A rácsok mögött is alkotó szerzetes – 160 éve halt meg Czuczor Gergely

Százhatvan éve, 1866. szeptember 9-én hunyt el Czuczor Gergely bencés szerzetes, költő és nyelvtudós, aki hithű szerzetesi hivatása és egyházi fogsága mellett is a magyar nemzeti ébredés és a nyelvtudomány egyik legnagyobb alakjává vált.

Az Érsekújvárhoz közeli Andódon született 1800. december 17-én. Jómódú parasztgazda apja Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban taníttatta, Czuczor már ifjan kiválóan tudott latinul, németül és szlovákul, később görögül is megtanult. 1817-ben unokatestvérével, Jedlik Ányossal Pannonhalmán belépett a bencés rendbe. Költői indulása is erre az időszakra tehető, első verseit magyar és latin nyelven írta. Később bölcsészetet tanult Győrött, majd a pesti szemináriumban volt teológus, 1824-ben pappá szentelték. Ebben az időben írta meg az Augsburgi ütközet című, a honfoglalás korában játszódó romantikus, hexameteres eposzát, amelyet erős németellenesség is jellemzett. A mű megjelent az Aurora 1824-es kötetében, s lelkesen üdvözölte Kisfaludy Károly, és elnyerte a Zalán futásán dolgozó Vörösmarty tetszését is, akivel később jó barátok is lettek.

Czuczor 1830-tól Komáromban volt tanár, irodalmat, retorikát, költészettant oktatott. Itteni működése alatt írott Hunyadi János életrajza olyan népszerű lett, hogy egy év múlva újra ki kellett adni. Ebben az időben felismerte, hogy az eposz már nem korszerű műfaj, érdeklődése a ballada felé fordult, a Hunyadi és Szondi alakját idéző művei nagy sikert arattak.

Az 1831-es kolerajárvány idején részt vett a betegek ápolásában, embersége, helytállása miatt köztisztelet övezte. 1831-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagja lett, négy évvel később a Társaság segédjegyzőjévé és levéltárnokává választották, így Pestre költözött. 1836-ben lett rendes tag, de hazafias gondolkodása, haladó költészete és világiasnak tartott életmódja miatt hajsza indult ellene, többek között azt is a szemére vetették, hogy paphoz nem méltó költeményeket, olykor szerelmes verseket is írt. Több fegyelmit is kapott, Poetai Munkái című kötetét elkobozták, s végül visszarendelték Pannonhalmára, egyházi fogságba helyezték, s egy időre a tanítástól is eltiltották.

1838-tól szigorú ellenőrzés mellett újra katedrára léphetett Győrött, majd 1845-ben ismét Pestre költözött, ahol az Akadémia megbízására Fogarasi Jánossal együtt hozzálátott a magyar nyelv nagyszótárának szerkesztéséhez.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése lelkesedéssel töltötte el, s megírta Riadó című versét, amely Petőfi harci dalai mellett a szabadságharc leghatásosabb csatadala lett. Ezért az egy költeményért azonban súlyos árat kellett fizetnie: 1849 januárjában letartóztatták, és halálra akarták ítélni, végül azonban hat év várfogság lett a büntetése. Gróf Teleki József akadémiai elnök közbenjárására rabsága helyéül a budai várat jelölték ki, ahol tovább dolgozhatott szótárán. Buda visszavételekor Görgeyék kiszabadították, és az ekkor már betegeskedő Czuczor a tihanyi apátságba vonult vissza. 1850-ben az osztrákok újra elfogták, és a hírhedt kufsteini várbörtönbe zárták, ahol azonban, a jólelkű várparancsnoknak köszönhetően, egyedül volt a cellájában, és lehetőséget kapott arra is, hogy írjon, olvasson, dolgozzon.

Az Akadémia közbenjárására 1851 májusában szabadult, főapáti engedéllyel ismét Pestre költözött, és ettől kezdve szinte kizárólag nyelvtudományi munkásságának élt. Verseket már alig írt, a szabadságharc leverése, fogsága keserűvé és kiábrándulttá tette. Színikritikusként, dramaturgként azonban rendszeresen látogatta a Nemzeti Színház előadásait, és ideje nagy részét az Orczy-kertben töltötte. Lankadatlan szorgalommal dolgozott tovább A magyar nyelv szótárán, de a munkát végül nem tudta befejezni, 1866. szeptember 9-én kolerában meghalt. Temetésén a Kerepesi temetőben bencés, piarista és ferences szerzetestársai, valamint akadémikus barátai vettek részt, Toldy Ferenc mondott felette emlékbeszédet.

Ő volt a romantikus nemzedék egyik leghaladóbb alakja, nyelvtudósként, költőként, közéleti emberként is maradandót alkotott. Balladáival Arany balladaköltészetét, népdalaival (Fonóházi dal, Szántó legény dala), népies elbeszélő költeményeivel (Falusi kislány Pesten) Petőfi és Tompa Mihály népies költészetét készítette elő. A magyar nyelv szótárának munkálatait végül szerzőtársa, Fogarasi János fejezte be, a monumentális mű hat vaskos kötetben 1862 és 1874 között jelent meg.

2000-ben a nevét viselő győri bencés gimnázium közelében lévő Széchenyi téren felavatták Jedlik Ányossal közös szobrát, Rieger Tibor alkotását, 2002-ben pedig szülőfalujában, Andódon nyílt meg emlékmúzeuma.

Vezetőkép: Czuczor Gergely. Forrás: Wikipédia; Jakobey Károly festményének (1878) részlete