Szentek, akik a helyes párbeszédre tanítanak minket

Az egészséges emberi kapcsolatokhoz elengedhetetlen megtanulni azt, hogyan tudunk párbeszédet folytatni azokkal, akik másképp gondolkodnak. Az alábbi négy szent példáját érdemes követnünk ezen az úton.

A párbeszéd elsajátítása nehéz, de nagyon fontos. Nehéz, mert konstruktív beszélgetést folytatni még azokkal az emberekkel sem könnyű, akik osztják a nézeteinket. Amikor valaki alapvető kérdésekben nem ért velünk egyet, néha úgy tűnhet, lehetetlen közös nevezőt találni. Ez különösen igaz lehet politikai, vagy hitbéli nézeteltérések esetén. Íme, négy szent, akiről érdemes példát vennünk e téren:

Kalkuttai Szent Teréz

Életét annak szentelte, hogy a legszegényebbeket szolgálja és megvédje az emberi élet méltóságát. Az élethez való alapvető emberi jog védelméért még a hatalmasokkal szembeszállt – rendkívül erőteljes volt az evangéliumi üzenet, amit közvetített.

Sikere olyan nagy volt – még a világi szemmel is –, hogy 1979. október 17-én Nobel-békedíjat kapott humanitárius szolgálata elismeréseként. A díjjal járó összeget és a tiszteletére rendezett bankett költségeit jótékonysági célokra ajánlotta fel.

A norvég Nobel-bizottság a weboldalán ezt írta róla:

„A norvég Nobel-bizottság szerint fontos, hogy az éhség és a szegénység felszámolására, valamint a biztonságosabb és jobb világ biztosítására irányuló konstruktív erőfeszítéseket Teréz anya által képviselt szellemiség, minden emberi lény értékének és méltóságának tiszteletben tartása inspirálja.”

Szent XXIII. János, a jó pápa

A „jó pápa” két fontos tulajdonsággal rendelkezett – a kedvesség és humor – amelyek kiváló párbeszédkészséget biztosítottak számára. Ezek különösen jól szolgáltak nehéz helyzetekben.

A Lélek naplója című könyvben egy olyan ember története tárul elénk, akinek veleszületett karizmája volt a párbeszéd finom megteremtésében:

Eleinte Giacomo Radini-Tedeschi bergamói püspök titkáraként szolgált. Az első világháború alatt katonai lelkész volt. Később megalapította a bergamói diákházat, amely vidéki fiatal férfiakat fogadott, ő a szeminárium lelki vezetéséért volt felelős.

Röviddel ezután a pápa kinevezte az olaszországi Propaganda Fide Kongregáció munkájának felügyeletére. Ebben a szerepében felkereste az összes olasz püspököt, támogatást kérve a missziók számára. Ezután XI. Pius pápa püspökké szentelte, és apostoli vizitátorrá nevezte ki Bulgáriába, egy ortodox többségű országba, ahol számos rendkívül vitatott kérdést kellett megoldania.

Apostoli küldöttként is szolgált Törökországban és Görögországban, bizonyos mértékig áthidalva a Vatikán, valamint az ortodox és muszlim hierarchiák közötti hatalmas szakadékot.

Ezek a rövid tények képet adnak érzékenységéről és arról a képességéről, hogy mindenféle hátterű emberrel tudott kapcsolatot teremteni. Pápaként az a nehéz feladat hárult rá, hogy a II. Vatikáni Zsinat révén vezesse az egyház reformját.

Szent VI. Pál

Giovanni Battista Montini kánonjogot és polgári jogot tanult, attaséként szolgált a varsói apostoli nunciatúrán, együttműködött XII. Pius pápával, és megfogalmazta a Szentatya békefelhívását a második világháború előestéjén.

Milánó érsekeként foglalkozott a munkásvilág, a bevándorlás és a külvárosok problémáival, számos új templom építését szorgalmazva.

Szent XXIII. János utódjának nehéz kihívással kellett szembenéznie. Sikeresen le kellett zárnia a II. Vatikáni Zsinatot, ami diplomáciai tehetsége és érzékeny közbenjárása nélkül nem lett volna lehetséges. A zsinat 1965. december 8-án ért véget.

A zsinat mellett VI. Pál pápa új struktúrákat hozott létre a nem keresztényekkel és a nem hívőkkel folytatott párbeszédhez. Létrehozta a Püspöki Szinódust, és végrehajtotta a Szent Hivatal (ma a Hittani Dikasztérium) reformját.

Írásai, beleértve az enciklikáit is, tükrözik a párbeszéd iránti vágyát minden környezetben. Új pápai hagyományt is indított azzal, hogy gyakoribb apostoli utakat tett. Ezek közé tartozott egy 1965-ös New York-i útja, ahol történelmi jelentőségű beszédet mondott az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése előtt.

Továbbá számos nem olasz bíborost nevezett ki, és bevezette a Béke Világnapját, amelyet 1968 óta minden év január 1-jén ünnepelnek.

Szent II. János Pál

Természetesen sok más szentet is lehetne még említeni, de ez a rövid lista nem lenne teljes Szent II . János Pál pápa nélkül. 27 éves pápasága bőséges példát szolgáltatott arra, hogyan tudott bárkivel a világon párbeszédet folytatni. Ez a képessége, apostoli buzgalmával párosulva, kulcsfontosságú tényező volt a kommunista uralom megszüntetésében szülőhazájában, Lengyelországban, és a berlini fal leomlásában.

Művészi érzékenysége karizmatikus személyiségének lényeges része volt. Lehetővé tette számára, hogy mélyen megértse az emberi lelket, keresztény vigaszt és reményt közvetítsen. Írásai lehetővé teszik, hogy mélyebben beleássunk Istennel, Szűz Máriával és felebarátaival való kapcsolatába.

Kapcsolatteremtő képességének bőséges gyümölcsei apostoli útjain mutatkoznak meg leginkább: 104 külföldi és 146 olaszországi utat tett meg. A fiatalok iránti szeretete vezette őt az Ifjúsági Világnap 1985-ös elindításához – ennek az eseménynek 19 alkalmán vett részt –, valamint a Családok Világtalálkozójához, amelyet 1994-ben ő indított el.

Isten népéhez és a világ vezetőihez fűződő közelsége, a Rómába özönlő vagy minden lelkipásztori látogatáson részt vevő hívők milliói, vallásközi párbeszédei és számtalan egyéb tevékenysége sokat elárul páratlan karizmájáról a kommunikáció terén.

Imádkozzunk, hogy ezek a nagy szentek példájukkal és közbenjárásukkal segítsenek nekünk, hogy tiszteletteljes és jóra törekvő párbeszédet tudjunk folytatni családjainkkal és azokkal az emberekkel, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerülünk – még akkor is, ha ez nehézséget okoz számunkra!

Vezetőkép: Kalkuttai Szent Teréz. Kép forrása: Wikipedia.org