Interjú Béky Zoltánnal: „Civil (?) a pályán” – Titkos algoritmusok, milliárdos bírságok és a véleményháború sötét oldala
Béky Zoltán most megjelent könyve lerántja a leplet a 21. század legnagyobb rejtett hatalmi játszmájáról. Mik a közvélemény-befolyásolás fő céljai és eszközei napjainkban? Mit nevezünk újmédiának? Vajon teljesen leváltja a hagyományost? Ki minősül civilnek, és kit tekinthetünk álcivilnek? Vajon már az újmédia-vállalkozások mögött álló nemzetközi érdekcsoportok irányítják a nyugati államokat? Miért éppen most döntött úgy, hogy kiadja ezt a könyvet? Egyebek mellett erről is kérdeztük a szerzőt.
– Hiánypótló kötet jelent meg, számos olyan témáról is részletesen ír, amiről eddig még nem olvashattunk ennyire kibontva. Nagy vállalás lehetett mindezt így feldolgozni egyetlen könyvben.
– Három év kutatás után, a Századvégnél gyűjtött anyagokból összeállt a teljes kép. A DSA (a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) alkalmatlan az online platformok igazi jogállamisági kritériumok szerinti szabályozására, különösen a szólásszabadság biztosítására – ez valójában csak politikai bunkósbot az EU Bizottságának a kezében. 2025 decemberében jött az első nagy DSA-bírság: 120 millió euró az X-re (december 5-én). Hivatalosan a kék pipa „félrevezető” dizájnja (bárki fizethet érte, nincs igazi ellenőrzés), a hirdetési átláthatóság hiánya és a szolgáltatói adatokhoz való kutatói hozzáférés-biztosítás elmulasztása miatt. De mindenki tudja: azért, mert Musk nem hajlandó cenzúrázni. A Meta ugyanezt csinálja a pipával, mégis érintetlen marad, mert Zuckerberg mindig együttműködik a hatalommal. Trump visszatérése talán most ad reális esélyt arra, hogy tagállami szinten enyhítsük a DSA károkozását. Itthon a Pesti Srácok-ügy újabb fejleménye: a Google/YouTube látványosan szabotálta az NMHH melletti Online Platform Vitarendező Tanács (OPVT) eljárását – a DSA „problémamegoldó” mechanizmusát cinikusan ignorálták, büntetlenül. Ez mutatja, hogy a DSA, illetve annak alkalmazása nincsen összhangban a jogállamisági követelményekkel. Ezért kellett most kiadni a könyvet – mielőtt teljesen elnyomják a szabad véleménynyilvánítást.
– A kiindulópont az amerikai Section 230 volt – de mi változott azóta?
– Az 1996-os Communication Decency Act Section 230-a mondta ki, hogy a szolgáltatók nem kötelesek moderálni, de ha mégis teszik, szabad kezet kapnak. Azt hitték, az önszabályozás majd megoldja az összes problémát. Már akkoriban is voltak fórumok, chatszobák – a mai közösségi média előképei. A ’90-es években az internet robbanásszerű terjedésével megjelentek a pedofil tartalmak, szélsőséges nézetek, atombomba-receptek és más, nem kívánatos tartalmak – ez indokolta a szabályozást. Az EU DSA-ja ezt az elvet vette át, és megfordította: most már kötelező az NGO-k, azaz olyan „civilek” bevonása, akik nagyrészt Soros-hálózathoz kötődnek. Ezek értelmezik, hogy mi minősül gyűlöletbeszédnek vagy dezinformációnak – nem választott képviselők, vagy erre jogszerűen felhatalmazott szakértők! A magatartási kódexek „önkéntesek”, de kilépni belőlük nem lehet – mint a maffia esetében. A Twitter megpróbálta ezt 2023-ban, de azonnal visszavágtak.
– Mi a DSA legnagyobb botránya?
– De facto kötelezővé teszi az NGO-k részvételét a moderálásba és tényellenőrzésbe – értve ez alatt a nagyrészt Soros-pénzekből élő szervezeteket. Magyarországon kizárólag ilyenek: a Political Capital, a Lakmusz (a 444.hu-val), a Mérték Médiaelemző Műhely vesz részt az uniós „tényellenőrző”szervezetekben. Ők mind a Soros-hálózat tagjai. Az ő embereik írják az uniós jogállamisági jelentések médiafejezetét – és egymást ellenőrzik: HVG, Telex, 444. Függetlenség? Szerintük csak az államtól való függetlenség számít, a külföldi milliárdoktól nem. A cenzúra struktúrák alján betanított munkások vannak. Emlékezetes a múltból Lázár János bécsi videójának az ügye, amelynek kapcsán a 444 kiderítette, hogy a Facebook egyik akkori cenzora – „Zoltán” pl. nyaranta mezőgazdasági idénymunkásként dolgozik, amikor meg nem, akkor ő dönti el, hogy mely tartalom maradhat fent a platform felületén és melyik nem. A piramis tetején pedig CIA/FBI-hátterű szakemberek programozzák az algoritmusokat. A DSA homályos határokat teremt: politikai hirdetés vagy kormányzati kommunikáció? Szándékosan elmosva a különbségeket, hogy szabadon értelmezhessék. És pl. a választópolgárok adatait is ki lehet vinni az Unión kívülre egy másik, új uniós rendelet alapján, ellentmondva a GDPR-nak is!
– Az X 120 milliós bírsága – ez tényleg csak a kék pipáról szól?
– Hivatalosan igen: verifikáció (deceptive design), hirdetési átláthatóság, kutatói adatok. Erre hivatkoznak most utólag. De valójában Musk cenzúraellenes politikája miatt vegzálják az X-szet. 2022-ben vette meg a Twittert, eltörölte a Covid-cenzúrát, 2023-ban kilépett az EU „dezinformáció ellenes” a magatartási kódexéből. 2024-ben leleplezte az EU titkos alkuját: csendben cenzúrázzanak, különben bírság. Trump interjúja után Thierry Breton fenyegető levelet írt – de Breton már 2024 szeptemberében lemondott. 2025 decemberében jött a 120 milliós csapás. Musk válasza? Blokkolta az EU Bizottság hirdetési fiókját! Az USA pedig 2025 végén belépési tilalmat szabott ki Bretonra és több NGO-vezetőre (CCDH, HateAid és mások) – „cenzúra miatt”. Ez már nyílt háború a szólásszabadságért!
– Magyarországon mi a helyzet? A Pesti Srácok-ügy a jéghegy csúcsa?
– Pontosan, a P.S. az állatorvosi ló. Egyfajta „szabadcsapatként” folyamatosan rugdosták őket: törölték az oldalaikat, a YouTube-csatornájukat. A DSA szerinti OPVT eljárást a Google egyszerűen ignorálta – hiánypótlási felhívásra sem válaszoltak, de ez mégis büntetlen maradt. Írországban van a Google európai központja, de a Bizottság fenntartja magának a fő felügyeleti jogköröket. Bűncselekmény esetén perelhető – például antiszemita fenyegetésnél kikövetelték a profiladatokat –, de ez ritka kivétel. Alapvetően azonban a DSA alapján egy szolgáltató gyakorlatilag azt csinálhat, amit akar, még a saját szabályzatának megszegését sem lehet számon kérni rajta.
– A „Civil” mellett kérdőjel szerepel a könyv címében. Miért? Hogyan különbözteti meg a valódi civil szereplőket azoktól, akiket „fake civilnek” vagy álcivilnek nevez?
– A vonatkozó uniós jogban nincsen igazi használható definíció: gyakorlatilag az számít civilnek, aki annak mondja magát. A hazai jogrendszer sem határozza meg részletesen azt, hogy, hogyan is lehet egyértelműen elkülöníteni a valódi civileket az álcivilektől. (Én ezeket a nemzetközi hálózatokba tartozó álcivileket „NGO-knak” nevezem a könyvben a megkülönböztethetőség miatt). Lehetséges szempontok, kritériumok az elkülönítéshez: a múltjuk hossza, az alulról építkezés ténye (tagság anyagi hozzájárulása, személyes közreműködés) vagy felső sugalmazás/kívülről irányítás, számottevő tagság, szakmai eredmények, finanszírozás (tagsági díjak vs. külföldi támogatások), célok (társadalmi/szakmai vs. politikai – pártok kompetenciája). Soros maga mondta: szervezetei Orbán ellenzékeként működnek. (A Mérték Médiaelemző Műhely vezetője pl. nyíltan kormányellenes politikai aktivista.) További gyanús jelek: nincs tagság/társadalmi beágyazottság, hirtelen pártpolitikusok civilként, kizárólag bizonyos erők kormányra kerülésekor aktívak, azonos programelemek/szófordulatok pártokkal, alapító okirattól eltérő kampányok, „messziről jött” ismeretlenek rendezvényeken. Ezek a jelek pl. árulkodóak lehetnek egy adott szervezet tényleges jellege tekintetében.
– Kik a legfontosabb új szereplők a közvélemény befolyásolásában? Kik a kapuőrök?
– A gyakorlatban a nagy platformszolgáltatók (algoritmusok üzemeltetői) a kulcsszereplők – ők a kapuőrök. Ők üzemeltetik a szervereket, náluk van az a „gomb”, amivel eltüntethetnek tartalmat vagy felcsavarhatják a terjedését. A jogi szabályozó (EU) korlátokat állíthatna, de a DSA is mutatja: nincs ilyen szándéka. NGO-k, tényellenőrök, influenszerek fontos fogaskerekek, de a szolgáltatók és szabályozók a meghatározók.
– Mennyire politizált a fact-checking?
– Nemzetközi szinten is domináns módon politikai tevékenység – Magyarországon teljesen az. A DSA szabályozási keretében működő európai tényellenőrző hálózat itthoni résztvevői mindannyian a Soros-hálózat tagjai: Political Capital, Magyar Jeti-444.hu-Lakmusz konglomerátum, Mérték Médiaelemző Műhely. Ehhez a csapathoz nemrég csatlakozott a Magyar Hang is. A „független” tényellenőrzés gyakran narratíva-építés.
– Milyen technikákat ír le a könyv a véleménymanipulációra? Melyik a legveszélyesebb?
– Az összes bevált módszert: a szolgáltatókat az NGO-kkal szimbiózisba kényszerítő jogi szabályozás (magatartási kódexek), a tartalomkészítés szervezése/koordinálása/finanszírozása, a popkulturális megoldások, a kommunikációs folyamatok és eszköztár lebutítása, igazi és virtuális aktivistahálózatok, MI bevetése. Nehéz megmondani, melyik a legveszélyesebb – együtt koherens, hatékony rendszert képeznek.
– Hogyan változott a szólásszabadság az elmúlt 5–10 évben?
– Inkább 10 éves vagy hosszabb távlatokról beszélünk az erodálódásnál. Magyarországon egyértelműen a polgári-nemzeti kormány, az azt támogató sajtó és magánkommunikáció hátrányára történtek durva beavatkozások online platformokon. Az uniós szabályozás ezt fokozza. Ennek kártékony hatásait csak megfelelő tagállami szabályozásokkal lehetne némileg enyhíteni.
– A nemzetközi hálózatok mennyire vannak hatással Magyarországra?
– Nagyon. A könyvben felidézem a legemlékezetesebb hazai eseteket, a legdurvább példákat a cenzúrára. Emellett sok szó esik a tényellenőrzés helyett – uniós pénzből végzett politikai propagandáról, illetve a hazai médiahelyzetről szóló, az Uniónak benyújtott hamis jelentésekről is.
– A jobboldal lemaradt az online térben?
– Igen.
– Sokan azt mondhatják, hogy a könyv egyoldalú. Az?
– Évtizedekig baloldali narratíva dominált: „a sajtó természeténél fogva baloldali műfaj”. Lásd a MÚOSZ friss állásfoglalását: a szólás- és sajtószabadság nem illeti meg a „propagandistákat”. Azt pedig „természetesen” ők döntik el, hogy ki minősül annak. A könyv célja: szembenézni és leleplezni ezt a hamis baloldali narratívát.
– Van egyébként civil szervezetre vonatkozó pozitív példa, amit érdemes megemlíteni?
– Magyarországon permanens médiaháború zajlik a rendszerváltoztatás óta – ez illuzórikus kérdés. De nyilván vannak ilyenek. Csak nem feltétlenül a média területén.. A könyvemben egyébként szintén boncolom a „függetlenség” és „objektivitás” hamis baloldali narratíváit.
– Merre tart a közvélemény-befolyásolás a következő 3–5 évben? Milyen új eszközökkel tudják ezt megtenni?
– Ha nem sikerül belátható időn belül leváltani a jelenlegi uniós vezetést és visszaszorítani a mainstream európai ideológiát, hamarosan orwelli világban találjuk magunkat – szólásszabadság nélkül. Az MI fejlődése beláthatatlan: romba döntheti a jogrendszert és a társadalmat. Ez a jogi szabályozó felelőssége: hol húzza meg a határokat, korlátokat pl. az ilyen alkalmazások fejlesztésének vonatkozásában.
– Mit gondol, van hatékony védelmi mechanizmus, amit egy átlagos felhasználó alkalmazhat? Befolyásolhatják az algoritmust a felhasználók?
– Igen, tudatos médiafogyasztással: szánjunk több időt a tájékozódásra (legalább fontos közügyeknél). Ne csak hatásvadász címekből/bevezetőkből ítéljünk – olvassuk el/nézzük meg az egész tartalmat. Nézzünk utána több, független forrásból. Részesítsük előnyben a hivatásos sajtószerveket (amelyek jogszabályi keretek között működnek), szemben az influenszerekkel/popkulturális szereplőkkel, akikre pl. még a helyreigazítási kötelezettség sem vonatkozik.
– Melyik fejezet megírása volt a legnehezebb?
– A Pesti Srácok OPVT-eljárásának „eredménye” (pontosabban eredménytelensége) – nagy hatással van rám. Ez mutatja a DSA teljes alkalmatlanságát az online média jogállamisággal összhangban lévő szabályozásra, különösen a szólásszabadság biztosítására. A szolgáltató cinikusan negligálhat mindent büntetlenül.
– Kinek a figyelmébe ajánlja a könyvet?
– A kötet hasznos olvasmány lehet nemcsak az online szolgáltatások felhasználóinak és az újmédia munkatársainak, de a közszereplőknek és a téma iránt érdeklődő diákoknak is, vagy akár a tárgykörben érintett jogalkotással foglalkozóknak.
Vezetőkép: Századvég
