Vidéken néhol korbács járt a locsolás helyett

Húsvéthétfő hazánkban a locsolkodás napja. Ennek a szokásnak az alapja a víz megtisztító és megújító erejével kapcsolatos hiedelmekből származik. Vidéken gyakran még ma is kútvízzel locsolják a lányokat, a legtöbb helyen azonban (szerencsére) inkább kölnivizekkel örvendeztetik meg őket. A locsolkodás hagyományának egyesek Bibliai eredetet is tulajdonítanak, mondván, a feltámadást hírül vivő asszonyokat hideg vízzel locsolva próbálták a katonák lecsendesíteni.

A locsolásért a fiúk a régi időkben vörös- vagy lilahagyma héjával, vörös káposztával, máskor a zöld dió levének segítségével megfestett (vagy épp sima) tojást, szalonnát kaptak.

Ilyenkor a lányok vendégül látják a látogató férfiakat, finom ételek kerülnek az asztalokra, kaláccsal és italokkal kínálják őket.

Ezen a napon Szeged vidékén a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, ahol vödörnyi vízzel öntötték le őket. Az Ipoly mentén szervezetten történt a húsvéti locsolás, a legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, ott tojásrántottát készítettek, és megették. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért, és csak ezután indultak el locsolni. A lányok igyekeztek elbújni, de akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték, és vödörszám hordták rá a vizet. Azok a fiúk, akiket nem vettek legényszámba, először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak – ezért jutalmul 8–10 hímes tojást kaptak. Ezután mentek a rokonok, szomszédok lányaihoz. A fiúk locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján tojásokkal viszonozták. Hagyomány volt, hogy kedden a lányok locsolták a legényeket.

A húsvéti korbácsolás a Dunántúlról ismeretes népszokás. A fűzfavesszőből készített korbáccsal csapkodták meg a leányokat, közben ezt mondogatva:

Keléses ne légy,

Bolhásos ne légy,

Esztendőre frissebb légy!

A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral vagy piros tojással kínálták a legényeket. A Felföldön és a szlovák–magyar lakta területeken ismert szokás a suprikálás, amikor a lányok korbácsolják meg a húsvéti locsolást végző legényeket.

Az Ipoly mentén a húsvétot követő vasárnap volt szokás a komatál küldés, a lányok ilyenkor azoknak a fiúknak küldtek tojást, akik farsangkor táncba vitték őket.

A Dunántúlon az ajándékot ünnepélyes formában, vers, mondóka vagy dal kíséretében adták át:

Komatálat hoztam

Föl is aranyoztam

Koma küldi komának

Koma váltsa magának.