Jómódú családból származott, mégis mindent hátrahagyott Krisztusért – Szent Klárára emlékezünk

Assisi Szent Klára szűzre, a klarisszák rendjének alapítójára emlékezik augusztus 11-én a katolikus egyház. A 13. század egyik meghatározó szentje Szent Ferenc egyik legközelebbi lelki társa volt. Előkelő, vagyonos család sarjaként született, ám a biztos jólét és a kényelmes házasság helyett a radikális szegénységet és Krisztus követését választotta.

Klára 1193 vagy 1194 táján látta meg a napvilágot Assisiben. Édesanyja, Hortulana mélyen vallásos asszony volt, aki mindhárom lányát jámborságra nevelte. Klára kora elvárásaihoz képest kiemelkedő műveltséget kapott: latinul is tudott, emellett a korabeli nemesi házvezetésben és a kézimunkában is jártas volt. Élete azonban gyökeres fordulatot vett, amikor megismerte Assisi Szent Ferenc életét és tanítását.

Ferenc Krisztus-központú, szegény életmódja mélyen megérintette a fiatal lányt. Bár szülei már házasságot terveztek számára, ő kitartott elhatározása mellett. 1212-ben, fiatalon, éjszaka hagyta el otthonát, és Ferenc kezébe tette fogadalmát. Haját levágatta, egyszerű szerzetesi ruhát öltött, és ezzel elkötelezte magát a szegénység és Krisztus követése mellett.

A család nem fogadta könnyen a döntést. A helyzet tovább éleződött, amikor Klára húga, Ágnes is követte őt. Rokonaik megpróbálták erővel hazavinni a fiatal lányt, ám a hagyomány szerint Ágnes teste olyan nehézzé vált, hogy a férfiak nem tudták megmozdítani. A rokonok végül feladták próbálkozásukat, Ágnes pedig később maga is a közösség tagja lett.

A lányok végül az assisi San Damiano-templom mellett telepedtek le. Ebből a közösségből alakult ki a klarisszák rendje, a ferences család női ága. Életük középpontjában a szegénység, az imádság és a testvéri szeretet állt. Klára különösen fontosnak tartotta, hogy közössége ragaszkodjon a szegénységhez, és ne halmozzon fel vagyont, hanem Isten gondviselésére hagyatkozzon.

Klára életében fontos szerepet játszott Prágai Szent Ágnes, III. Béla magyar király unokája. A két szent között szoros lelki kapcsolat alakult ki, amelynek fontos tanúbizonyságai Klára Ágneshez írt levelei. Négy ilyen levél maradt fenn, amelyekben Klára a Krisztus követésére és a szegénység vállalására bátorította a prágai királylányt.

Klára egész életében szorosan együtt élt közösségével, és betegségei ellenére is fáradhatatlanul gondoskodott a nővérekről. Életének egyik legfontosabb eredménye saját szerzetesi regulája volt. Klára szabályzata az első olyan szerzetesi regula, amelyet egy nő írt egy női közösség számára, és amelyet a pápa is jóváhagyott. A szabályzat pápai megerősítését közvetlenül halála előtt, 1253-ban kapta meg.

Szent Klára 1253. augusztus 11-én hunyt el a San Damiano-kolostorban. IV. Sándor pápa 1255. augusztus 15-én avatta szentté. Földi maradványait ma az assisi Szent Klára-bazilikában őrzik, liturgikus emléknapját pedig augusztus 11-én tartja az Egyház.

Története ma is időszerű üzenetet hordoz. Megmutatja, hogy a radikális keresztény elköteleződés nem a világtól való menekülést, hanem egy másfajta, belső szabadságot jelenthet. Anyagi javak nélkül, önkéntes szegénységben élt, mégis – ahogyan a Magyar Katolikus Egyház szentekről szóló ismertetése fogalmaz – „gazdag volt a szeretet és a jámborság tetteiben”.

Vezetőkép: Assisi Szent Klára ábrázolása. Forrás: ferencesek.hu