Kaszab Zoltán: Ciklusokra meghatározó, hosszú távú jövőt választunk magunknak

A mostani választás többről szól, mint 4 év kormányzati munkája.


Hirdetés

A rendszerváltás óta nem gondolom, hogy lett volna olyan választás, amely előtt ne hangzott volna el, hogy sorsdöntő, hogy most óriási a tét és rengeteg dolog múlik rajta. Nem véletlen ez, hiszen ez általában így is szokott lenni.

A voksoláson az ember nemcsak pártot, hanem a következő 4 évre szóló jövőt is választ magának. Végiggondolja, hogy milyen ország az, amelyben élni szeretne és arra szavaz, akinek az elképzelései a legközelebb állnak ehhez. Ebből a szempontból tehát valóban minden választás sorsdöntő. A mostani mégis annyiból különleges, hogy 

a következő parlamenti ciklusban olyan dolgok dőlhetnek el, amelyek 4 évnél jóval hosszabb időtávon is meghatározhatják az életünket – Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt.

Nem véletlen, hogy Európa-, sőt világszerte ekkora erők mozdultak meg azért, hogy befolyásolják, ami idehaza történik. Titkosszolgálati akciók, olajblokád, fenyegetések – Ukrajna és Brüsszel mindent elkövetett azért, hogy megnehezítse a kormánypártok dolgát és befolyásolja a döntésünket. Valójában akár meg is köszönhetnénk nekik, hogy ezt megtették, hiszen így mindennél tisztább kép rajzolódik ki arról, hogy mi közül kell választanunk. A következő 4 évben olyan változások jöhetnek, amelyek visszafordíthatatlanok és súlyosan érinthetik a mindennapjainkat és a pénztárcánkat is.

Ha ugyanis a Tisza leválna az olcsó orosz energiáról, akkor azt már nem lehetne visszafordítani. Akkor tartósan velünk maradna a jelenleginél jóval drágább üzemanyag és a legalább háromszoros rezsiköltségek. Mert ha egyszer egy szállítási utat örökre elvágnak, azt nem lehet visszaépíteni. Ráadásul 

családok tízezrei kerülnének olyan lefelé tartó spirálba, amelyből nem lenne számukra kiút.

Ahogyan Ukrajnát is csak egyszer lehet felvenni az EU-ba és onnantól bármilyen kormány is lesz Magyarországon, tag lesz. Kijev Uniós csatlakozása is visszafordíthatatlan folyamat tehát. Ha egyszer egy kormány enged ennek, onnantól kezdve mindenki inni fogja ennek a levét. Onnantól kezdve a magyarok már nem dönthetnek szabadon arról, hogy Ukrajnába küldik-e a pénzüket vagy sem, mert nem lenne más lehetőség. Az Uniós források megcsappannának, a silány minőségű élelmiszerek bejönnének, a fiaink pedig mehetnének a frontra. Ne legyenek ugyanis illúzióink: egy háborúban álló ország Uniós tagsága azonnali háborúba való belépést jelent az egész EU számára. Ez pedig szintén egy visszafordíthatatlan folyamat lenne.

Ahogyan a családtámogatások megnyirbálásával járó demográfiai hanyatlás hatásait is legalább 20-25 évbe telne kijavítani.


Hirdetés

Láthattuk ezt a Bokros-csomag idején, amelynek hatásaiból a 2010-es évek közepére tértek magukhoz a magyar családok. 

Most nincs ennyi időnk. Magyarország 2010-ben egy jó pályára állt rá és a kormány erejének köszönhetően a brüsszeli befolyásolási kísérletek ellenére is ezen tudott maradni. Egy olyan úton, amelyen az emberek és nem a multik, a nagytőke, vagy épp a kijevi hatalmi körök érdekei az elsők. Túl sok tehát a veszítenivalónk és ha ezeket elveszítjük, akkor néhány év múlva rá sem lehet majd ismerni Magyarországra.

Gondoljuk ezt végig és tegyünk azért, hogy ne így legyen. Menjünk el szavazni és döntsünk a biztos választás mellett!

 

 

Vezetőkép: illusztráció!

'Fel a tetejéhez' gomb