Tárnok Balázs: Államilag vezényelt földrablás zajlik Szlovákiában a Beneš-dekrétumok alkalmazásával (VIDEÓ)
„A szlovák kormány szándéka az volt, hogy ne legyen erről a kérdésről vita, féljenek attól az emberek, hogy elviheti őket a rendőrség, mert megnyilvánulnak. Ennek az ellenkezője történt: a felvidéki magyarok polgári engedetlenséggel reagáltak, csak azért is beszélnek róla, történtek önfeljelentések is az ügyben. A január 30-i pozsonyi tüntetésről Orosz Örsöt elvitte a rendőrség, és kihallgatták, mert egy olyan mellényt vett föl, amelyen az állt, hogy megkérdőjelezi a Beneš-dekrétumokat” – nyilatkozta a Vasárnap.hu-nak Tárnok Balázs felvidéki jogász. A Magyar Szövetség külügyi szakértője, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és a Rákóczi Szövetség alelnöke, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének kutatásért felelős igazgatója szerint van remény arra, hogy „a jelenlegi szlovák kormány rákényszerül arra”, hogy fölülvizsgálja a Beneš-dekrétumok használatával kapcsolatos álláspontját.
– Mi a Beneš-dekrétumok történelmi háttere?
– Csehszlovákia 1938-as német megszállását követően Edvard Beneš elnök elmenekült az országból, és később emigráns kormányt hozott létre, majd működtetett Londonban. 1940-től folyamatosan adott ki elnöki dekrétumokat, egy részét a londoni emigrációja alatt, egy másik részét pedig azt követően, hogy visszatérhetett 1945 tavaszán Csehszlovákiába. A dekrétumok célja a csehszlovák állami berendezkedés megalapozása volt a második világháborút követően, másfelől a magyar és német kisebbségek jogfosztásának megalapozása. Az elnöki dekrétumokat egyébként megerősítette a Szlovák Nemzeti Tanács határozata is. A 143 dekrétum összességéből hozzávetőleg 13 tartalmazza a kollektív bűnösség elvét, magyarán bárki, aki magyar volt vagy német, az kollektíve bűnösnek számított, hacsak nem mentesítette magát azzal, hogy bizonyította: fellépett a „megszálló” német, illetőleg magyar hatalommal szemben. Az emberek többsége ilyet nem tett, inkább passzív alanyai voltak az akkori folyamatoknak. A logika tehát az volt, hogy minden magyar és német bűnös.
Meglátásom szerint volt egy mögöttes szándék is: végleg le akarták rendezni a német és a magyar kérdést.
A németeket nagyhatalmi jóváhagyásra kivitték az országból, a magyarok egyoldalú kitelepítéséhez viszont a nagyhatalmak nem járultak hozzá, de az új csehszlovák politikai vezetés eltökélt volt abban, hogy a legtöbb magyart mégiscsak megpróbálja elűzni az országból. Ennek egyik eszközeként szolgáltak a Beneš-dekrétumok, különösen az említett 13 dekrétum által bevezetett rendelkezések összessége, amivel megfosztották a magyarokat – pusztán azért, mert magyarok, és nem azért, mert csináltak bármit – a földtulajdonuktól, az állampolgárságuktól és számos járulékos jogosultságuktól, ideértve a nyugdíjukat is. Ez volt az az időszak, amit a hontalanság éveinek mondunk felvidéki magyarok vonatkozásában. Ez 1945-től zajlott,a kassai kormányprogram kihirdetésétől 1948 februárjáig, a kommunista hatalomátvételig.
Ebben az időszakban a dekrétumok alapján hajtották végre ezeket a jogfosztásokat, és ami különösen fontos a mai napi továbbélésük szempontjából, az az, hogy például a mezőgazdasági földeket is ezen dekrétumok alapján kobozták el.
– A mindennapokban, a joghasználatban hogyan érvényesítik ma a dekrétumokat a szlovák bíróságok?
– Elviekben mindenkitől el akarták venni a földet, mindenkitől, akit bűnösnek találtak kollektíve. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy például a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945-ös határozatára hivatkozva kiadtak konfiskációs határozatokat, miszerint X.Y. magyar, ezért elvesszük az ő földjét. Normális esetben ezt a konfiskációs határozatot az követte, hogy a földkobzás ténye bekerült az ingatlannyilvántartásba, tehát átszállt az államra a föld tulajdonjoga. Viszont nagyon sok esetben eljárási hibák miatt nem futott végig a folyamat, mert esetleg nem tudták megfelelően beazonosítani, pontosan kitől is veszik el a földet, hiszen voltak ugyanolyan nevű emberek, vagy nemes egyszerűséggel nem értek a folyamat végére: kiadták a konfiskációs határozatot, de nem tudták átvezetni az ingatlan-nyilvántartásba, mert jött a kommunista fordulat. Ilyen esetekben eljárási hiba történt, tehát nem szállt át az államra a földtulajdon. Amikor a ’90-es években rendezték az ingatlanviszonyokat, akkor az állam számos esetben meg is állapította, hogy igen, voltak ilyen konfiskációs határozatok, de eljárási hiba miatt nem futott végig a folyamat, jogszerűen maradt a föld az eredeti tulajdonosnál. Most a szlovák hatóságok azt mondják, hogy ezeket az eljárási hibákat kijavítják. Eszerint mondjuk 1946-ban el kellett volna venni a földet valakitől, aki időközben elhunyt, a földet megörökölte a leszármazottja, és most nála jelentkezik az állami hatóság, hogy ’46-ban az apától vagy nagypapától el kellett volna venni a földet, akkor nem sikerült végigvinni adminisztratíve a folyamatot, úgyhogy most befejezzük az eljárást, kijavítjuk az eljárási hibát. Azt is fontos hozzátenni, hogy
a Szlovák Földalap és a Szlovák Erdőgazdasági Vállalat, amelyek a fő aktorai a mai utókonfiskációs folyamatnak, tudatosan, szisztematikusan keresik az archívumokban a végre nem hajtott konfiskációs határozatokat, hogy ma a Beneš-dekrétumok alapján, ezen 104/1945-ös határozat alapján el tudjanak venni földeket emberektől azért, mert a felmenőjük magyar vagy német volt,
és annak idején nem futott végig az eljárás. Függetlenül attól, hogy sok esetben nemcsak szlovákiai magyarok a sértettek, de teljes mértékben asszimilálódott szlovákok, akiknek például a nagyszülei voltak magyarok, illetve nemcsak szlovák állampolgárok, hanem magyar és osztrák állampolgárságú sértettek is vannak.
– „Most kijavítják ezt a hibát” – a szlovákok így gondolkodnak. De miért élesedett ki ez a vita most, miközben a szintén érintett csehek és németek pár hete már arról adtak ki közös nyilatkozatot, hogy a Beneš-dekrétumok egyértelműen a múlt része?
– Ennek több vetülete van. Egy eklatáns példája a mai joggyakorlatnak a Bosits kontra Szlovákia ügy. Bosits Miklóssal szemben 2009-ben indítottak peres eljárást – az erdőgazdasági vállalat volt a felperes – mondván, hogy a nagyapjától el kellett volna venni a földet ’46-ban, és bár a szlovák állam megállapította a ’90-es években, hogy jogszerűen marad Bositséknál a föld az eljárási hiba miatt, mégis pert indított az erdőgazdasági vállalat Bosits ellen, aki első- és másodfokon nyert, aztán a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az állam tekintélyének megőrzése érdekében úgy kell tekinteni, mintha megtörtént volna a földkobzás. Így került egyébként Strasbourgba ez az ügy, és akkor látott napvilágot maga a gyakorlat, hogy
Szlovákiában továbbra is alkalmazzák a dekrétumokat
ilyen célra. Ezután számos más ügy előjött: oknyomozó újságírók munkájának köszönhetően derült ki 2020 derekán, hogy a Pozsony melletti D4-es körgyűrű kapcsán nagy számban koboztak így el földeket. Arról van szó, hogy az állam kikeresi a végre nem hajtott konfiskációs határozatokat, hogy ingyen jusson hozzá földterületekhez, ne kelljen megvásárolnia, ne kelljen ellenérték mellett kisajátítani.
Lényegében egy államilag vezényelt földrablás zajlik.
Mi azt látjuk a Magyar Szövetségnél, a felvidéki magyarok pártjánál, hogy ez a folyamat 2018 óta biztosan rendkívüli módon szisztematikusan zajlik, és legalább több mint ezer hektárra rúg az érintett földterületnek a mérete, de ez csupán egy óvatos becslés. A Magyar Szövetség már évek óta folyamatosan figyelmeztet erre a jogsértő eljárásra, de a szlovák politikai vezetés erre különösebben nem kapta fel a fejét, illetve a nemzetközi szervezeteket is, az Európai Uniót is arról tájékoztatta Szlovákia, hogy nem, már nincs joghatása ezeknek, a magyarok nem mondanak igazat, csak a múltat akarják megnyitni. Ez az egyik része ennek a történetnek, ami az elmúlt hét-nyolc évben folyamatosan zajlik. Politikai okai vannak annak, hogy miért ugrott ki ez most a közéleti nyilvánosságban. 2025 novemberében a legnagyobb ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia (PS) egy komáromi gyűlésén fölvetette, hogy ezt a problémát valóban meg kéne oldani, hiszen méltánytalan, hogy ma pusztán azért vesznek el földet emberektől, mert magyar vagy német volt a felmenőjük, akitől a földjüket örökölték. Amikor megnyilatkozott ezzel kapcsolatban a PS, a szlovák kormány úgy reagált, hogy kiadott egy határozatot, amiben érinthetetlennek nyilvánította a Beneš-dekrétumokat. Ez a határozat egyébként nagyon hasonlít ahhoz, amit 2007-ben még az első Fico-kormány idején fogadott el akkor a kormány nyomására a szlovák parlament.
Sőt most emelték a tétet: 2025. december 11-én elfogadták az ominózus Büntető törvénykönyv-módosítást, ami lényegében kriminalizálja azt, ha bárki megkérdőjelezi a Beneš-dekrétumokat, illetve akár azok igazságosságát.
Az rendkívül bizonytalan, hogy mikor is valósul meg a törvényi tényállás, de a lényeg, hogy ezen ellenzéki pártnak tett nyilatkozata miatt a szlovák kormány egy rendkívül intenzív nacionalista töltetű kampányt kezdett el folytatni. Az én meglátásom szerint azt szerették volna elérni, hogy ne legyen erről a kérdésről vita, tehát féljenek attól az emberek, hogy elviheti őket a rendőrség, mert megnyilvánulnak. Értelemszerűen ennek az ellenkezője történt: a felvidéki magyarok polgári engedetlenséggel reagáltak, csak azért is beszélnek róla, történtek önfeljelentések is az ügyben, a rendőrség nyomoz, hogy kimerült-e a törvényi tényállás. A január 30-i pozsonyi tüntetésről Orosz Örsöt elvitte a rendőrség, és kihallgatták, mert egy olyan mellényt vett föl, amelyen az állt, hogy megkérdőjelezi a Beneš-dekrétumokat. Kialakult egy politikai spirál, amit lényegében a PS megszólalása miatt a szlovák kormány indított el, hiába mondta a magyar párt már az elmúlt 6-7 évben folyamatosan, hogy ez a jogsértő gyakorlat zajlik, és erre oda kéne figyelni.
– Milyen segítséget kapnak a felvidéki magyarok Magyarország kormányától?
– A magyar kormány támogatásáról biztosította a felvidéki magyarokat, elhangzott az, hogy irányadónak azt tartják, amit a Magyar Szövetség, illetve annak elnöke mond ezzel és bármely más, felvidéki magyar nemzeti közösséget érintő üggyel kapcsolatban, és ahhoz nyújtanak támogatást. A felvidéki magyarok számára különösen fontos, hogy Magyarországon egy minél szélesebb körű társadalmi, politikai támogatás alakuljon ki, de az érdekérvényesítés elsődleges előmozdítója a felvidéki magyarság politikai képviselete kell, hogy legyen. Egyrészt a szlovák belpolitikai térben zajlik az ügy tematizálása politikai aktorokkal, másfelől a nemzetközi térben is, és ezt a Magyar Szövetség és a civil jogvédők közösen végzik, amikor is nemzetközi szervezeteket tájékoztatnak arról, mi zajlik Szlovákiában. Volt egy meghallgatás az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportjában erről a kérdésről, ott én is jelen voltam: tájékoztatni tudtuk a parlamenti képviselőket erről a gyakorlatról. Arra kértük az Európai Bizottságot, hogy mint európai ügyet vegye napirendre és foglalkozzon ezzel a kérdéssel – figyelemmel arra, hogy ez európai uniós ügy is, hiszen vélhetően az uniós jog is sérül, és egyértelműen sérülnek az európai uniós alapértékek. Mint mondtam, minden támogatásnak, ami Magyarországról jön, örülünk, de
az semmiképp sem egy üdvös dolog, ha ez a kérdés a magyar választási kampány részeként jelenik meg, mert az gyengíti a felvidéki magyaroknak, különösen a nemzetközi irányba történő érdekérvényesítési lehetőségeit.
Nem jó, ha bárki azt tudja mondani, hogy ez érzékeny téma, a magyar választási kampány része, ezzel ne foglalkozzunk. Ez nem a magyar választási kampány része, hanem egyfelől egy szlovák belügy, de a szlovák többség és a szlovákiai nemzeti kisebbség ügye, másfelől egy olyan európai ügy, amiben az Európai Bizottságnak a fellépése is szükséges lenne.
– Ezek szerint a magyar és a szlovák kormány egyébként az elmúlt időszakban kedvező kapcsolatára nem hat ki az ügy?
– Nyilvánvalóan kihat, mert ez egy nagyon érzékeny téma, hiszen Szlovákia egy olyan gyakorlatot folytat, ami a saját alkotmányos keretével, az emberi jogi kötelezettségeivel is teljes mértékben ellentétes, illetve az uniós jogi kötelezettségeivel is. Ennek a jogsértő gyakorlatnak – úgy a földkobzásoknak, mint a Beneš-dekrétumok tematizálásának kriminalizálását érintő némaságtörvénynek – az elsődleges sértettjei, érintettjei a felvidéki magyarok, tehát ilyen értelemben kihat ez a szlovák-magyar kapcsolatokra negatívan. A magyar kormány az Alaptörvény értelmében felelősséget visel a határon túli magyarokért, tehát alkotmányos kötelezettsége van arra, hogy fellépjen a határon túli magyarok, jelen esetben a felvidéki magyarok védelmében. A szlovák politikai vezetés számára pedig ez egy alkotmányos identitást meghatározó ügy,
valamiért a jelenlegi szlovák kormánykoalíció az ország eredetmítoszához kapcsolja azt, hogy ne lehessen megkérdőjelezni ezt a gyakorlatot, ezt a második világháborús berendezkedést,
még akkor sem, ha a gyakorlatban a felvidéki magyarok azt kritizálják, hogy jelenleg zajlik ez a földkobzás. Ilyen értelemben szükségszerűen negatívan hat a két ország kapcsolatára, de erre is igaz, amit az előbb elmondtam, hogy ez elsősorban nem bilaterális ügy, hanem a szlovákiai magyar közösség és a szlovák állam, különösen a szlovák kormányzat közti ügy, és ilyen rendezést is igényel amellett, hogy vannak uniós vonatkozásai is.
– Akár a Magyar Szövetséggel, akár európai szinten hogyan lehet ezeket a kedvezőtlen folyamatokat megállítani, visszafordítani? Van-e erre esély?
– Olyan változás indult el, különösen ezzel a némaságtörvénnyel, ami egyre inkább lehetőséget ad arra, hogy ez a kérdés bekerüljön a szlovák közéleti nyilvánosságba. Egyre több szlovák politikai szereplő és civil szerez tudomást arról, hogy ez a gyakorlat zajlik.
Az ellenkezője történt annak, amit a szlovák kormány el akart érni: egyre inkább megjelenik ez a téma a szlovák nyilvánosságban. Én azt gondolom, hogy minden demokratának és az emberi jogok, az alkotmányos értékek iránt elkötelezett embernek elfogadhatatlan ez a gyakorlat.
Másfelől pedig ott van a nemzetközi tematizáció, ebben is komoly lehetőségek rejlenek arra nézve, hogy sikerüljön nemzetközi figyelmet erre generálni, hiszen ez a gyakorlat olyan mértékben sért minden alapelvet, emberi jogi és értékbeli kötelezettséget, amelyek Szlovákiát is kötik, és amelyek alapján a nemzetközi szervezetek és különösen az Európai Unió sem maradhat csendben. S hogyha ebből egy európai ügy lesz, az bizony nemzetközi nyomást helyez Szlovákiára, hogy ezzel a jogsértő állapottal kezdjen valamit. A Magyar Szövetség nem parlamenti párt, és látszólag korlátozottak a politikai lehetőségei, hogy az erőpolitika eszközével tudjon változást elérni, de akár a szlovák demokratikus partnereknek együttműködése, akár a nemzetközi tér és különösen az Európai Unió föllépése eredményezhet olyan helyzetet, hogy a jelenlegi szlovák kormány rákényszerül arra, hogy ezt a helyzetet fölülvizsgálja. Hogy ez mikor fog megoldódni, azt nem tudjuk. Egyszerűbb kérdés a kriminalizáció, hiszen az meglátásom szerint egyértelműen alkotmánysértő, annyira durván jogellenes állapot, hogy – én azt gondolom –, ez rövidebb úton meg fog oldódni. Összetettebb kérdés, hogy miként teszünk pontot a több éve zajló államilag vezetett földrablás végére. Az is előfordulhat, hogy nem a mostani, hanem majd a következő szlovák kormány oldja ezt meg. A Magyar Szövetségnek az a feladata, hogy visszakerüljön a szlovák parlamentbe, aktív formálója legyen a szlovák politikának, s ki tudja harcolni azt, hogy ennek a jogsértő gyakorlatnak vége szakadjon, és akár kompenzáció is történjen a 2010-es évek óta megvalósított utókonfiskációk kapcsán.
Vezetőkép: Tárnok Balázs felvidéki jogász, a Magyar Szövetség külügyi szakértője, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és a Rákóczi Szövetség alelnöke, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének kutatásért felelős igazgatója. Forrás: Facebook/Tárnok Balázs
