„Nem a semmiből a semmibe tartunk” – Húsbavágó kérdésekben foglal állást a katolikus egyház új körlevele

Igazságosabb és testvériesebb világot! – 30 év után címmel jelentetett meg körlevelet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK). Az azonos címmel 1996-ban kiadott püspökkari körlevél megjelenésének 30. évfordulóján közzétett dokumentum nyolc fejezetben foglalkozik a magyar társadalom kérdéseivel. A körlevelet hétfő este mutatták be Budapesten.

Székely János, az MKPK elnöke köszöntőjében hangsúlyozta:

a körlevél az evangélium látásmódjával tekint a társadalomra, amely szerint a világmindenség a Teremtő szeretetéből van, és az emberi életnek van oka és beteljesedése, nem a semmiből a semmibe tart.

A körlevélben ezzel az evangéliumi látásmóddal próbálnak ránézni a mai magyar társadalomra, azon belül az oktatásra, az egészségügyre, a családok életére, a szegénységre, a fiatalok helyzetére és a társadalom lelkiállapotára – mondta.

Felidézte: 1996-ban, a rendszerváltás után, a püspöki kar látva a gazdasági nehézségeket, a munkanélküliséget és a privatizáció visszás megvalósulását körlevelében annak a kornak a kihívásait értelmezte az evangélium fényében. Harminc év alatt sok minden változott Magyarországon. A jelentős gazdasági fejlődés mellett olyan negatív jelenségek is „kopogtatnak”, mint a demográfiai válság, a határaink mellett dúló háború, a klímakatasztrófa egyre fenyegetőbb réme, a mélyszegénységben élő néprétegek valósága. Ezért döntött úgy az MKPK, hogy az 1996-os körlevél 30. évfordulóján újra megpróbálja az evangélium fényében látni a mai magyar társadalmat.

Hozzátette: a körlevél nemcsak elemzés, hanem meghívás is minden jóakaratú emberhez, hogy

„építsünk együtt egy igazságosabb és testvériesebb világot”.

Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök az első, Csodálatos emberségünk című fejezetet ismertetve kiemelte: a mindössze két bekezdésből álló, három szentszéki dokumentumra hivatkozó fejezet kiemelti, hogy az emberi személy létezésével együtt jár a méltósága, és nincs feltétel, nincs helyzet, amely ezt megsemmisítené.

Palojtay Márta, az MKPK családbizottságának életvédelmi referense a családról szóló fejezetet ismertetve úgy értékelt: ebben a fejezetben szerepelnek azok a pontok, amelyek a legkomolyabb társadalmi vitákat váltották ki az utóbbi időben, mint a család fogalmának meghatározása, az életkezdeti és életvégi kérdések, a nemi identitás és a mesterséges megtermékenyítés kérdései.

Azt is mondta: annak ellenére, hogy Európa-szerte csökken a magukat kereszténynek mondók száma, a fontos morális kérdésekben még mindig az egyházhoz fordulnak az emberek iránymutatásért.

Jelezte: a körlevél „határozottan és világosan képviseli” az egyház tanítását, ugyanakkor empatikus, a realitásokból kiinduló megközelítéssel, amely a segítő jelenlét hozzáállásáról tesz tanúságot.

A körlevél kitér olyan jelenségekre, mint az abortusztabletta alkalmazása, az eutanáziához való hozzáférés, illetve a házasság fogalmának átértelmezése, a gyermektelenség, a gyógyíthatatlan betegségek, a szexuális visszaélések, a gyermekvédelem.

A püspökkari körlevél kitér az egyházi keretek között történt bántalmazásokra és azok helytelen kezelésére, amelyekért a dokumentum szerzői bocsánatot kérnek az érintettektől és hozzátartozóiktól, és ígéretet tesznek a visszaélések megelőzésére és felderítésére.

Oroszné Obbágy Rita, a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye cigánypasztorációs felelőse a körlevél gazdaságról szóló fejezetét ismertetve kiemelte: igazságosság, a szegények iránti figyelem és szeretet nélkül nincs életerős és boldog társadalom. A Katolikus Egyházunk ezért vallja, hogy a termelés tényleges célja az ember, „minden ember és a teljes ember szolgálata”.

Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Oktatási Bizottságának főtanácsadója a körlevél oktatásról szóló fejezetét ismertetve azt mondta:

a katolikus iskola célja nem pusztán a vallási ismeretek átadása, hanem olyan személyiség formálása, aki képes felelősséget vállalni másokért és a társadalomért.

A körlevél legújszerűbb vonásaként említette, hogy meglepő nyíltsággal és önkritikával beszél a mai oktatás valóságáról, és arról az ellentmondásról, hogy miközben az egyházi intézményrendszer jelentősen bővült, a fiatalok személyes vallási kötődése gyengült. A körlevél továbbá világosan megfogalmazza, hogy a tehetséggondozás mellett a felzárkóztatás és az integráció is alapvető küldetése az egyházi iskoláknak.

Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új ember főszerkesztője az 5., a közélettel foglalkozó fejezetről szólva jelezte, a körlevélnek ez a része azzal foglalkozik, hogyan tud az egyház része lenni a közéletnek. A fejezet kiemeli az érdemi párbeszéd és a jog tiszteletben tartásának fontosságát, és szeretetteljes társadalom építésére hív.

Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola megbízott tanszékvezetője a dokumentum teremtésvédelemről szóló fejezetét ismertetve emlékeztetett, hogy míg az 1996-os körlevélben egyetlen pont foglalkozott a környezetvédelemmel, addig a mostani körlevél egy fejezetet szentel annak. Ferenc pápa Laudato sí kezdetű dokumentuma alapján kimondja, hogy fenntarthatatlan helyzetünknek nem pusztán gazdasági vagy technológiai, hanem elsősorban erkölcsi és lelki gyökere van, és valójában a fejlődés, a növekedés radikális újraértelmezését kellene képviselnünk.

Felföldi László pécsi megyés püspök a fiatalok helyzetével szóló részről azt mondta: a fiatalok nem pusztán tanításra vágynak, hanem olyan közösséget keresnek, amelyben valódi figyelmet, elfogadást és szeretetet kapnak. Az egyháznak kilépő egyházzá kell válnia, amely képes jelen lenni az emberek életében.

A körlevél utolsó, a társadalom spirituális megújulásáról szóló fejezetéről szólva Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita azt mondta:

az egyház feladata hogy a névleges hittől a megtérésen alapuló tudatos tanítványság felé vezesse az embereket.

A katolikus.hu oldalon, ahol közzétették a körlevelet, azt írják, hogy annak mottójául Izajás próféta könyvének egy gyönyörű részletét választották. „Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. […] Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. […] Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat.”
(Iz 58,7–12)

Vezetőkép: A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai Máriapócson. Forrás: katolikus.hu