Eltűnt épületek nyomában – A Hatvany-bérház
A budai Duna-part mai arculata hosszú várostörténeti folyamat eredménye. A 19. század közepéig a folyó menti sáv a Víziváros ezen részén még egészen más képet mutatott. A Duna partja itt sekély, helyenként kavicsos-homokos partsáv volt, ahol kisebb kikötők, raktárak, műhelyek és szerény lakóházak sorakoztak. A folyó rendszeres áradásai gyakran elöntötték a környező utcákat, ezért a partszakasz sokáig inkább gazdasági térként működött, mint reprezentatív városi környezetként.
A fordulat a 19. század második felében következett be, amikor a főváros nagyszabású szabályozási munkákba kezdett. Az 1870-es években kiépítették a rakpart kőből emelt támfalait, feltöltésekkel kiszélesítették a partvonalat, és létrejött a felső és alsó rakpart rendszere. A Margit híd megépülése új városszerkezeti tengelyt hozott létre, amely gyors fejlődésnek indította a környéket. A rakpartra merőlegesen futó vízivárosi utcák, köztük a Vitéz utca, fokozatosan bekapcsolódtak a modern nagyváros életébe. A korábbi kisvárosias, néhol kifejezetten vidékies beépítés helyét egyre inkább emeletes bérházak vették át. A Duna közelsége, a kiváló kilátás és a jó közlekedési kapcsolatok vonzóvá tették a területet a tehetősebb polgárság számára. A századfordulóra a rakpart menti telkek értéke jelentősen megnőtt, a korábbi, szerényebb lakóházak pedig egyre kevésbé feleltek meg a megváltozott városi igényeknek. 
Ebben a folyamatban épült fel 1936-ban a Hatvany-bérház, amely a Margit rakpart 38–39. számú telkén kapott helyet. Az épület különleges telekhelyzetben állt, hiszen a rakparti homlokzat mellett a Vitéz utca felé is rendelkezett homlokzattal, így két irányból határozta meg a környező városi tér arculatát. A ház Stern Pál tervei szerint készült, megrendelője pedig báró Hatvany Lajosné volt. A Hatvany-Deutsch család a korszak egyik legjelentősebb magyar iparos- és bankárcsaládjának számított, vagyonukat elsősorban a cukoripar és a nagybirtokok jövedelme alapozta meg. A budai rakparti bérház építése részben befektetési vállalkozásként jött létre, hiszen a korszerű, panorámás lakások iránt ebben az időszakban jelentős kereslet mutatkozott. 
A ház tervezője, Stern Pál a két világháború közötti magyar modern építészet egyik képviselője volt, aki munkáiban következetesen alkalmazta a korszak funkcionalista elveit. A Hatvany-bérház jól illeszkedett ebbe a modern irányzatba. A bauxitbetonból épült bérház tömegformálása határozottan szakított a historizáló rakparti bérházak díszítettségével, és inkább a tiszta, geometrikus formákra épített. A saroktelek adottságait kihasználva a ház lekerekített sarokmegoldással fordul a két utca felé, ami mozgalmas, ugyanakkor elegáns városi karaktert ad az épületnek. 
A homlokzatot folyamatos vízszintes sávok tagolják, amelyeket a hosszú erkélyek és a szalagablakok ritmusa erősít. A keskeny, függőleges osztású ablakok sorai a lekerekített sarokrészen különösen hangsúlyosan jelennek meg, ami az épületnek könnyed, áramló megjelenést kölcsönöz. A felső szinteken végigfutó erkélysávok a korszak modern lakóházainak jellegzetes elemei voltak, egyben erős vízszintes tagolást adtak a homlokzatnak. Az épület vasbeton vázas szerkezettel készült, amely lehetővé tette a nagyobb nyílásokat és a szabadabb alaprajzi kialakítást. A vakolt, egyszerű felületek, a díszítés teljes hiánya és a szigorúan szerkesztett nyílásrend mind a Bauhaus által inspirált modern lakóépítészet hatását tükrözték. 
A bérház történetének legsúlyosabb fejezete Budapest ostroma idején következett be. A megszálló német csapatok 1945 január első napjaiban a Margit rakparton futó villamossíneken, vasúti kocsikból álló szerelvényeken szállították a több tonnányi tüzérségi lőszert a budai Vár irányába. A korabeli városépítési elveknek megfelelően – még a monarchia idejéből örökölt kialakítás szerint – a villamospálya az út két szélén futott, így a szerelvény mindössze néhány méterre, alig négy-öt méterre haladt el a rakparti házak homlokzata előtt. A több kocsiból álló szerelvény azonban valamilyen okból megállt, és a Duna-parton, kiszolgáltatott helyzetben vesztegelt. A túlparton felállított szovjet tüzérség bármikor célba vehette volna a lőszerrel megrakott kocsikat, ami a környék teljes pusztulásával fenyegetett. 
A veszélyt felismerve a házak lakói megpróbálták eltávolítani a szerelvényt otthonaik elől, ám erőfeszítéseik eredménytelennek bizonyultak. A súlyos, lőszerrel megrakott kocsikat nem sikerült megmozdítani és 1945 január 2-án következett a tragédia. A lőszerszállító szerelvény utolsó kocsijait szovjet találat érte. A hatalmas detonáció letarolta a követlen mellette található bérházakat egészen a Fő utca vonaláig. A légópincékben menedéket kereső lakók közül sokan a romok alatt rekedtek, és elevenen temette el őket a rájuk zuhanó bérházuk. A katasztrófában több száz ember vesztette életét. A szemtanúk és a korabeli beszámolók szerint a robbanás hangja háromszor hallatszott: előbb a Duna vizéről, majd a rakpart házairól, végül a Budai hegyekről verődött vissza. A Hatvany-bérház sarka – bár nem közvetlenül mellette történt a detonáció – leomlott. 
A háború után a súlyosan megrongálódott épületet részben lebontották, majd újjáépítették. Az újjáépítés során azonban már nem az eredeti modern formavilágot követték. Az új tervek egyszerűbb, visszafogottabb megoldást alkalmaztak, amely a korszak háború utáni építészeti gyakorlatához igazodott. Az épület így fennmaradt ugyan, ám eredeti Bauhaus jellegének jelentős része eltűnt. 
A Hatvany-bérház története jól érzékelteti Budapest épített örökségének törékenységét. A két világháború közötti modern építészet számos értékes alkotása pusztult el vagy alakult át a háború és az azt követő évtizedek során. A budai rakpart egykori modern bérháza ma már csak részben őrzi egykori karakterét. Visszatekintve könnyű elképzelni, mennyivel gazdagabb lenne a Duna-part látképe, ha az épületet eredeti, Bauhaus ihlette formájában állították volna helyre, különösen azért, mert ebből a korszakból és stílusból ma már viszonylag kevés épület maradt fenn a fővárosban.
Budapest elveszett tetődíszei – Az angolkisasszonyok leányiskolája
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Vezetőkép: A vakolt, egyszerű felületek, a díszítés teljes hiánya és a szigorúan szerkesztett nyílásrend mind a modern lakóépítészet hatását tükrözték. Forrás: Facebook / II. kerület anno – Budapest 2. kerülete régi képeken
