Ungváry Zsolt: Nem könnyű kompetens jelölteket találni
Tökéletes rendszer nincsen. A magyarok egyébként is folyton elégedetlenkednek, valós időben ritka a hatalom elismerése és támogatása. Utólag aztán szívesen emelünk szobrokat és dicsőítjük eleink jeles tetteit. Mégis, a mormogás, a duzzogás és az ellenzéki attitűd alapvető jellemvonásunk.
Ezért is különleges, hogy a mostani kabinetnek van egy nagyon elkötelezett, népes tábora, amelyik nem gyalázza mindenért a miniszterelnököt, sőt kifejezetten elégedett a teljesítményével. Márpedig ennek kell legyen valamilyen alapja, mert – higgyenek erről bármit az örök bíráló pesszimisták – senkit sem kényszerítettek, hogy március 15-én felvonuljon a Békemeneten, és meghallgassa a Kossuth téren Orbán Viktor beszédét. Már-már rocksztároknak kijáró rajongás övezi a miniszterelnököt, amin lehet gúnyolódni, de ha egy beszélni is alig tudó rappertől elalélnak, vagy könyörögnek egy focistának a mezéért, igazán nincs kivetnivaló abban, ha valaki politikusokat emel piedesztálra. (Ez sem újdonság, Széchenyinek fáklyás felvonulást tartottak – igaz, később kicsit megorroltak rá, amikor túlzottan kompromisszumkésznek látták –, Kossuthról népdalok születtek, Mátyásról meg népmesék.)
Ezt a népszerűséget persze roppantul irigylik a baloldalon, próbálkozgatnak maguk is mesterségesen felépíteni a saját sztárjaikat, de valós teljesítmény és karizma híján ez rendre hamvába holt kísérlet marad. Mindent elkövettek, hogy a jelentéktelen, gyenge akaratú, pártérdekeit a nemzetiek fölé helyező – gondoljunk csak a taxisblokádra – Göncz Árpádból valamiféle jóságos nagypapát kreáljanak. Budapesten át is nevezték a honfoglaló vezérre emlékeztető hídnál a metrómegállót és az egész városrészt, mégsem sikerült őt a kollektív nemzeti tudatba betuszkolniuk.
Remekül látszik abból, mennyire nem tudnak igazán jelentős államférfiakat felmutatni, hogy négyévente lecserélik az aktuális messiásukat. Volt már a pufajkás Horn, a kisemberek megmentője a három hatvanas kenyér ígéretével, és a Bokros-csomag meg a mindennapos robbantgatások és maffialeszámolások valóságával. Előkotorták a D-209-es ügynök Medgyessyt a Kádár-rendszer félreeső gardróbjából, aki elismerte, hogy az Orbán-kormány jól teszi a dolgát, de lehetne még jobban. „Több pénzt az embereknek!” Aztán fél év alatt kifújt a jóléti rendszerváltás, és két év múltán sajátjai puccsolták meg az „útelágazás” szóval is reménytelen harcot vívó üdvöskéjüket. Jött Gyurcsány, akinek a teljesítményét szerencsére nem nekünk kell elemezni, mert megtette ő maga: hazudott reggel, délben meg este, majd beledöglött, hogy úgy kell tennie, mintha kormányozna, miközben nem csinált semmit két évig. (Illetve sikeresen uszított a határon túliak állampolgársága ellen, majd későbbi tettvágya azért némi lovasrohamig és szemkilövésig terjedt.)
Bajnairól a miatta öngyilkosságot elkövető gazdákon kívül nem sok maradt meg az emlékezetben, a folyamatos próbálkozások pedig Karácsonytól Márki-Zayig mindig elbuktak a fene demokrácián, mert nem akartak elegen rájuk szavazni.
Most újra támadt egy messiás, akinek sikerült a lehető legjellemtelenebb módon berobbanni a politikai színtérre. Elárulta azt a közösséget, amelynek köszönhetően messze érdemein felül fürdött a javakban; érdekes, hogy ez minket, jobboldaliakat sokkal inkább zavar, mint a balosokat, akik úgy akarják megtagadni az általuk gyűlölt rendszert, hogy kiválasztották a legszerencsétlenebb mellékterméket mint morális vezérfonalat. Aki a saját feleségét is megalázza (mint később kiderült, számára ez a magatartás az alapvetés a nőkkel szemben), aki annyira ura a cselekedeteinek, hogy ha egy kicsit felbosszantják, telefonokat lop és dob a Dunába (az vesse rá az első követ, aki nem dobta még soha kekeckedő idegenek mobilját valamelyik folyóba), és ha hinni lehet az egyelőre a mentelmi jog miatt kivizsgálhatatlan feltételezésnek, talán még súlyos gazdasági bűncselekménybe (bennfentes kereskedelem) is keveredett.
Nehéz dolog a demokrácia, a rengeteg információ, manipuláció, vélemény közepette kell felelős döntést hozni. De ha valakik rendszeresen, tévedhetetlenül állnak be mindig az alkalmatlan jelölt mögé, az talán jelenthet valamit.
Vezetőkép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a párt Nemzeti Menet címmel megrendezett ünnepségén a Hősök terén az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján 2026. március 15-én. Fotó: MTI/Illyés Tibor
