„Gyökér nélkül nincs lombja a fának” – 80 éves Tolcsvay Béla, a hit és a hagyomány énekmondója

Hitéből fakadó szolgálatként megélt, nyolcvanéves életutat ünnepel Tolcsvay Béla Kossuth-díjas énekmondó és zeneszerző. A hazai folk-beat zene jelentős alakja az ősi magyar kultúra hagyományaiból és tradicionális hitvilágából merítve alkotott maradandót. November 6-i születésnapja alkalmából egy olyan művész előtt tisztelgünk, akinek munkásságát a kezdeti sikerektől a Magyar mise megírásáig mindvégig a szellemi hagyományőrzés vezérelte.

Nyolcvanesztendős lett Tolcsvay Béla Kossuth-díjas zenész, énekmondó és zeneszerző, a hazai folk-beat stílus egyik legmeghatározóbb úttörője. A Tolcsvay Trió alapítójaként a hetvenes években slágerek sorával formálta át a magyar könnyűzenét, majd az ősi, erdélyi gyökerekből és mély hitéből merítve teremtett egyedülálló, hagyományőrző zenei világot. November 6-i jubileuma alkalmából egy olyan kivételes életutat mutatunk be, amely a Várklub és a Ki mit tud? sikereitől a színházi terveken és a családi hullámvölgyeken át a misztikus népi szertartásjátékokig vezetett.

Tolcsvay Nagy Béla Budapesten született, a Várnegyedben nőtt fel négy évvel fiatalabb öccsével, Lászlóval. Apjuk, Tolcsvay Nagy Béla zenét tanított, a családban mindennapos volt a muzsika, Béla hatéves korától csellistának készült. A komolyzenével a Beatles és az angolszász beatzene hatására hagyott fel, 12 húros gitárra váltott, amelyet autodidaktaként tanult meg pengetni.

1964-től a Strangers és a Wanderers együttesben játszott, az ausztrál Seekerst hallva döbbent rá, hogy ez az akusztikus, népzenei gyökerű muzsika az ő igazi világa. 1967-ben öccsével és Balázs Gábor bőgőssel megalakították a magyar népzene harmóniavilágát idéző, folk-beat stílusú Tolcsvay Triót. Az együttesben a fivérek gitároztak és énekeltek, első saját számuk a Ne menj el volt, színpadra a Szentháromság téri Várklubban, a már akkor népszerű Illés együttes hétvégi koncertjein a szünetekben léphettek fel. Szerették, amit csináltak, egyáltalán nem a pénz hajtotta őket, akkor még nem is gondoltak arra, hogy ebből éljenek meg.

A Magyar Televízió Ki mit tud? tehetségkutató versenyén 1968-ban megnyerték kategóriájukat, ami egy csapásra ismertté tette a nevüket. A testvérek 1970 végén létrehozták a Tolcsvayék és a Trió formációt, amelyben már elektromos hangszerek és dob is szerephez jutottak. 1972-ben jelent meg egyetlen önálló albumuk, amelyen a három akkor legnépszerűbb énekesnő, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Zalatnay Sarolta is énekelt, a Boldogtalan vándor, a Lá-di-dá, a Ne sírj kedvesem és a Szeretni kéne című daluk sláger lett. 1972-től Koncz Zsuzsával és az Illés együttessel KITT-egylet néven léptek fel. Tolcsvay Béla 1973-ban az egyik szervezője volt az első magyar popfesztiválnak Miskolcon.

A zenészt 1973 végén, az Illés felbomlása után szerveződő Fonográf együttesbe hívták, de nem lépett be a Szörényi-Bródy szerzőpárosra alapozott zenekarba, László öccse viszont igent mondott. Ez roppant megviselte, majdnem felhagyott a zenéléssel, a testvérek viszonya évekre megromlott.

1974-ben egy erdélyi kiránduláson a Gyimesekben találkozott a további életútját meghatározó muzsikával, amelyből új ihletet merített. Újjáalakította Pomázi Zoltánnal és Czipó Tiborral a Tolcsvay Triót, közreműködött Latinovits Zoltán előadóestjein. A „színészkirály” őt szemelte ki az általa létrehozni kívánt Művész Színház zenei vezetőjének, de Latinovits váratlan halála miatt a terv meghiúsult. Tolcsvay Béla 1976 és 1978 között az Agria Játékszín zenei vezetője volt, verseket zenésített meg Kútvölgyi Erzsébet Ady-estjeihez, dalokat komponált a Bojtorján együttesnek. A Trió 1979 novemberében feloszlott, a Tolcsvay-testvérek megalakították a Tolcsvay-együttest, de új anyagot már nem jelentettek meg. Az újabb Trió az 1990-es évek közepén állt össze, szólógitárosa Egri László, basszusgitárosa Czipó Tibor, a dalok szövegét és zenéjét is Tolcsvay Béla írta. A zenekar egészen Czipó Tibor 2019-ben bekövetkezett haláláig játszott.

Tolcsvay Béla saját dalszövegei mellett számos verset is megzenésített, önmagát énekmondónak határozza meg, mert ahogy nyilatkozta:

„át kell adni a fiataloknak azt, amit tud az ember”.

Testvére zenéjére ő írta az 1987-ben bemutatott rockoratórium, a Magyar mise verseit. 1992 és 1999 között alkotta a népzenei gyökerű Szép szerelmem, Magyarország című trilógiát (Napfényfia, Rijjadóleány, Csillaglánc), 2011-ben mutatták be Az égig érő fa című táncos mesejátékát, amelyet Béres Melindával közösen hozott létre, 2015-ben volt az Aranyfényű asszony című népi szertartásjátékának premierje.

A Fejér megyei Pázmándon élő művész, aki munkásságát a hitéből fakadó szolgálatnak tekinti, sokat tett a magyar hagyományvilág mérhetetlen gazdagságának közvetítéséért, hitvallása szerint „gyökér nélkül nincs lombja a fának”. Pályafutása során számos klubot alapított, a többi között 1981-ben a Pomázi-Tolcsvay Tanyát, 1994-ben Budapesten a Hunyadi Klubot, 1998-ban a Thököly Klubot, 2009-ben a Tolcsvay Klubot.

Munkássága elismeréseként 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 2015-ben Kossuth-díjban részesült rendkívül népszerű, az ősi magyar kultúra hagyományaiból és tradicionális hitvilágából építkező, egyedi stílusú és sokoldalú dalszerzői, előadóművészi pályája elismeréseként. 2019-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át.

A művész Legyen úgy, mint régen volt! címmel 2004-ben publikált interjúkötetében személyes dolgokról, a valláshoz, élethez való viszonyáról vallott, az életútjáról írott könyv Megnyittatott… Misztikus életrajz az Ég Ígérő Fa nyomában címmel látott napvilágot 2012-ben. 2022-ben jelent meg a Tolcsvay testvérek – Antológia 1968-1973 című kiadvány, amely könyvben, dupla CD-n és DVD-n mutatja be a folk-beat stílust Magyarországon meghonosító Tolcsvay testvérek közös munkásságát.

Vezetőkép: Tolcsvay Béla (Tolcsvay Nagy Béla) Kossuth-díjas gitáros, énekes, zeneszerző. Forrás: MTVA. Fotó: Zih Zsolt