Jézus csak egy kép a falon, de démonok léteznek?

Különös harcot vív gyermekeink (félre)neveléséért az amerikai filmipar. Szülő legyen a talpán, aki ki tudja választani a jelenlegi mesefilmdömpingből azt, ami teljesen ideológiamentes szórakozást kínál az egész családnak.

A mozikban ma gyakorlatilag alig van olyan, gyerekeknek szánt rajzfilm, amiben ne szerepelnének szörnyek, vámpírok, démonok vagy egyéb túlvilági szereplők. De az is előfordulhat, hogy egy ártalmatlannak tűnő, európai mesére ülünk be, majd az egyik szereplő végig szado-mazo cuccra emlékeztető bőrtangában menti az erdőt barátaival az egyébként 6-os karikás történetben.

Minden filmstúdiónak megvannak a maga ismertetőjegyei, így nem volt előttünk teljesen ismeretlen a Shrek, a Madagaszkár és az Agymanók alkotójának világképe, mielőtt beültünk az Elfelejtett sziget című, 12 karikás mesefilmre. Az előzetesből tudtuk, lesznek ijesztő jelenetek, fel voltunk készülve, hogy nem matinéra megyünk.

Voltak is durva poénok, mint például éneklő-síró mellbimbóval rendelkező sellő, démonbaba, kalapáccsal vésett tetoválás, valamint elhangzott az egyik főszereplő szájából az is, hogy nem volt maradása az apácák vezette iskolában. Locsolták a művért is az iskolai előadáson, de ez magában talán nem verte volna ki a biztosítékot.

Arra viszont nem voltunk felkészülve, hogy Jézus is megjelenik és célponttá válik az egyébként is zavaros ideológiák és hitvilágok mentén szerveződő történetben. (A sztori a Fülöp-szigetek hitvilágát veszi alapul, ahol aztán különböző meseszerű démonok rontanak a gyanútlan – vagy éppen kalandot kereső? – főszereplőkre.)

Z-generációs katolikus fiatalok úgy értékelték a közösségi médiában, a Jézus-kép nekik még simán belefér, semmi kivetnivaló nincs abban, ahogyan az egyébként nagyon ismert, Jézus Szentséges Szívét ábrázoló festmény előtt felgyullad, majd szépen leég egy sült malac. De az már beszédes, hogy a mesében ugyanebben a házban élnek azok a szülők, akik a démoni álomvilágot kergető gyereket rendes tudást adó egyetemre szeretnék küldeni, ahol nem tömi tovább a fejét zavaros mondavilággal céltalanul tengődő barátnője.

És itt a csavar, ami miatt a történet és a benne szereplő geg sokkal ijesztőbb, mint az elsőre látszik: a végső, zavaros üzenet ugyanis az, hogy a barátság a családnál is fontosabb, Jézus csupán egy mozdulatlan kép a falon, amit a szüleink akarnak ránk erőltetni, míg a kaland és a valódi élet az álom- és démonvilágban rejtőzik.

Az már csak hab a tortán, hogy van olyan szereplő, aki nem tud uralkodni magán, mert nem ő irányítja, ha kutyává változik, és olyankor csak a bot érdekli. Biztos túlérzékeny vagyok, ha ebben a normalitástól eltérő viselkedés mentegetésére használt narratíva felbukkanását látom. Vagy amikor a jó és a rossz végleges összemosásaként a két főgonoszról kiderül, hogy szegénykék azért gyilkolásznak és rémisztgetnek, mert őket is bántották, nekik is rossz. De biztos a véletlen műve, ha van némi párhuzam a nemrég a hírekben felbukkanó, gyermekeit megölő háromgyerekes édesanya mellett kiálló amerikai tömegek és a film végkicsengése között.

A konklúziót mindenki vonja le maga, de az biztos, hogy gyermekeink nincsenek biztonságban. Az amerikai álomgyár, és az egész fimipar nagyon is célzottan kotyvasztja, patikamérlegen méri hozzávalóit ezekhez a történetekhez: vicces és pörgős, nem annyira durva, de lassan csepegteti a mérget, amivel alattomban egy egész generációt választ el és húz ki feltűnés nélkül a normalitás talajából.

Vezetőkép: Részlet a film előzeteséből. Forrás: YouTube