Budapest elveszett tetődíszei: A Harnischfeger-bérház
A Margit körút és a Jurányi utca sarkán álló Harnischfeger-bérház története a századforduló Budapestjének gyorsan fejlődő világát idézi. A 19. század végén a Jurányi utca még nem csatlakozott a Margit körúthoz, a telek helyén alacsony, földszintes házak álltak.
Ezek és a hozzájuk tartozó telkek Schlesinger Jakab kereskedő tulajdonában voltak. 
A házakat Harnischfeger István, a Magyar Királyi Államvasutak főellenőre és felesége, Dirnbeck Gizella 1909-ben vásárolta meg 87 386 koronáért. A régi épületeket rövidesen lebontották, hogy helyet adjanak egy új, korszerű városi bérháznak. Harnischfeger István a korszak polgári világának jellegzetes alakjai közé tartozott. Hivatalnoki pályája mellett a Margit körút elején működő Helios filmszínház üzemeltetőjeként is ismertté vált 1916-tól. A később Bem moziként ismert filmszínház különös kapcsolatot teremtett az építtető és a bérház tervezője között. A mozinak helyet adó, a Margit körút elején álló Irgalmasrendi-bérház ugyanis Klinger József tervei alapján épült. Amikor Harnischfeger új bérházának megtervezésére keresett építészt, a választás így természetes módon esett Klingerre, aki jól ismerte a környéket és annak gyorsan formálódó városképét. 
A ház 1910 és 1911 között épült, formavilága a késői historizmus és a szecesszió határán állt, a korszak átmeneti, premodern stílusát képviselve. Az épület homlokzata kiegyensúlyozott, mégis mozgalmas ritmusú kompozíciót mutatott. Íves erkélyek és loggiák tagolták a vakolt felületeket, amelyek visszafogott eleganciával idézték a szecesszió letisztult, késői formavilágát. A saroképület karakterét elsősorban a tetőzet határozta meg. A sarokhomlokzat kiugró zárterkélyes kompozícióját három kisebb bádogfelépítmény zárta le, föléjük emelkedett a fő sarokkupola. A kupola cserépfedésű testből és a tetején álló díszműbádog lanternából állt, amely finom függőleges lezárást adott az egész építészeti kompozíciónak. Ez a gazdag tetővilág a Margit körút egyik legkarakteresebb városképi elemévé tette az épületet. 
A ház társadalmi jelentősége is figyelemre méltó volt. Lakói között szerepelt Fail-Griessler András lovag, az I. világháború galíciai frontján ismert katonai parancsnok. Itt lakott Weltz Károly gépészmérnök és műegyetemi tanár is, aki a könnyű villanymotorok fejlesztésében, valamint a Helyi Érdekű Vasút korszerű villanymotorjainak tervezésében szerzett érdemeket. 
A II. világháború idején az épület több találatot kapott, szerkezete mégis viszonylag jó állapotban maradt, és a tetőfelépítmények is – sérülésekkel ugyan – átvészelték az ostromot. A háborút követő években azonban sorsuk megpecsételődött. Valamikor 1945 és 1948 között eltávolították a három kisebb felépítményt, majd a fő kupola lanternáját is lebontották, így az épület elveszítette eredeti vertikális hangsúlyait és díszműbádogos karakterét. A főkupola palafedésű teste még az 1960-as években is látható volt, később azonban ezt is elbontották, végleg eltüntetve az épület egykori koronáját. 
A Harnischfeger-bérház története a budapesti tetődíszek lassú eltűnésének egyik jelképévé vált. Egy jövőbeli, akár piaci alapon megvalósuló tetőtér-beépítés vagy rekonstrukció talán egyszer visszaadhatná az épületnek azt a gazdag tetőzetét, amely egykor a Margit körút látképének meghatározó eleme volt.
Vezetőkép: A Harnischfeger-bérház az 1910-es években. Forrás: Urbface
