Kaszab Zoltán: Mára világos, hazugságcunamit zúdítottak az Orbán-kormányra
Az utolsó hetekben olyan ellenszélbe került az előző kabinet, amellyel nem tudott mit kezdeni.
Sokszor megállapítottuk már, de szögezzük le még egyszer: az egyik legdurvább, legintenzívebb és legőrültebb kampányon vagyunk túl, amelynek egy bizonyos pontjától egyik fél sem tanúsított önmérsékletet, már ami az eszközöket illeti. Volt ugyanakkor egy „láthatatlan kéz”, amely úgy avatkozott be a kampányba, hogy az mindig a Tisza Pártnak kedvezett.
Hívták ezt sokan – nézőponttól függően – szerencsének vagy balszerencsének, véletlennek, vagy az elmúlt 16 évben kialakított rendszer gyors bedőlésének is. Bárhogy is nevezzük, egy biztos: sok olyan esemény volt, amely befolyásolta a végeredményt, és ezek nélkül jó eséllyel a Tiszának nem lett volna meg a kétharmados többsége a Parlamentben.
Kezdjük rögtön a Barátság-kőolajvezeték „meghibásodásával”, amely miatt január végétől nem érkezett orosz nyersolaj Magyarországra, nehéz helyzetbe hozva ezzel a kormányt. A kabinet a stratégiai készletek felszabadítására és a védett ár bevezetésére kényszerült, hogy elkerülje az üzemanyagok árának drasztikus növekedését és a hiányt, amely komoly elégedetlenséget váltott volna ki az emberekből.
Aztán láss csodát, a vezetéket néhány nappal a választás után sikerült megjavítani, és azóta is zavartalanul érkezik rajta az orosz olaj. Ilyen véletlen márpedig nincs.
De folytassuk is a sort, hiszen ki ne emlékezne az éppen a kampány finisében nyilvánosságra került Szijjártó–Lavrov-beszélgetésekre, amelyek után Brüsszelből azzal vádolták meg a magyar külügyminisztert, hogy titkos uniós információkat adott ki az oroszoknak. Nagy volt a felháborodás, alig akadt olyan diplomata, aki ne szólalt volna meg és ne vádolta volna árulással Szijjártó Pétert. Az esetnek itthon is komoly visszhangja volt, és sokakat idegeníthetett el attól, hogy a Fideszre szavazzanak. Az Európai Bizottság még vizsgálatot is indított, hogy kiderüljön, Szijjártó milyen bizalmas uniós információkat juttatott el a Kremlbe.
Persze a vizsgálat már csak most, a választások után zárult le és – érdekes módon – nem talált súlyos biztonsági kockázatot.
Aztán itt van a rejtélyes Buddha nevű informatikus ügye, aki a főszereplője volt annak a kémsztorinak, amely szerint a magyar titkosszolgálatok a Tisza Párt megdöntésére készültek. Most, a választás után egy hónappal a baloldal egyik fő szócsöve, az Átlátszó írja meg, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal valószínűleg jogosan és egyáltalán nem a Tisza bedöntésének céljával figyelte Buddhát, hanem azért, mert a tevékenysége alapján gyanús volt. Sőt, a cikk még azt is sejteti, hogy az ügy másik kulcszereplőjét, Henryt valójában Buddha találta ki!
És akkor még nem beszéltünk a gödi akkumulátorszennyezésről, amelyről maga a Greenpeace állapította meg – természetesen épp a választások utáni napokban –, hogy kamu az egész.
Igen, kedves hölgyeim és uraim, jók a megérzéseik! A kormányt támadó legtöbb, szépen felépített ügyről kiderült, hogy valójában egy óriási svindli, színjáték!
És biztosak lehetünk benne, hogy a sor folytatódni fog, hiszen most, hogy a Tisza kétharmados győzelmet aratott, már úgyis mindegy.
Persze nem állítom, hogy ezek nélkül a Fidesz simán nyer, és azt sem, hogy csak ezek az ügyek és okok vezettek a bukásához, mert a kormánypártok a kudarcukat ennél jóval mélyebb és összetettebb okoknak köszönhetik, és nem is szabad itt megállni a feltárásban.
Ugyanakkor nem árt, ha ebben az esetben is tisztán látunk, mert ez a „láthatatlan kéz” most kőkeményen beavatkozott a választásba és így az ország szuverenitásába is. Márpedig, ha most megtette, megteszi majd újra, ha úgy érzi, hogy az érdekei sérülnek…
Vezetőkép: illusztráció. Forrás: Freepik
