Ungváry Zsolt: A szív hangja
Gladiátorjátékok, keresztrefeszítés, boszorkányégetés; régi korok barbár tettei, amiktől elborzadunk. Vajon mit gondol majd rólunk egy későbbi nemzedék, hogy a genetikáról, egyedfejlődésről meglévő fantasztikus tudásunk dacára és elképesztő orvosi eszközök birtokában az anyaméhben lévő magzatainkat feldaraboltuk, és a kukába dobtuk? Ki a primitívebb, kegyetlenebb, embertelenebb: aki egy bűnözőt karóba húzat, aki elevenen megnyúzatja az ellenségeit, megtizedeli a lázadókat, oroszlánok elé veti a más vallásúakat, vagy aki a saját gyerekét legvédtelenebb korszakában lemészárolja?
Sokan és sokat írtunk már arról, hogy biológiailag, etikailag, logikailag védhetetlen az abortusz. Hála a tudomány fejlődésének, immár nemcsak hitbéli kérdés (amire a másik oldal rendszeresen hivatkozik), hanem bizonyított tény: a magzat a fogantatása pillanatától emberi lény. Genetikai állománya már ekkor megegyezik a későbbi felnőttével, nemcsak neme, szeme színe és kopaszodásra való hajlama dőlt el, de kis túlzással az is, miben fog meghalni. Nincs olyan pillanat a várandósság során, amikor hirtelen „emberré válna”. Érdekes, hogy amíg nem tudták mindezt, nem volt ultrahang és DNS-vizsgálat, akkor a magzat megölése gyilkosságnak számított, és szigorúan tiltották az „angyalcsinálást”. Ez az eufemisztikus elnevezés sem egy sejtcsomó vagy valamilyen kezdetleges, élettelen dolog megsemmisítésére, hanem egy lélekkel bíró lény elpusztítására utal.
Különösen ijesztő, hogy éppen manapság, amikor egy farkas kilövésén milliók hördülnek fel, egy állat megöléséért akár letöltendő börtönt lehet kapni, a kicsi emberek feltrancsírozása nem büntetendő szörnytett, hanem jog, sőt kívánatos lehetőség.
Valamiért a materialisták azt gondolják, hogy az istentelenség egyfajta szellemi felsőbbrendűséget jelent számukra. Miközben olyan ostobaságokat mondanak és írnak le még manapság is, hogy „a magzat a testem része, magánügy, mit teszek vele”. A testnek része a szív, a máj, az agy, a láb. Akinek levágják a karját, kiveszik a veséjét, annak a testét valóban súlyos károsodás éri, hiányozni fog belőle valami, míg ha a gyereket veszik ki belőle, pont olyan ép marad, mint volt.
Az előző kormány Dúró Dóra javaslatára bevezette a szívhangrendeletet, ami abból indult ki, hogy ha a – csak a beszűkült buborékokból tájékozódó – anyáknak eddig fogalma sem volt róla, mi is fejlődik bennük, szembesüljenek vele, hogy élő, dobogó szívű gyermek van a hasukban. Ha ennek ellenére is el akarták vetetni, azt senki sem akadályozta meg.
Most felmerült ennek a felvilágosítást szolgáló rendeletnek az esetleges visszavonása. (Hozzáteszem, ezek szerint nem ártanának olyan felvilágosítások sem egyeseknek, amelyek lerántják a leplet a szexuális tevékenység és az emberi lény világra jötte közti összefüggésről. A nem kívánt terhességet ugyanis ott, még a kialakulása előtt kell megakadályozni, utólag már nem lehet, amiképpen a neveletlen öt-hat éves gyerekemet, sőt az idegesítő, buta felnőttet sem csaphatom agyon.)
Apropó butaság: Kunhalmi Ágnes ex-képviselő felhördült azon, hogy ez a rendelet még egyáltalán létezik, bár Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter érvelése szerint a vizsgálatnak vannak bizonyos veszélyei. Továbbá azt írja Kunhalmi: „(…) mindenkinek joga van saját világnézete és vallási meggyőződése szerint eldönteni, hogy honnan számítja az élet kezdetét, és ez alapján eldönteni, hogyan áll a gyermekvállaláshoz, de ahhoz nincs joga senkinek, hogy ráerőszakolja saját nézeteit másokra, és olyan jogszabályokat alkosson a vallás vagy éppen népesedéspolitikai megfontolás ürügyén, amelyek elveszik mások döntési lehetőségét, és még az egészségüket is veszélyeztetik.”
Egyrészt az abortusznál jobban semmi sem veszélyezteti a magzat életét (konkrétan biztos halált hoz), ráadásul nem kis kockázattal jár az anyára nézve is. De ha kiosztanánk a magyar politikatörténet legostobább mondatának járó díjat, arra most Kunhalmi benevezhetne azzal, hogy mindenki maga döntheti el, honnan számítja az élet kezdetét. Tehát ha én 44 évtől, akkor eszerint Kunhalmi még nem számít élőnek. De ne álljunk meg itt a tudomány relativizálásában, hiszen innen csak egy lépés, hogy mindenkinek joga van eldönteni, honnan számítja a derékszöget, szerinte mikor fagy meg a víz, vagy hogy hány nitrogén atomra van szüksége egy molekula ammóniához.
Kedves Ágnes, az intelligens, jószándékú, kreatív, kedves nők érdekében kérem, ne szólaljon meg, mert borzasztó károkat okoz a nemének.
Ami Hegedűs minisztert illeti, róla korábban nem sokat hallottam, mégis egy személyes adalékot fűznék hozzá. Életemben egyszer tüntettem jobboldali kormány ellen, még az ezredforduló környékén. Az első Orbán-kabinet (Pusztai Erzsébet államtitkár) benyújtott egy abortuszliberalizációs törvényt. A zömmel keresztény-konzervatív tiltakozókból álló rendezvény egyik felszólalója Hegedűs Loránt, református püspök, az életvédelem kérlelhetetlen apostola volt. A mostani miniszter édesapja.
Hegedűs Zsolttal szinte egyidősek vagyunk. Akkoriban, amikor születtünk, évi kétszázezer körül volt az abortusszal meggyilkolt gyerekek száma Magyarországon. Druszám áldhatja a sorsot és szüleit, hogy nem volt közöttük.
Nekem több testvérem nem volt ilyen szerencsés…
Vezetőkép forrása: Freepik
