Ügynökakták: Joób Máté evangélikus lelkész tanácsai, ha családunk is érintett

November 4-e után, az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát követően családok tízezrei találkozhatnak számukra ismerős névvel a korábban titkos dokumentumokban. Olyan családtag nevével, akit addig más összefüggésben ismertek, szerettek, tiszteltek – vagy akinél korábban is voltak megválaszolatlan kérdések. Mit tudunk tenni abban az esetben, ha egy hozzátartozó beszervezése vagy annak kísérlete ismertté válik? Joób Máté evangélikus lelkész, aki könyvet is írt a témában, most hét konkrét kapaszkodót, módszert osztott meg, amivel a múlt történéseit a jelenben is el tudjuk hordozni.

Joób Máté az evangelikus.hu hasábjain osztotta meg az Egy név a dossziéban – Hét kapaszkodó családoknak, amikor egy hozzátartozó beszervezése vagy annak kísérlete ismertté válik című rövid útmutatót, amivel segítséget szeretne nyújtani az érintett családoknak az ügynökakták november 4-i nyilvánosságra kerüléséhez.

Írásában hangsúlyozza, nincs egységes recept, minden család más utat jár be, de az általa végzett kutatásból – amelyet a témában készült A hallgatás terhe című könyvéhez végzett –  kiviláglik, hogy a gyors ítélet éppen úgy elzárhatja a megértés útját, mint a gyors felmentés.

Mint írja, fontos, hogy adjunk időt magunknak és egymásnak.

„Próbáljuk megérteni, mi történt valójában. Különítsük el azt, amit tudunk, attól, amit csak feltételezünk. Merjünk kérdezni, de fogadjuk el azt is, ha valamire már nem kaphatunk választ. Beszéljünk arról, amit megtudtunk, és arról is, amit érzünk. És közben próbáljunk meg emlékezni arra, hogy egy dosszié fontos, akár fájdalmas része lehet valaki élettörténetének, de az nem maga az egész ember.”

A kapaszkodók a következők:

1. Ne akarjunk rögtön ítéletet mondani

Joób Máté szerint lehet bennünk döbbenet, harag, szégyen, csalódottság, sajnálat vagy kíváncsiság. Az is előfordulhat, hogy megkönnyebbülést érzünk, mert egy régi, megmagyarázhatatlan viselkedés, elhallgatás vagy családi feszültség egyszer csak magyarázatot kap. Akárhogy is érzünk, hagyjunk időt a feldolgozásra.

2. Először próbáljuk megtudni, mi történt valójában

Egy név még nem egy egész történet – figyelmeztet az evangélikus lelkész, hozzátéve, hogy érdemes tisztázni a beszervezés körülményeit, az együttműködés tartalmát, az esetleges jelentéseket és következményeket, valamint azt is, hogyan viszonyult később mindehhez az érintett. Válasszuk külön, mit tudunk biztosan, mit feltételezünk, és mit nem tudunk még.

3. Ne maradjunk egyedül a történettel

Joób szerint a titok egyik legsúlyosabb öröksége maga a hallgatás lehet. Ugyan rövid távon a csend védelmet adhat, de ha tartós családi megoldássá válik, a következő generációk gyakran már nem a történetet, hanem a kimondatlanságot és a hiányzó magyarázatokat öröklik.

Nem kell rögtön nagy családi beszélgetést szervezni. Elég lehet először egyetlen megbízható ember, akinek ki lehet mondani azt, ami eddig csak belül kavargott.

4. Ha lehet, beszéljenek az érintettel, érdeklődve, nem számonkérően

Ha az érintett még él, természetes lehet, hogy kérdezni szeretnénk – írja Joób Máté, de figyelmeztet, hogy a beszélgetés célja nem feltétlenül minden részlet megszerzése, hanem annak a megértése lehet, hogyan élte meg ő maga a történteket.

Azt is tudnunk kell, nem minden kérdésre lesz válasz, és nem minden válasz érkezik akkor, amikor mi szeretnénk.

A „hogyan tehetted?” helyett gyakran többet nyithat meg a „mi történt veled?”, „hogyan kerültél ebbe a helyzetbe?”, „mitől féltél?”, „mit gondoltál akkor?”, „hogyan éltél együtt ezzel később?” kérdés

– javasolja Joób, hozzátéve hogy a megértésre való törekvés nem értékítélet.

5. Ne engedjük, hogy az „ügynök” szó meghatározza az egész embert

A lelkész arra is figyelmeztet, hogy a nyilvánosság csupán egy nevet és egy kategóriát lát. A család azonban apát, anyát, nagyapát, nagymamát, házastársat ismert.

Az újonnan megismert szerep valóságos része lehet az életének, de nem feltétlenül azonos az egész életével. Az árnyalt kép nem megszépítés: annak elfogadása, hogy ugyanabban az emberben szerethető és nehezen vállalható történetek is jelen lehetnek.

6. A családban ne csak a tényeket, az érzéseket is osszuk meg

Valaki dühös lesz, valaki védeni fogja az érintettet, valaki mindent tudni akar, más inkább távolságot tart – sorolja a lehetséges reakciókat Joób. A közös feldolgozás nem azonos azzal, hogy mindenkinek ugyanarra a következtetésre kell jutnia. Inkább annak elsajátítása, hogyan lehet egymás különböző reakcióit elviselni újabb családi törés nélkül.

7. Ne a gyors lezárást keressük, hanem a hordozható történetet

Végezetül azt is tudni kell, nem biztos, hogy minden kérdésre lesz válasz. Lehet, hogy az érintett már nem él, hiányozhatnak iratok, és egymásnak ellentmondó történetek is megszólalhatnak. A cél a lelkész szerint ezért nem feltétlenül a múlt maradéktalan feldolgozása, hanem az, hogy ne titokként legyen jelen a családban.

Joób Máté talán legfontosabb tanulsága, hogy

a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Azt azonban igen, hogy a következő nemzedéknek titkot és hallgatást vagy egy kimondható, árnyaltabban felrajzolt családi történetet adunk-​e tovább.

A kapaszkodók részletesen, illetve az erről szóló cikk teljes terjedelmében itt olvasható.

Vezetőkép: Joób Máté evangélikus lelkész, lelkigondozó. Forrás: evangelikus.hu, fotó: Magyari Márton