Új vezetője van a Református Iszákosmentő Missziónak
Ünnepi istentiszteleten adtak hálát Némethné Balogh Katalin több mint két évtizedes misszióvezetői szolgálatáért, és beiktatták a Református Iszákosmentő Misszió új vezetőjét, Stift Jánost július 17-én a Budapest-Hold utcai református templomban. A Magyar Református Szeretetszolgálat által szervezett, személyes bizonyságtételekkel és megrázó vallomásokkal teli alkalmon Steinbach József püspök hirdetett Igét, valamint ünnepélyesen aláírták a Magyarországi Református Egyház és a Kékkereszt Egyesület közötti együttműködési megállapodást is.
Az ünnepi istentiszteletet Balogh Róbert, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány ügyvezető-helyettese nyitotta meg, majd a gyülekezet a 105. zsoltár első versével és a 728. számú dicsérettel kezdte meg az alkalmat.
Ezt követően Balog Zoltán a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke mondott igei köszöntőt a 140. zsoltár alapján, kiemelve, hogy „az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét”. Beszédében rávilágított arra, hogy maga a felismerés, hogy az ember rá van szorulva Isten szabadítására, már a kegyelem működésének a része. Az elveszettségünk belátása Isten közelében nem elítélést, hanem a szabadulás kezdetét jelenti, hangsúlyozta. Balog Zoltán felidézte a dömösi misszió 1980-as évekbeli kezdetét, és emlékeztetett Ravasz László híres mondására, amely szerint
„a missziót egyháziasítani kell, az egyházat pedig missziósítani”.
Különösen megható volt, amikor személyes emlékeit felidézve kiemelte, hogy amikor egy szolgálatban igazi, családi egymásra találás történik, az nem emberi érdekszövetség, hanem tiszta isteni áldás.
Az ünnepi alkalmon Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdette az Igét Pál apostol Timóteushoz írt levele alapján. A püspök kendőzetlen őszinteséggel beszélt arról a lelki sötétségről, amely a mai embert körülveszi: a végtelen konfliktusokról, a létfélelemről, a különböző pótcselekvésekről és függőségekről, amelyek sajnos néha még az egyházon belül is megjelennek.
Mi az, ami fix pont ebben a bizonytalanságban? – tette fel a kérdést. A válasz Jézus Krisztus megjelenése, aki maga a szabadulás. Steinbach József kiemelte, hogy a szenvedélybetegségek hálójából való kitöréshez emberen túli segítségre van szükség. Háláját fejezte ki a dömösi misszióért, amely óriási kapaszkodót jelentett a gyülekezeteknek is. Hangsúlyozta az elhívás csodáját: az Úr kiválaszt, megszabadít és kézbe vesz, mert csak az tud hitelesen szolgálni, akit az Isten már megszabadított. Igehirdetése után a püspök áldást kért a leköszönő Némethné Balogh Katalin életére, megköszönve „gyönyörűséges” és emberfeletti szolgálatát.
Czibere Károly rávilágított: a hitvalló egyház lényege, hogy észreveszi a megkötözötteket. Felhívta a figyelmet arra, hogy nincs diakónia és szeretetszolgálat imádság nélkül, a görcsös, emberi változni akarás kevés, be kell állni Isten fényébe, és imádkozni kell a változásért. Reményét fejezte ki, hogy Balogh Katalin hitből fakadó tapasztalatai még sokáig fogják kísérni és gazdagítani a református egyházat.
Az ünnepélyes fogadalomtétel után a jelen lévő lelkipásztorok sorban megáldották a tisztségébe lépő új misszióvezetőt, Stift Jánost, aki ezt követően Pál apostol korinthusiakhoz írt levele alapján tartotta meg köszöntőbeszédét. Megrázó képet festett a Dömösre érkező emberek állapotáról, akik nem csupán egy technikai megoldást keresnek a függőségükre, hanem irgalomra, szeretetre és legfőképpen vigasztalásra vágynak.
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.
Vezetőkép: Az új misszióvezetőt, Stift Jánost megáldották lelkésztársai. Kép forrása: reformatus.hu/Hurta Hajnalka
