Nem kerülhetjük ki az eutanázia mélyén megbúvó kérdéseket
Ha a jó és a rossz kizárólag az egyéni döntéstől függ, akkor egyre nehezebb olyan közös mércét találni, amely alapján egy társadalom meg tudja védeni azokat, akik gyengék, betegek, idősek, fogyatékossággal élnek vagy éppen egzisztenciális szenvedést élnek át – többek között ez is elhangzott azon a konferencián, amelyet a Domonkos Nővérek szerveztek az eutanáziával és az asszisztált öngyilkossággal kapcsolatos kérdésekről.
Az élet, a méltóság és a halál kérdésében nem kerülhetjük meg az igazságot – áll a konferencia összefoglaló címeként, mely arra is rámutat, hogy az életvégi döntésekről szóló vita mélyén egy jóval nagyobb filozófiai kérdés húzódik meg: léteznek-e az embertől független, egyetemes erkölcsi igazságok?
Mi történik, amikor az élet végének kérdésében az egyéni autonómia válik az egyetlen mércévé? Hol húzódik a határ a palliatív ellátás, az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság között? És mi történik egy társadalommal, ha többé nem hisz abban, hogy léteznek minden emberre érvényes igazságok?
Ezeket a kérdéseket járta körül a Domonkos Nővérek által szervezett könyvbemutató és kerekasztal-beszélgetés, amelyen először François-Xavier Puttalaz professzor, a Fribourgi Egyetem professor emeritusa mutatta be magyarul is elérhető kötetét. Az Advocata Nostra kiadó gondozásában most megjelent kötet az eutanáziával és az asszisztált öngyilkossággal kapcsolatos kortárs viták filozófiai és társadalmi hátterét vizsgálja.
A téma Magyarországon sem elvont filozófiai kérdés. Karsai Dániel ügye és strasbourgi beadványa nyomán az elmúlt években szélesebb társadalmi figyelem irányult az életvégi döntésekre, az emberi méltóságra, az önrendelkezésre és arra a kérdésre, hogy mit jelent egyáltalán „jogot” formálni a saját halálunkhoz. A vita azonban gyakran gyorsan politikai vagy érzelmi síkra terelődik. Éppen ezért különösen fontos, hogy legyen lehetőség fogalmilag tisztán, racionálisan és egymás érveit valóban megértve beszélni ezekről a kérdésekről.
A beszélgetés résztvevői Barna Erzsébet palliatív orvos, aneszteziológus, Szeiler Zsolt filozófus és Papp Miklós morálteológus voltak. A kerekasztal egyik hangsúlyos kiindulópontja éppen a fogalmak tisztázásának szükségessége volt. Az életvégi döntésekről szóló közbeszédben gyakran összemosódik az eutanázia, az asszisztált öngyilkosság, a palliatív ellátás, a kezelés visszautasítása és az élet meghosszabbításának aránytalan eszközökkel történő erőltetése.
Pedig a különbségek nem pusztán terminológiaiak. A szavak mögött különböző emberképek, erkölcsi döntések és jogi következmények állnak
Puttalaz professzor érvelésének egyik központi eleme, hogy az életvégi kérdésekben nem elegendő az egyéni érzésekre vagy pillanatnyi társadalmi konszenzusokra hagyatkozni. Ha ugyanis minden erkölcsi igazság pusztán személyes választássá válik, nehézzé válik megindokolni azt is, hogy mi alapján védjük meg a különösen kiszolgáltatott embereket.
Az eseményről készült teljes beszámoló itt olvasható.
Vezetőkép: Illusztráció. Kép forrása: magnific.com
