A Tisza „álomország tengerpartján” várja a csodát, miközben a kormány a magyar családokat segíti
Most már milliók érezhetik a saját bőrükön, mit jelent a magyar kormányzati gondoskodás a gyakorlatban. Február elsejétől 300 ezer forintra duplázódott az ingyenes készpénzfelvételi keret, megérkezett a 14. havi nyugdíj első részlete, a kétgyermekes 40 év alatti anyák szja-mentesen vihetik haza fizetésüket, a minimálbér és garantált bérminimum emelése most landol először a számlákon, és a nyugdíjasok plusz juttatása is érezhető segítséget jelent a mindennapokban.
Ezek nem kampányfogások. Ezek kézzelfogható eredményei annak a politikának, mely az elmúlt másfél évtizedben mindig a magyar családokat helyezte az első helyre – még akkor is, ha ezért Brüsszellel, a globális nyomásgyakorlókkal vagy a háborús uszítókkal kellett szembeszállni.
Orbán Balázs szombati beszéde kristálytiszta: „Magyarország nem akar ukrán jólétet a magyar emberek pénzéből finanszírozni.” Ez nem keménykedés, ez felelősségvállalás. Amíg mások milliárdokat öntenek egy végtelennek tűnő konfliktusba, addig a magyar kormányzat hatékony segítséget nyújt a magyar családok számára.
A baloldali–liberális körök és a Tisza Párt persze azonnal azt harsogja: „ez csak morzsa”, „nem elég”, „jönnek a megszorítások”. De nézzük a tényeket, amik köztudottan makacs dolgok.
A Tisza „vezetéséről” szóló hírek kívánságkutatásokon alapulnak, amit talán álomország tengerpartján vehetnek komolyan – „játszásiból”. A valóságban viszont az van, hogy a Fidesz kormányzása alatt Magyarország talpon maradt a világjárványban, az energiaválságban, a háborús inflációban is és a felsorolás korántsem teljes. Ezzel szemben „Magyar Péter és szabadcsapata” egyelőre csak narratívát épít a „változásról”, de konkrétumokban igencsak hiányos: vajon hogyan tartanák meg a rezsicsökkentést? Hogyan védenék meg a magyar szuverenitást Brüsszellel szemben? Hogyan biztosítanák a demográfiai fordulatot anélkül, hogy migrációval „oldanák meg” a népességfogyást? Ezekre a kérdésekre érdemi választ egyelőre még nem sikerült adniuk.
A nemzeti oldal azonban nem ígérget, hanem cselekszik. A konyhában, a bankszámlán, a gyógyszertárban érezhető a kormányzati munka gyümölcse. És miközben a Tisza botladozik a saját belső ellentmondásaiban – baloldali radikálisokkal, régi momentumosokkal, DK-s elemekkel –, addig a Fidesz egységesen, határozottan áll a magyar érdekek mellett.
A 2026-os választás nem ideológiai csata, hanem egy meghatározó döntés: Magyarország a magyaroké marad-e, vagy átadjuk a kulcsot azoknak, akik már most Brüsszelnek és a globális érdekeknek udvarolnak? A tét óriási. A választás pedig a mi kezünkben van.
Vezetőkép: Illusztráció by AI
