Ungváry Zsolt: Ki okozta a megosztottságot?
A magyar politikai szereplők egymást túllicitálva siránkoznak azon, hogy milyen megosztottak vagyunk; kicsit radikálisabban fogalmazva gyűlölködők, egymás ellenségei.
Ez egyáltalán nem újkeletű. Már a mogyoródi csatában (1074-ben) az egyik király (Salamon) hívei a másik párt (Géza és László) támogatói ellen vívtak életre-halálra. Muhinál a főurak egy része a háttérből, kárörömmel figyelte, amint a tatárok legázolják Béla seregét. De Rákóczi vagy az 1848-49-es szabadságharc idején éppen úgy két – vagy olykor több – részre szakadt a magyarság, mint 1919-ben, 1945-ben vagy 1956-ban. A rendszerváltást is részben ez siklatta ki, bár ott legalább vér nem folyt.
Így aztán a jelenlegi megosztottságért a Fideszt vagy Orbán Viktort hibáztatni egy civil részéről is minimum túlzás volna, ám ha egy történész mondja, akkor nyilvánvalóan politikai megfontolások állnak a háttérben. Hiller István ugyanis így fogalmazott a Semjén Zsolttal folytatott vitáján a minap; szerinte „a Fidesznek komoly felelőssége van abban, hogy a magyar társadalom ennyire megosztott.”
A Fidesz azonban még a legújabb kori megosztottságért sem elsősorban felelős, bármennyire szeretnék ezt az ellenzékiek évek óta sulykolni. 2002-re, illetve az azt követő időszakra datálják ezt, holott pusztán egyfajta kiegyenlítődés – pontosabban kísérlet a kiegyenlítődésre – történt. A baloldal hosszú ideig kizárólagosságot, de legalábbis óriási előnyt élvezett a média, a kultúra, a gazdasági élet és a közbeszéd terén. A politikai egyeduralmat a rendszerváltás megtörte, de az élet megannyi szegmensében nem zajlott le a változás. Ezt próbálta a nemzeti tábor – elsősorban Orbán Viktor vezetésével – megtörni részlegesen 1998 után, de igazán majd csak a 2010-ben bekövetkezett kétharmados győzelmet követően kezdődhetett meg.
A baloldal azt tekintette „nemzeti egységnek”, hogy a maga értelmezéseit, nézőpontjait, érdekeit látta visszaköszönni a közéletben. Létezett akkor is a megosztottság, a magyarok jó része (legalább a fele, de inkább több) másként gondolkodott és irritálta őket ez a világ. Nem azonosultak vele, de erő híján nem tudtak érdemben tenni ellene. Ráadásul sokáig azt is hitték, hogy marginális, elszigetelt, kisebbségi véleményt képviselnek, mígnem egyre inkább láthatóvá vált ez a másik oldal, amely végre tudatosította magában és ellenfeleiben is, hogy létezik. Ezt nem tudja azóta sem feldolgozni a balliberális tábor; elnyomásként értelmezik a kiegyenlítődést, jobboldali hegemóniának a nagyjából hasonló jelenlétet.
A megosztottságért igazán azok tettek sokat, akik ezt a hatalmas tömeget folyamatosan megbélyegezték, leszélsőségesezték, démonizálták, sőt fizikai erőszakot is alkalmaztak vele szemben. Ne feledjük, hogy a rendszerváltás utáni korszak egyetlen komoly állami erőszakának alkalmazása idején, 2006 őszén, az akkor hatalmon lévő, és miniszterelnökével, Gyucsány Ferenccel együtt ezt levezénylő Magyar Szocialista Pártnak éppen az a Hiller István volt az elnöke, akinek van képe most emígyen aggódni: „Féltem az országunk belső békéjét, sajnos olyan erős a polarizáció, hogy felmerül bennem: a választási eredmény után mindez nem vezet-e majd fizikai összecsapásokhoz?” Mivel az Orbán-kormány nem folyamodott erőszakhoz korábbi tüntetéseken – még a betiltott Pride esetében sem –, így okkal vélelmezhetjük, hogy a fizikai összecsapásokat most sem ők kezdeményeznék. A szemkilövetéskor a kormánypárt elnöki székében ülő Hillertől és elvbarátaitól azonban nem idegen az ilyesmi.
A megosztásra, magyart magyar ellen hergelésre, a nemzeti egység megtagadására ugyancsak a baloldal szolgáltatott gyalázatos példát, amikor a 2004-es népszavazáson a határon túliak állampolgársága ellen kampányolt a legordenárébb módon. Lássunk csodát, akkor is az a Hiller volt az MSZP – tehát a „nem” propagálására szegődött nemzetáruló párt – elnöke, aki most a polarizáció miatt aggódik.
És van-e annál megosztóbb és gyalázatosabb politika, amit az MSZP-ből kinőtt DK művel, amelyik plakátokon kampányol azzal, hogy – ellentétben más politikusokkal (és itt elfér egymás mellett Orbán, Magyar, Toroczkai) – csak ők vennék el a határon túliak szavazati jogát.
„Egyetlen politikusnak és pártnak sincs joga ahhoz, hogy felborítsa a társadalmi békét”, vallja Hiller. Jó volna, ha kicsit magukba néznének ez ügyben.
Vezetőkép forrása: kdnp.hu
