A hétköznapi szeretet szentje: Lisieux-i Szent Teréz
Október 1-jén Lisieux-i Szent Terézre, a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett kármelita szerzetesnőre emlékezik a katolikus egyház. A fiatalon elhunyt francia szent a „kis út” néven ismertté vált lelkiségével vált világszerte ismertté. Arra tanított, hogy a szentség nem feltétlenül rendkívüli tettekben mutatkozik meg, hanem abban is, ha a mindennapi feladatainkat Isten iránti szeretettel és bizalommal végezzük.
Teréz 1873. január 2-án született a franciaországi Alençonban, Louis Martin és Zélie Guérin kilencedik gyermekeként. Mélyen vallásos családban nevelkedett, édesanyja korai halála azonban mélyen megrázta. A család ezt követően Lisieux-be költözött, ahol Teréz gyermek- és ifjúkorának meghatározó éveit töltötte. Négy nővére később szintén szerzetesi hivatást választott.
A kislányban már korán megérett a vágy, hogy teljesen Istennek szentelje életét. Mindössze tizenöt éves volt, amikor hosszú kérvényezés után, egyházi engedéllyel beléphetett a lisieux-i kármelita kolostorba. A szerzetesi közösségben imádsággal, munkával és rendtársai szolgálatával teltek a napjai.
Teréz lelkiségének középpontjában az a felismerés állt, hogy az ember gyengesége és kicsinysége nem akadály az Istenhez vezető úton. Meggyőződése szerint nem rendkívüli tettekre, hanem Isten irgalmába vetett bizalomra és a mindennapokban megélt szeretetre van szükség. Ezt nevezte „kis útnak”: a legegyszerűbb kötelességek teljesítése, az apró áldozatok és a mások iránti türelem is a szentség útjának részét jelenthetik.
Teréz már a kolostorba lépése előtt sokat imádkozott Henri Pranzini megtéréséért, akit három ember meggyilkolásáért ítéltek halálra. Amikor a kivégzése előtt a férfi megcsókolta a feszületet, Teréz ezt imádsága meghallgatásának jeleként értelmezte. Később a missziókért, a papokért és a hitüktől eltávolodott emberekért is rendszeresen imádkozott. Lelki tapasztalatait és Istenhez vezető útját az Egy lélek története című önéletrajzi írásában örökítette meg, amely halála után széles körben ismertté tette lelkiségét.
Élete utolsó éveiben súlyos tüdőbaj gyötörte. Fizikai szenvedései mellett lelki megpróbáltatásokat, köztük a hit próbáját is átélte. Betegsége ellenére igyekezett megőrizni Istenbe vetett bizalmát. 1897. szeptember 30-án, mindössze huszonnégy évesen hunyt el Lisieux-ben. Utolsó szavai a hagyomány szerint ezek voltak:
„Istenem, szeretlek!”
Terézt 1923-ban boldoggá, majd 1925-ben szentté avatták. Xavéri Szent Ferenccel együtt a missziók védőszentjévé nyilvánították, 1997-ben pedig II. János Pál pápa egyháztanítóvá avatta, elismerve lelkiségének és tanításának jelentőségét az egész katolikus egyház számára.
Vezetőkép forrása: Magyar Kurír
