Isten üdvözítő szeretete a legnagyobb jóság – Erdő Péter meglátogatta a főegyházmegye ifjúsági táborát
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is meglátogatta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ifjúsági táborát (EMIT), amelynek ezúttal Bodajkot választották helyszínéül. Izgalmas, bátor kérdéseket tettek fel a fiatalok az érseknek.
„Köszönöm az imáitokat, én is imádkozom értetek”
– mondta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Facebook-oldalának hétfői tájékoztatása szerint Erdő Péter bíboros, prímás a Bodajkon táborozó fiataloknak, akik betegsége idején imáikkal kísérték őt.
A bíboros augusztus 14-én látogatott el az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye hét év után újra megrendezett ifjúsági táborába. A 14-19 éves résztvevőkkel az istenkapcsolat elmélyítéséről, a hit megtartó erejéről és az imádság fontosságáról beszélgetett.
A bodajki tábor lelki programjai és közösségi beszélgetései abban segítették a fiatalokat, hogy egymáshoz és Istenhez is közelebb kerüljenek – írták.
Mórocz Tamás atya, a Bodajki Segítő Szűz Mária Kegyhely plébánosa saját közösségi oldalán számolt be az eseményről, illetve Erdő Péter és a fiatalok találkozásáról. A folytatásban Mórocz Tamás atya bejegyzésének szövegét közöljük: 
Augusztus 14-én, pénteken olyan szép élményben volt részem, amelyet azért is szeretnék leírni, hogy gazdagodjunk értékes tapasztalatokkal. Hiszen olyan sok nehézség van mai világunkban is, amelyek között ezek a megosztások igazi lelki gyöngyszemek lehetnek a lélek számára.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye 2019 óta újra megszervezi az egyházmegye ifjúsági táborát, amelynek helyszínéül a Bodajk melletti egykori gyermektábort választották. Ahogy ezt tavaly már Bíboros úr külön is bejelentette, fontos szempont volt az ősi kegyhely szomszédsága és jelentősége. Köszönöm a szervezőknek, hogy kegyhelyünk melletti területet választották az idei tábor helyszínéül, és szívből gratulálok a kiváló szervezéshez!
Péntekre meghívtak, hogy a több mint 300 fiatallal együtt imádkozzam az ünnepi szentmisét, és szóljak hozzájuk különösen a bodajki Segítő Szűzanya jelentőségéről. Amikor megérkeztem a táborba, kicsit később tudott kezdődni a szentmise, mint ahogy azt előirányoztuk. Addig azonban volt időm egy kicsit az eucharisztikus sátorban elcsendesedni, és megtapasztalni, milyen szép, ahogy lehetőség nyílik az imára.
A közösen ünnepelt szentmise is nagy kegyelmi ajándék volt. Több mint 300 fiatallal együtt, énekelve és imádkozva tudtuk köszönteni a Szűzanyát.
Amiről azonban különösen szeretnék beszámolni, hogy a szentmise után – hosszabb betegsége óta először ilyen nagy nyilvánosság előtt – Erdő Péter bíboros úr is meglátogatta a fiatalokat. Szerencsém volt nekem is megvárni Bíboros urat, akinek jelenléte és szavai rendkívüli boldogsággal töltöttek el. Jó volt látni, hogy a sok nehézség és szenvedés után Bíboros atya jól van. 
A fiatalok egy órán keresztül kérdezhették őt. Őszinte és bátor kérdéseket tettek fel, Bíboros atya pedig a maga rendkívüli bölcsességével olyan gyönyörűen válaszolt, hogy válaszai közül most hármat szeretnék kiemelni, mert azt gondolom, mindegyik nagy tanulság lehet számunkra az életben.
Az egyik kérdésben megkérdezték a fiatalok, hogyan van Bíboros atya, hogyan élte meg a betegségét.
Természetesen válaszolt arra is, hogy még nincs teljesen jól, de ahogy már írtam, láthatóan nagy ajándék, hogy közöttünk tudott lenni, és nagy örömmel, nagy szívvel ott volt a közösségben. Amit aztán utána mondott, nagyon meghatott. Ha jól őrzöm emlékezetemben, gondolatának lényege valahogy így hangzott:
az Úristen azt akarta, hogy megtapasztaljam, milyen lesz meghalni, és hogy nem kell félni a haláltól.
Megrendítettek ezek a szavak, mert nemcsak hitelesek és őszinték, hanem mély hitből fakadók voltak.
Aztán egy másik kérdést is feltettek a fiatalok: Isten miért engedi meg a rosszat? Bíboros atya olyan bölcsen válaszolt. Tulajdonképpen mi is a rossz? A rosszról alkotott fogalmunk sokszor kimerül abban, hogy valami baj, nehézség vagy szenvedés ér bennünket. Pedig a legnagyobb rossz nem egyszerűen a földi szenvedés, hanem az Istentől való elszakadás, amely véglegessé válva a kárhozat.
Milyen mély hit kell ahhoz, hogy sok szenvedés után is az ember ne csak az éppen aktuális nehézségeit élje meg rosszként, hanem valóban merjen arra gondolni: Isten üdvözítő szeretete a legnagyobb jóság. Isten minden ember üdvösségét akarja, szeretetét azonban nekünk szabadon kell elfogadnunk.
A harmadik kérdés pedig nagyon hétköznapinak tűnt, a válasz azonban annál sokkal gazdagabb volt: Mi Bíboros atya legkedvesebb étele?
A bölcs főpásztor nem kezdett el ételeket felsorolni. Elmondta, hogy elhihetjük, nagyon sok kiváló konyhát megismerhetett élete során, de mindig elég volt számára az, amit elé tettek, az étkezés soha nem volt központi kérdés számára. Ha azonban erre a kérdésre mégis válaszolnia kell, azt kell mondania: édesanyám főztjénél nem volt jobb a világon.
Elgondolkodtam utólag, milyen gyönyörű lehetett a fiataloknak ezt hallani, hogy megerősödjön bennük a szülőkhöz, nagyszülőkhöz való tartozás. Mai világunkban, amikor rohanunk, nincs időnk egymásra, sokszor elmegyünk egymás mellett, milyen érték lehetett hallani: becsüljétek meg édesanyátok főztjét, édesanyátok szeretetét, édesanyátok, szüleitek gondoskodását!
Nekem nagyon nagy lelki élmény volt találkozni Bíboros atyával, kicsit beszélgetni vele, és legfőképpen meghallgatni őt a több száz fiatal társaságában. Bölcsessége mindig megragadó volt számomra, de most, a betegség után ez a bölcsesség, ezzel a mély megtapasztalással és hittel párosulva, igazi nagy lelki élmény volt számomra.
Remélem, mindazok, akik olvassák ezeket a sorokat, értik és érzik, hogy
„a bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan” (Bölcs 6,12).
Vezetőkép: Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ifjúsági táborának résztvevőivel. Forrás: Facebook/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, fotó: Gyarmati Krisztián/EMIT
