Kaszab Zoltán: Máris visszasírják Orbánt Brüsszelben
Meglepő cikket közölt a Politico, amelyben Uniós diplomaták azon keseregnek, hogy az előző magyar miniszterelnök ugyan nehéz ember volt, de sosem blokkolt teljes Uniós csomagokat.
A téma azért került ismét reflektorfénybe, mert az Oroszország elleni 21. szankciós csomag elfogadása a korábbiaknál is jóval nagyobb problémába ütközik. Sokkal nagyobba, mint az előző húsz, pedig az azokról szóló megállapodás során végig Orbán Viktornak hívták a magyar miniszterelnököt.
A kormányfő ugyanakkor úgy tűnik, hogy a róla kialakított kép ellenére sokkal kompromisszumkészebb volt, mint azt sokan gondolták.
Határozottan kiállt ugyan a magyar érdekekért, de ha a szankciós csomagok tartalma nem ütközött többé velük, mindig elfogadta azokat. Persze a magyar miniszterelnök tiltakozása arra is jó volt, hogy a többi ország a háta mögé bújhasson. Arról most sok szót már nem is ejtenék, hogy mekkora gyávaság egy 10 milliós ország vezetőjét patás ördögként beállítani a nyilvánosságban úgy, hogy közben többen is egyetértettek vele. És most válik igazzá az is, amit az előző kormány tagjai és maga Orbán Viktor is többször elmondott az Uniós csúcsok után és amit a balliberális sajtó rendre gúnyos kéjjel utasított el: a folyosón valójában többen is támogatták a magyar miniszterelnököt, csak az ülésteremben maradt egyedül.
Ezekben a napokban tehát azok a mítoszok is ledőlnek, amelyek Orbán Viktor és a magyar kormány elszigeteltségéről szóltak.
Hogy miért? A brüsszeli szócsőként működő Politico cikke ugyanis arra mutat rá, hogy különböző okokból, de Görögországnak, Ausztriának, Olaszországnak és Franciaországnak is fenntartásai vannak az újabb szankciós csomaggal kapcsolatban. Ezek azok az országok, amelyeknek Orbán Viktor hiányával ki kellett jönniük a fényre és elő kellett adniuk a saját aggályaikat. Megszűnt a Magyarország szoknyája mögé bújás taktikája és ez láthatóan az eddigieknél sokkal nehezebbé teszi az Uniós döntéshozatalt. Egy vezető aggályait ugyanis sokkal könnyebb volt kezelni, mint most 4-5 országét.
Orbán Viktor valójában most válik az európai vezetők szemében is nagy formátumú politikussá. Olyan vezetővé, aki határozottan kiállt ugyan az országa érdekei mellett, de mindig kompromisszumkész volt, ha a közös döntés nem volt hátrányos Magyarországra nézve.
Persze van az ügynek egy másik érdekessége is. Az ugyanis, hogy az említett tagállamoknak kell most a fenntartásaikat jelezniük, azt is jelenti, hogy a magyar ellenállás megszűnt, vagyis a Tisza-kormány részéről rendben van a 21. szankciós csomag. Persze Magyar Péter nehéz helyzetben van. Itthon az egyik fő politikai vállalása volt az Uniós pénzek hazahozatala, ami miatt Brüsszel rövid pórázon tartja. Ez pedig azt is jelenti, hogy most nem fér bele az a politika, ami Uniós szempontból kekeckedés, itthonról nézve viszont a magyar érdekek védelme.
16 év után tehát ismét oda jutottunk, hogy a sorsunk más országok kezében van, más tagállamok vezetőitől függ.
Egyelőre csak bízhatunk abban, hogy az ellenálló miniszterelnökök között lesz olyan, aki bevállalja azt a kemény érdekvédelmet, mint amit Orbán Viktortól láttunk 16 éven át és ezzel megvédi a magyarok érdekeit is – ha már a saját kormányunktól nem várhatjuk ezt.
Vezetőkép: Orbán Viktor sajtótájékoztatót tart az EU-tagországok állam-, illetve kormányfőinek csúcstalálkozója után a brüsszeli Magyar Házban 2026. március 20-án. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos
