Politikai viharok és szoborcserék: 125 éves a Hősök tere jelképe
Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1901. október 24-én helyezték el a budapesti Hősök terén álló Ezredéves Emlékmű zárókövét, amelynek tetejére ekkor került fel Gábriel arkangyal Párizsban nagydíjat nyert, monumentális szobra. A nemzet ezeréves múltját megörökítő, több mint harminc évig épülő központi emlékmű történetét háborús pusztítások, politikai viharok és ideológiai szoborcserék is alakították, mire elnyerte mai, nemzeti emlékhelyként tisztelt arculatát. A drasztikus állapotba került, több mint 120 éves arkangyalszobrot nemrég teljes körű restaurálásra elszállították – talapzatából egy 1901-es időkapszula is előkerült –, de a tervek szerint még idén, 2026 végén visszatérhet eredeti helyére.
Budapest székesfőváros a honfoglalás közelgő millenniuma alkalmából már 1881-ben kezdeményezte az Országgyűlésnél egy, a nemzet ezeréves múltját méltóképpen megörökítő köztéri emlékmű felállítását. A képviselők csak 1894-ben foglalkoztak érdemben a kéréssel, hosszas vita után elvetve az eredetileg javasolt Gellért-hegyi helyszínt. Végül az 1896. évi VIII. törvénycikk rendelkezett az emlékművek helyszínéről. Eszerint Budapesten a Városliget és az Andrássy út találkozásánál, a honalapító Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját megörökítő emlékművet kell emelni. A tervek elkészítésével Zala György szobrászt és Schikedanz Albert építészt bízták meg pályáztatás nélkül, ami nagy felzúdulást keltett szakmai körökben. A hét vezérre és törzsre emlékeztetve pedig az ország hét különböző pontján, a munkácsi, a dévényi és a zimonyi várhegyen, a nyitrai Zoborhegyen, Pannonhalmán, Pusztaszeren és a brassói Cenk-hegyen kívántak emlékművet, illetve emlékoszlopokat állítani. A megadott határidőre a vidéki emlékművek csaknem mindegyike elkészült, a központi emlékmű építése azonban csaknem 30 évig tartott.
Az építkezés 1896 végén kezdődhetett meg, mert addig a helyszínen a millenniumi kiállítás díszkapuja állt. Az (első) avatásra 1901. október 24-én történt, amikor 85 méter széles és 25 méter mély, félkör alakú oszlopcsarnok középpontjában álló 36 méter magas korinthoszi oszlop belsejében elhelyezték az emlékmű történetét tartalmazó pergament, majd a zárókőre felkerült Gábriel arkangyal a magyar királyi koronát és az apostoli kettős keresztet tartó, öt méter magas szobra, mellyel Zala György az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert.
Az emlékmű építészeti részeinek átadására 1905-ben került sor, ám ekkor a két oszlopcsarnok hét-hét nyitott szoborfülkéje még üresen állt. 1905-re készült el I. Mátyás, I. Ferdinánd, IV. Béla, Károly Róbert, II. Lipót, egy évvel később Könyves Kálmán, Ferenc József és a Hunyadi János, 1911-re Szent László, Szent István és Mária Terézia, 1912-re II. András és III. Károly bronzszobra. A tizenhárom szoborból Zala csak hármat készített, kettő-kettő Füredi Richárd, Senyei Károly, Margó Ede és Telcs Ede egy-egy, Köllő Miklós és Kiss György műve. Árpád fejedelem szobra 1912-ben került az obeliszk talapzatára és a két oszlopsor sarokpillérein lévő négy allegorikus bronzszobor (Háború, Béke, Munka és Jólét, Tudás és Dicsőség) is elkészült, így amikor az első világháború megszakította az építést, már csak Nagy Lajos király, illetve Árpád mellől a hat vezér hiányzott a szoborcsoportból.
A 2,8 méter magas királyszobrokat ideológiai viták övezték, a tizennégy helyből öt jutott Habsburg-uralkodónak és ez az arány – jóllehet a névsor többször módosult – a végleges döntés után sem változott. Az első világháborús vereség után az összes Habsburg-uralkodó szobrát eltávolították, Ferenc Józsefét össze is törték, a szoborból csak a csizmája maradt. Az emlékmű munkálatai a gazdasági stabilizációt követően újraindultak, 1926-ban visszakerült a négy Habsburg-király, Zala elkészült Nagy Lajos király szobrával és újramintázta Ferenc Józsefet is. A talapzatra kerültek az Árpád mellől addig hiányzó honfoglaló vezérek 4,7 méter magas lovas szobrai, a királyszobrok alatt elhelyezték a tetteiket ábrázoló domborműveket. A teljesen kész emlékművet valamennyi szobrával együtt 1929. május 26-án Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avatták fel, együtt az első világháborúban elesett magyar katonákra emlékeztető nemzeti hősök országos emlékkövével, a millenniumi emlékmű elé helyezett monolit mészkővel.
A második világháborúban Budapest ostroma idején a Műcsarnok felé eső oszlopcsarnokot találat érte, Mária Terézia és II. Lipót szobra darabokra tört. Pár éven belül a megsérült emlékkövet és a másik három Habsburg-uralkodót is eltávolították, helyük egy ideig üresen állt, mígnem egy politikai döntés nyomán a magyar szabadságért és függetlenségért vívott harc vezetői váltották fel őket. Így került Ferenc József helyére Kossuth Lajos, II. Lipótéra II. Rákóczi Ferenc, Mária Teréziáéra Thököly Imre, III. Károly és I. Ferdinánd helyére Bethlen Gábor és Bocskai István szobra. Az új szobrok alá új domborműveket helyeztek, kicserélték a Könyves Kálmán szobra alatti reliefet is, és 1956-ban felavatták az új Magyar Hősök Emlékkövét is.
A teret 1932 óta hívják Hősök terének, amely mai arculatát az 1938-as eucharisztikus világkongresszus alkalmából nyerte el: eltávolították a szobrokat körülvevő szökőkutakat és növényzetet, s díszburkolatot alakítottak ki. Az emlékmű 1995-96-ban, majd 2000-2001-ben is rekonstrukción esett át. A megújult Hősök terét 2001. augusztus 18-án avatták újra, ugyanebben az évben a felújított Ezredéves Emlékművet és az új, Szilágyi András tervei alapján készült Magyar Hősök Emlékkövét az Országgyűlés nemzeti emlékhellyé nyilvánította. 2024-ben, több mint 120 év után leemelték és elszállították a drasztikus állapotba került Gábriel arkangyalt, hogy teljes körűen restaurálják. A munkálatok során a szobor talapzatában megtalálták az 1901-es avatás során elhelyezett üvegedényt összetörve, benne egy feltekert papírral és nyolc fém pénzérmével. A tervek szerint a szobor még ez év végén visszakerülhet eredeti helyére. 
Vezetőkép: A Hősök tere díszkivilágításban 2023. március 25-én. Fotó: MTI/Lakatos Péter
