Új bor a régi tömlőbe – Krisztus ma is a nemzet védelmét kéri tőlünk
Hétfő reggel, a tél csendjében járunk, de a liturgia ma a magyar lélek mélyére hatol: „Miért nem böjtölnek a te tanítványaid?” – kérdezik Jézust a farizeusok és Keresztelő János követői (Mk 2,18–22). Ő pedig így válaszol: amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt…
Ez a párbeszéd a mi ezeréves történetünk esszenciája. Tatár, török, Habsburg, szovjet – mind el akarta vinni a „vőlegényt”, azt a Krisztus-közelséget, ami a magyar identitás gerincét adja. De mi mindig visszatértünk: a régi tömlőkbe új bort töltöttünk – hitet, hazaszeretetet, családi erényeket –, mert tudtuk: nemzetünk sorsa a keresztény gyökerekben van, a Szent Koronában, a templomainkban, a családi asztaloknál őrzött hagyományokban.
Ma, amikor Európa sok részén feladják a zsidó-keresztény civilizációt, tagadják a nemzetek létjogosultságát, és globalista erők próbálják szétzilálni a hagyományos értékeket, nekünk, magyar keresztényeknek dupla kötelességünk van: őrizni a lelket és vele együtt a nemzetet. Jézus nem a böjt ellen szól, hanem arra int: az új bor – az evangélium öröme, a feltámadás ereje – nem fér a merev, elvilágiasodott formákba. Nem fér a gyökértelenségbe, a család és nemzet elleni támadásokba. Isten gyermekeinek szabadságát hozta, hogy erősek maradhassunk saját hazánkban.
És éppen most két nagy jel erősíti ezt a hívást:
Először az Assisi Szent Ferenc rendkívüli jubileumi éve (2026. jan. 10. – 2027. jan. 10.), teljes búcsúval. Szent Ferenc a béke, az alázat és a teremtett világ szeretetének apostola – Magyarországon, ahol a ferencesek évszázadokon át a nemzet lelki támaszai voltak, ez különösen szól hozzánk: legyünk „lefegyverzett és lefegyverző” béketeremtők. Ne a külső hatalmakban, hanem a szív kiengesztelődésében, a családban, a közösségben és a hazában keressük a békét. Mert a magyar nemzet erőssége mindig is ebből fakadt: hitből, amely nem hajol meg idegen szelek előtt.
Másodszor az ökumenikus imahét (január 18–25.), amelynek nyitó istentisztelete tegnap volt a Kálvin téri református templomban, Erdő Péter bíboros és Kondor Péter evangélikus püspök részvételével. Katolikusok, reformátusok, evangélikusok együtt – ez nem csupán ökumenikus gesztus: ez a nemzeti egység záloga is. Ma is erre hív az ima: legyünk egyek Krisztusban, hogy nemzetünk erős maradjon a mai viharokban.
Ezek a viharok pedig nagyon konkrétak. A migráció áradata, amit Brüsszel újabb paktumokkal és napi milliós bírságokkal akar ránk erőltetni – miközben Magyarország határait védve példát mutat Európának, de ezért folyamatos támadások kereszttüzében állunk. A gender-ideológia őrülete, amely a gyermekek agyát akarja átalakítani, a hagyományos férfi-nő rendet tagadja, és a család szentségét rombolja – miközben a szülőknek kell megvédeniük gyermekeiket ettől a propaganda-hullámtól. A demográfiai pusztulás, ahol a születésszám történelmi mélypontra zuhan, a természetes fogyás felgyorsul, és a nemzet reprodukciós képessége veszélybe kerül – mert a fiatalok egyre kevésbé mernek gyermeket vállalni a bizonytalanság, a gazdasági nyomás és az értékvesztés közepette.
Kis jelek is erősítik a reményt: a Mária Rádió jubileuma, az Új Ember és Egyházmegyei Hírek friss számai, a napi útravalók – mind emlékeztetnek: az Egyház él, és vele a magyar keresztény hagyomány, amely nélkül nincs erős Magyarország.
Ne feledjük: a legnagyobb kincs nem a külső jólétben van, hanem abban a belső erőben, amit Jézus kínál – és amit a magyar nemzet évszázadokon át őrzött vérrel, imádsággal, kitartással. Menjünk templomba, gyújtsunk gyertyát, imádkozzunk a békéért: a családunkért, a nemzetünkért, hazánk szuverenitásáért, a gyermekekért, a határokért, a hagyományos értékekért. Mert a vőlegény velünk van. És amíg velünk van, nem csak örömünk, de kötelességünk is van: továbbadni ezt az örökséget gyermekeinknek, hogy magyarok maradhassunk – keresztény magyarok, büszkén, hajthatatlanul.
