre, majd a Fidesz-KDNP-re!
2004: 1.457.750
2009: 1.632.309
2014: 1.193.991
2019: 1.803.282
A szikár tények tehát azt mutatják, hogy a 2004 óta tartó időszakot vizsgálva a Fidesz-KDNP most van népszerűsége csúcspontján, hiszen EP-választáson még soha nem szavaztak rá annyian, mint most.
A balliberális oldalnak tehát itt az ideje belenyugodni és megbarátkozni a gondolattal: nincs még fény az alagút végén.
