Leó pápa fogadta a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma közgyűlésének tagjait

„Amíg Krisztus ki nem alakul bennetek” szentpáli mottó jegyében tartotta február 4-e és 6-a közt a Vatikánban a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma 3. közgyűlését, melynek témája „A világiak keresztény életben való képzése és a Világtalálkozók tapasztalatai”. A Szentatya február 6-án pénteken délelőtt fogadta a közgyűlés 60 tagját és az elkötelezett, személyes tanúságtételen alapuló, még a szenvedést is vállaló nevelői munkát ajánlotta nekik – olvashatjuk a Szentszéki Sajtószolgálat közösségi oldalán.

Beszéde kezdetén Leó pápa elismerő szavakkal szólt a világtalálkozókról, hiszen azok nagyszámú résztvevőt érintenek, és megszervezésük összetett munkát igényel, komoly együttműködést a helyi közösségekkel, egyénekkel és szervezetekkel, akik közül sokan hosszú és értékes tapasztalattal rendelkeznek az evangelizációban.

A nevelés a „nemzés”, az „életadás” és a „szülés” jegyében történik

A pápa mégis inkább a keresztény nevelés témájára összpontosította figyelmét. Szent Pál apostolnak a találkozó mottójául választott szavai iránymutatást adnak e tekintetben: „Gyermekeim, a szülés fájdalmait szenvedem értetek újra, míg Krisztus ki nem alakul bennetek!” (Gal 4,19). Az apostol a galata híveket „gyermekeinek” nevezi, utalással arra a „szülésre”, ami által éppen nem szenvedés nélkül vezette őket Krisztushoz. A nevelés tehát a „nemzés”, az „életadás” és a „szülés” jegyében történik, egy olyan dinamikában, amely – még fájdalom árán is – elvezeti a tanítványt az Üdvözítő személyével való élő egyesüléshez, aki benne él és munkálkodik, képes átalakítani a „test szerinti életet” (vö. Róm 7,5) „Krisztusban való életté” (vö. 2Kor 13,5; Gal 2,20). Ez az apostol egyik kedvelt témája, leveleiben többször előfordul, például az első korinthusi levélben: „Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam életet nektek” (1Kor 4,15). Igaz, hogy az Egyházban időnként a nevelő, mint „pedagógus-tanító” alakja felülkerekedett a hitet ébresztő „atya” alakján. A mi küldetésünk azonban sokkal magasabb rendű – állapította meg Leó pápa –, ezért nem állhatunk meg egy tanítás, egy szokás, egy etika átadásánál, hanem arra vagyunk hivatva, hogy megosszuk másokkal mindazt, amit megélünk, nagylelkűen, a lelkek iránti őszinte szeretettel, a másokért való szenvedés hajlandóságával és fenntartás nélküli odaadással, mint a szülők, akik feláldozzák magukat gyermekeik javáért.

A nevelés a keresztény élet közösségi szeretetén keresztül hat

A pápa szerint ez a megközelítés elvezet a nevelés egy másik aspektusához, annak közösségi dimenziójához. Ahogyan az emberi élet egy férfi és egy nő szeretetén keresztül öröklődik, úgy a keresztény élet egy közösség szeretetén keresztül terjed. Nem csak a pap, a hitoktató vagy a karizmatikus vezető szül hitet, hanem az Egyház, az egységes, élő Egyház, amely családokból, fiatalokból, egyedülállókból, megszentelt életű személyekből áll, amelyet a szeretet vezérel, és ezért vágyik arra, hogy termékeny legyen, hogy mindenkinek, és különösen az új generációknak továbbadja azt az örömöt és az élet értelmét, melyet megélt és megtapasztalt. Ami a szülőkben felébreszti a vágyat, hogy életet adjanak gyermekeiknek, az nem olyan igény, mely valamit birtokolni akar, hanem az adás vágya, a bennük lakozó szeretet és öröm bőségének megosztása, és ez minden nevelési munka gyökere is – hangsúlyozta a Szentatya.

A következetes, vonzó és személyes életutak példái szükségesek

A feltámadt Jézus missziós megbízatása elrendeli, hogy az apostolok „tegyenek tanítvánnyá minden népet”, „kereszteljék meg őket”, és „tanítsák meg őket parancsolatai megtartására” (vö. Mt 28,19-20). Ezek a kifejezések összefoglalják a nevelő küldetésének alapvetően fontos egyéb elemeit, mint a következetes, magával ragadó és személyes életutak ápolásának szükségessége, amelyek a keresztséghez és a szentségekhez, vagy azok újrafelfedezéséhez vezetnek, hiszen ezek nélkül nincs keresztény élet. Újabb feladat, hogy segítsük a hit útjára lépő testvéreket új életmódjuk kialakításában és fenntartásában, amely magában foglalja az élet minden területét. Leó pápa kéri, hogy a keresztény közösségekben mozdítsuk elő az emberi élet minden szakaszát tiszteletben tartó nevelési szempontokat, főként azokat, amelyek hozzájárulnak a kiskorúak és a kiszolgáltatott személyek bántalmazásának megelőzéséhez.

A nevelés művészetében nem lehet improvizálni, türelmet és meghallgatást igényel

A nevelés művészete nem könnyű és ebben nem lehet improvizálni, mert türelmet, meghallgatást, útmutatást és értékelést igényel, mind személyesen, mind közösségileg, és nem hagyhatja figyelmen kívül az igazán nagy nevelők tapasztalatát, köztük Loyolai Szent Ignác, Néri Szent Fülöp és Kalazanci Szent József példáit. Beszéde végén Leó pápa megköszönte elkötelezettségüket, majd arra bátorította a Dikasztérium tagjait, hogy ha az előttük álló kihívások időnként úgy tűnhetnek, hogy meghaladják erejüket és erőforrásaikat, akkor se csüggedjenek. Kezdjék el kicsiben, hittel követve a „mustármag” evangéliumi logikáját, bízva abban, hogy az Úr a kellő időben megadja a szükséges erőt és kegyelmet. Tekintsenek Máriára, aki, amikor nekünk adta Krisztust, „a szeretet által együttműködött az Egyház híveinek létrehozásában, akik ennek a főnek a tagjait alkotják”. Kövessétek hitét, és mindig bízzátok magatokat közbenjárására! – zárta a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma közgyűléséhez intézett beszédét Leó pápa.

Vezetőkép forrása: Facebook/Vatican News