Kaszab Zoltán: Müncheni találkozói végleg lebuktatták Magyar Pétert
A Tisza Párt elnöke csak háborúpárti politikusokkal találkozott a hétvégén.
Nagy csinnadrattával jelentette be még a múlt héten Magyar Péter, hogy pártja külügyi szakpolitikusával, a Soros-féle globalista intézetektől és a nagytőkétől igazolt Orbán Anitával Münchenbe utazik és a biztonságpolitikai fórum keretében több miniszterelnökkel is tárgyalást folytat. A lista igencsak „impozánsra” sikeredett és mindent megmutat arról, hogy a Tisza kikkel és hogyan képzeli el a magyar külpolitikát.
A sor Donald Tusk lengyel miniszterelnökkel kezdődött, akinek Ukrajnát támogató és háborúpárti kijelentéseire már fel sem kapjuk a fejünket, olyan sok van belőlük. Az egyik legkirívóbb mégiscsak az volt, amikor tavaly ősszel arról beszélt, hogy Ukrajna 2-3 évig még biztosan tudja folytatni a harcot Oroszország ellen, de a konfliktus akár évtizedekig is elhúzódhat. Tusk ezzel áttételesen azt is elismerte, hogy ő akár ilyen időtávon is hajlandó lenne finanszírozni Kijevet. És az ő külügyminisztere volt az, aki korábban támogatta azt a felvetést, hogy az ukránok semmisítsék meg a Magyarország olajellátását biztosító Barátság vezetéket.
A lengyel vezetés tehát tőről metszett háborúpárti és Ukrajnát feltétlenül, a végsőkig támogató politikát folytat, Magyar Pétert ugyanakkor ez nem zavarta.
Nem Tusk volt az egyetlen Kijev mellett álló politikus, akivel a Tisza elnöke egyeztetett. Szerepel a listán az Ukrajna minél erősebb támogatását nyíltan és büszkén felvállaló finn elnök és a szintén ezt az álláspontot képviselő horvát miniszterelnök. A pontot az i-re pedig Magyar Péter azzal tette fel, hogy Friedrich Merz német kancellárral is egyeztetett. Éppen azok után, hogy Merz védelmi minisztere arról beszélt, hogy a nyugati szövetségeseknek szét kell nézniük a padláson, hogy van-e még olyan katonai felszerelésük, amelyet Ukrajnának tudnak adni. És azt se felejtsük el, hogy arról a Merzről beszélünk, aki korábban azt mondta, hogy Európának 2030-ra készen kell állnia egy Oroszországgal vívott háborúra.
Magyar Péter találkozói annak fényében különösen riasztóak, hogy egyetlen olyan politikussal sem ült le, aki egy kicsit is óvatosabban, vagy szkeptikusabban állna Ukrajnához, mint az európai fősodor.
És ha valakinek ezek után is kétségei lennének a Tisza politikájával kapcsolatban, azokat Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke oszlathatta el végleg, aki Münchenben is arról beszélt, hogy a Tisza párt csak úgy lehetett a pártcsalád tagja, hogy elfogadta annak három alapvető feltételét, amelyek közül az egyik Ukrajna támogatása.
Érdekes volt az is, hogy Magyar Péter minden találkozóján hangsúlyozta, hogy a célja a befagyasztott Uniós források hazahozatala. Kiindulva abból, hogy kikkel találkozott, biztosak lehetünk abban, hogy ezért cserébe Ukrajna minél erőteljesebb pénzügyi és katonai támogatását és Kijev Uniós tagságának támogatását várják el tőle. És mivel a Tisza elnöke – már csak a mentelmi ügyeiből kifolyólag is – nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon, jól kirajzolódik, hogy milyen sors várna Magyarországra.
És vajon mit érne a hazahozott Uniós forrás akkor, ha annak a többszörösét kellene támogatás formájában Ukrajnába küldeni?
Mit érne az a pénz, ha közben meg kellene szüntetni az egykulcsos adórendszert, a családtámogatásokat, vagy a rezsicsökkentést? A magyar társadalom sokkal többet bukna Ukrajna támogatásával és Uniós tagságával, mint amennyit az Uniós pénzekkel nyerne. Ráadásul, ha a Fidesz ismét kormányt alakíthat, Brüsszel nem fog tudni tovább zsarolni és Orbán Viktornak is oda fogják adni a Magyarországnak jogosan járó forrásokat úgy, hogy közben nem kell annak többszörösét Ukrajnába küldeni.
A két politikai erő közötti különbséget pedig zongorázni lehet: miközben Magyar Péter az európai háborús héjákkal tárgyalt, Orbán Viktor a békepárti amerikai külügyminiszterrel egyeztetett, miután pár nappal korábban a szintén a béketábort erősítő kínai külügyminisztert fogadta. A két út közötti különbség tehát világos. Ezek alapján kell döntenünk áprilisban.
Vezetőkép forrása: Facebook/Donald Tusk
