A béke püspöke és a misszionárius vértanú – Szentek február 4-én

Mintegy 650 évvel ezelőtt, 1374. január 6-án halt meg Corsini Szent András, a firenzei kármelita, aki később Fiesole püspöke lett. Az ő emléknapja a római-magyar naptár szerint február 4-re esik – és soha nem volt aktuálisabb, mint most.

András gazdag, nemesi családban született, ifjúkorában vad, engedetlen fiú volt. Aztán egy álom és egy templomi látomás gyökeresen megváltoztatta az életét: belépett a kármelitákhoz, szerzetes lett, később püspök. De nem a palota ablakából kormányozta a várost. Hanem lement az utcára.

Firenzében a 14. században a guelfek és ghibellinek utódai, a különböző nemesi famíliák folyamatosan egymás torkának estek. Polgárháború, vérbosszú, bandaháborúk – ismerős? András püspök nem prédikált csak a szószékről. Ment a felek közé, személyes tárgyalásokat folytatott, családfőket keresett fel, térden állva kérte őket a megbocsátásra. Többször is megakadályozott egy-egy nagyobb vérontást. A kortársak „a béke püspöke” néven emlegették.

Nem naiv idealista volt. Tudta, hogy a béke nem jön magától, és nem is olcsó. A béke ára a saját kényelmünk, a büszkeségünk, néha a „jogunk” feladása. András nem azt mondta: „várjuk meg, amíg a másik fél megjavul”. Hanem azt: „most én teszek egy lépést – még ha megalázónak is érzem”.

Ugyanezen a napon emlékezünk Leonessai Szent Józsefre, a kapucinus misszionáriusra is, aki Törökországban a keresztény rabszolgák között prédikált, többször megkínozták, végül rákban halt meg – de soha nem adta fel a reményt, hogy Isten szeretete még a legsötétebb helyeken is el tud jutni az emberekhez.

Két nagyon különböző út, két nagyon hasonló üzenet: a béke és az evangélium nem passzív várakozás, hanem aktív tett. Néha térden állva kell kérni, néha a pestisesek közé kell menni, néha el kell hallgatni a saját „igazunkat”, hogy a másik meghallhassa Krisztust.

Corsini Szent András (†1373) – a béke püspöke

A nap talán legismertebb szentje a karmelita rendből származó Corsini Szent András (Andrea Corsini), Firenze szülötte. Gazdag nemesi családban született, ifjúkorában világi életet élt, de egy álom – anyja álma, amelyben a Szűzanya karmelita ruhába öltöztette – és egy látomás a templomban radikális fordulatot hozott életében.

Belépett a karmelitákhoz, később püspökké szentelték Fiesoléban. Kivételes békéltető képességéről volt híres: többször is megakadályozott polgárháborúkat Firenzében, családok közötti vérbosszúkat oldott fel. Alázatos, szegények iránti szeretettel teli életet élt, és halála után azonnal szentté avatták a nép körében. Ma Firenze védőszentjei között tartják számon.

Leonessai Szent József (1556–1612) – a capucinus misszionárius

A másik kiemelkedő alak Leonessai Szent József (Giuseppe da Leonessa), az itáliai capucinus szerzetes. Fiatalon lépett be a kapucinus rendbe, és élete nagy részét prédikációval, szegények segítésével töltötte. Különösen a betegek és a pestisesek ápolásában jeleskedett – többször is önként vállalta a fertőzöttek melletti szolgálatot.

Legnagyobb missziós munkáját Törökországban végezte, ahol keresztény rabszolgák között prédikált, és többször is letartóztatták, megkínozták. Végül súlyos betegségben (rákban) hunyt el 1612. február 4-én. XVI. Benedek pápa szentté avatta 1746-ban. Ő a munkások, a betegek és a rabszolgák védőszentje.

További szentek és boldogok február 4-én

A római naptár és a helyi hagyományok szerint még több szent emléke kapcsolódik ehhez a naphoz:

• Valois-i Szent Johanna (Jeanne de Valois, 1464–1505) – francia királylány, aki nehéz házassága és elhidegült családi kapcsolatai ellenére mély imádságos életet élt, és a Annunciáta rend megalapítója lett.
• Britói Szent János (John de Brito, 1647–1693) – portugál jezsuita misszionárius, aki Indiában (Madras vidékén) halt vértanúhalált.
• Boldog Hrabanus Maurus – néhány helyi naptárban említett bencés apát és tudós (főleg Németországban és a bencés körökben tisztelik ezen a napon).

Az ortodox naptárban ezen a napon más szenteket (pl. Pelusiumi Szent Izidort) ünnepelnek, de a latin rítusú katolikus egyházban a fenti nevek a legelterjedtebbek.

Ezek a szentek különösen aktuális üzenetet hordoznak a 21. században:

• Corsini Szent András a béke és a kiengesztelődés fontosságára tanít egy megosztott világban.
• Leonessai Szent József a szegények, betegek, üldözöttek iránti szolidaritást példázza.
• Valois-i Szent Johanna pedig azt mutatja, hogy a legnehezebb családi és emberi sebekből is fakadhat szentség és új kezdet.

Ma reggel, mielőtt belevetnénk magunkat a napi csatározásokba, tegyük fel magunknak a kérdést:

Hol van az én Firenzém, ahol én lehetnék a „béke püspöke”?

Hol van az én Törökországom, ahová én vihetném el – akár csak egy gesztussal – a reményt?

Corsini Szent András közbenjárására kérjük az Urat: adjon nekünk bátorságot a kiengesztelődéshez, erőt a megalázkodáshoz és hitet ahhoz, hogy a béke nem utópia – hanem parancs.

„Boldogok a békességre törekvők, mert ők Isten fiainak nevezik majd őket.” (Mt 5,9)

Jó erőt és békességet kívánok a mai napra mindenkinek!

Vezetőkép: Illusztrácó, Corsini Szent András