Aranyszájú Szent Jánost ünnepeljük, a püspököt, aki a hatalom előtt sem hallgatott
Szeptember 13-án Aranyszájú (Krizosztomosz) Szent János püspököt és egyháztanítót ünnepli a katolikus egyház. A 4–5. század fordulóján élt főpásztor kivételes szónoki tehetségével vált ismertté, de nem csupán beszédeivel szerzett hírnevet: bátran fellépett a fényűzés és az igazságtalanság ellen, még akkor is, amikor ezzel a császári udvar haragját vonta magára.
János Antiochiában született a 4. század közepén. Édesapját korán elveszítette, így édesanyja, Antusza nevelte, aki nagy gondot fordított fia műveltségére és keresztény nevelésére. János retorikát és filozófiát tanult, mestere pedig a kor egyik leghíresebb szónoka, a pogány Libaniosz volt. Tehetsége hamar megmutatkozott: később az ókor egyik legkiválóbb keresztény szónokává vált. Fiatalon megkeresztelkedett, majd egyre inkább az imádságnak, az önmegtagadásnak és a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét.
Pappá szentelése után Antiochiában kezdett prédikálni, és hamarosan hatalmas tömegeket vonzottak beszédei. Nem kerülte a kényes témákat sem: a gazdagokat arra figyelmeztette, hogy javaikat nem tarthatják meg önző módon, miközben mások nélkülöznek.
397-ben Konstantinápoly püspökévé választották. Új szolgálati helyén az egyházi élet megújítását tűzte ki célul, miközben saját püspöki háztartásában is egyszerűséget követelt. Nem akart alkalmazkodni az udvari fényűzéshez, és nyíltan bírálta a gazdagok életvitelét, valamint azokat az egyházi vezetőket is, akik méltatlanul éltek vissza hatalmukkal.
A konfliktus elkerülhetetlenné vált. János többször szembekerült a császári udvarral, különösen Eudoxia császárné fényűző életmódjának bírálata miatt. 403-ban száműzték, de a nép tiltakozása miatt rövid időn belül visszatérhetett Konstantinápolyba. A feszültség azonban nem szűnt meg, és 404-ben ismét száműzetésbe küldték. Később Örményországba száműzték, majd egy még távolabbi helyre akarták szállítani. A hosszú és viszontagságos út során, 407. szeptember 14-én halt meg Kománában.
Aranyszájú Szent János több száz homíliát, számos Szentírás-magyarázatot és levelet hagyott hátra. Nevét – a görög Krizosztomosz, vagyis „aranyszájú” elnevezést – kivételes szónoki képessége miatt kapta. Írásai és beszédei évszázadokon át hatottak az Egyház életére, tanítását pedig a keleti és a nyugati kereszténység egyaránt nagyra értékeli.
A száműzetésben sem hagyta abba a lelkipásztori szolgálatot: leveleiben továbbra is híveivel és az Egyház helyzetével foglalkozott. Életének egyik legfontosabb üzenete éppen ezért az, hogy az evangélium hirdetését nem lehet a körülményekhez igazítani, ha közben elveszítjük az igazság iránti hűségünket. Aranyszájú Szent János liturgikus emléknapját szeptember 13-án tartja a katolikus egyház.
Vezetőkép: Aranyszájú Szent János ábrázolása. Forrás: Facebook/Görögtemplom
