Szent Julianna: a népszerű név mögött rejtőző elfeledett vértanú
A legszebb magyar női nevek egyikének titokzatos ókeresztény gyökerei
Julianna – a név, amit szinte minden korban szerettek a magyar szülők, mégis alig tudunk valamit arról a vértanú szentről, akiről kapta. A Júlia szép leány balladai alakjának névadója mögött egy kegyetlen kínzásokkal teli, ördögharcokkal tarkított legenda rejtőzik – amelynek nyomai a magyar templomokban és népi hagyományban szinte teljesen eltűntek.
Nikomédiai Szent Julianna (kb. 286–304/305) az egyik legismertebb ókeresztény vértanú szűz, akinek legendája a középkori keresztény irodalomban – különösen a Legenda Aurea (Arany legenda) és annak magyar fordításában, az Érdy-kódexben – kalandos, szinte regényes formát öltött. Bár a név ma is igen népszerű Magyarországon (sőt a Júlia szép leány balladai alakjának névadója), maga a szent kultusza és ikonográfiája hazánkban meglehetősen elhalványult.
Ennek ellenére a liturgikus és népi hagyományban szinte nem is találkozunk vele. Ikonográfiai nyomára sem akadtunk. Templom-dedikációja is igen ritka, és ott is nyilván a kegyúr családjának valamelyik nőtagja volt a névadó. Így Ónod (1867).
Jámbor kalandregénnyé vált legendáját az Érdy-kódexben olvassuk: Juliannát pogány fejedelemnek adják feleségül. Mivel addig nem akar házaséletet élni, amíg vőlegénye meg nem tér, ez börtönbe veti. Megkínoztatja: fél napon hajánál fogva felfüggeszteté és olvasztott ónat entete ő fejére. Nem árt neki. Erre férje sötét börtönbe veti, és vasláncra vereti. Most a pokolbeli ördög angyal képében azt tanácsolja neki, hogy okosságból mégis áldozzon az isteneknek. Juliannát égi szózat világosítja föl, hogy ne higgyen neki. Erre az ördögöt színvallásra kényszeríti, majd megkötözi, és vaslánccal megostorozza. Az ördög rimánkodik, de Julianna a piacon végigvonyá és annak utána egy nagy mély sárba veté.
Ezután a fejedelem kerékbe töreti, Isten azonban angyalát küldi hozzá. Ezután olvasztott ónnal telt fazékba veti, Julianna azonban miként egy nemes kies feredőben feredik vala. Végül nyakát véteti. Utolsó útján az ördög fekete gyermek képében megjelenik és a poroszlókat biztatja. Julianna ráveti a szemét, mire az ördög észvesztve menekül. A fejedelem közben hajóra száll, a kivégzés pillanatában azonban nagy szélvész támad. A gálya elmerül, a király meg kísérete pedig belepusztul a tengerbe. Amikor tetemüket a víz kiveti, vadak, madarak szaggatják szét. Mindezekből érthető, hogy Juliannát megláncolt ördöggel szokták ábrázolni.
Szent Julianna legendája a hitbeli állhatatosság, a tisztaság, az ördöggel való szembeszállás és Isten csodás védelmének klasszikus példája – egyben izgalmas, kalandos középkori olvasmány, amely évszázadokon át inspirálta a hívőket.
Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet) Vezetőkép: Szent Julianna a Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatványban
