Isten mindenki számára új kezdetet kínál

Börtönmissziós munkám során nap mint nap találkozom megtört sorsokkal, hibás döntésekkel és súlyos bűnökkel. A rácsok mögött gyorsan kiderül, milyen törékeny az ember, és milyen kevésnek bizonyul az önmagunkba vetett hit. Van azonban, ami újra és újra bizonyítást nyer: Isten kegyelme, bűnbocsátó szeretete nem válogat.

Az új év sokak számára a fogadalmak ideje. Isten ma is új kezdetet kínál. Akár szabadon, akár a rácsok mögött él valaki, a kegyelem ajtaja nyitva áll. És ez az ajtó minden nap újra kinyílik.

Most egy férfi ül előttem, csendben várom, hogy meséljen magáról. Amikor megszólal, szavai egy idő után elnehezülnek, majd elakadnak. A tekintetében ott van mindaz, amit maga mögött hagyott: függőségek, összetört kapcsolatok, hazugságok és súlyos köztörvényes bűncselekmények nyomai. Ma mégis itt van. Volt egy fordulópont, amikor már nem menekült tovább, hanem segítséget kért, és Istenhez fordult. Ez a pillanat hozott számára egy új életet.

A férfi ma ötvenéves. Huszonöt esztendőt töltött úgy, hogy a drogok, az alkohol és a gyógyszerek irányították mindennapjait. Megismerte a börtön falait, a pszichiátriai osztályok zártságát, az intenzív osztály kiszolgáltatottságát. Volt, hogy hajléktalanként élt, nélkülözött, és mindent elveszített, ami kapaszkodót jelenthetett volna. Úgy tartja, önmagában is kegyelem, hogy él, és tanúságot tehet. Hite szerint nem emberi akarat, hanem Isten irgalma emelte ki a mélységből. Ma arról beszél: Jézus él, és képes helyreállítani azt, ami menthetetlennek tűnik.

Ahogyan azt az evangélium mondja: „Ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges.”  (Máté 19,26)

Több mint nyolc éve él tisztán. „Viszonylag nyugodt gyermekkorom volt – mondja –, de a családomban senki nem beszélt Istenről. Nem jártunk templomba, nem hallottam Jézusról.” Tízéves koráig rendezett körülmények között élt. Tizenegy éves korában elváltak a szülei, tizenhárom éves volt, amikor édesanyja öngyilkosságot követett el. Édesapja az anya halála után az alkoholba menekült, és végül ez az út az életébe került.

Lelki segítséget nem kapott, senki nem segített feldolgozni a veszteségeket: nem volt, aki meghallgassa, aki irányt mutasson. Így nagyon korán az alkoholhoz nyúlt, majd a drogok is megjelentek az életében. Gyorsan emelte az adagokat, az alkoholt gyógyszerekkel keverte, intravénásan használta. Rövid időn belül börtönbe került. Az alvilági közeg vonzotta: „Gazdagságról, hatalomról és féktelen életről álmodtam – azt hittem, ez jelenti az igazi életet”.

Voltak időszakok, amikor napokon keresztül nem aludt. Túladagolások szélén egyensúlyozott. „Ma már tudom – mondja –, ha akkor meghalok, örök kárhozatra jutok. De Isten kegyelmes volt.” Bár ekkor még nem ismerte Krisztust, Isten nem engedte el a kezét. A könnyen hozzáférhető szerek idővel teljesen uralmuk alá vonták, a függőség mindent felemésztett. Kikerült azokból a körökből is, ahol addig számítottak rá: „Miközben másokat tönkretettem, azt hirdettem, hogy a bűn az élet.”

Időközben megszületett a kislánya. Mivel az édesanya is droghasználó volt, a gyermek elvonási tünetekkel jött a világra. A kislányt féléves korában elvették tőlük, majd később visszakerült hozzájuk, de háromévesen újra elveszítették. „A szégyent és a bűntudatot már droggal sem tudtam elviselni.” Ekkor ment el egy rehabilitációs intézetbe, de a lelke továbbra is üres maradt. „Senki nem mondta el nekem, hogy Jézus meghalt értem. De én addig kerestem, amíg meg nem találtam.”

Amikor életét Krisztusra bízta, és őszintén megvallotta bűneit, elindult a gyógyulás útján. Gyülekezetbe járt, közösséget talált, és visszakapta a kislányát, akit két évig egyedül nevelt.

Sokan kételkedtek benne, még azok közül is, akiket barátainak gondolt. Isten azonban nem vonta meg tőle a bizalmát. A kislány édesanyja sajnos nem tudott szabadulni a függőségtől, és tavaly augusztusban meghalt.

A férfi ma már házasságban él. Feleségét egy keresztény társkeresőn ismerte meg. Úgy érzi, hogy felesége Isten ajándéka. Azóta Alpha kurzusokat vezet, és szívében egyre erősebb a vágy, hogy ezt a szolgálatot a börtönök falai közé is eljuttassa. „Mert hiszem – mondja –, hogy nincs olyan ember, akiről Isten lemondott volna.” (https://alpha.org.hu/)

Ahogy beköszöntött az új év, története különösen időszerű. Nem azért, mert hibátlan lett, hanem mert megbocsátást kapott. Mert van új kezdet, mert Isten nem a múltat számolja, mert minden év új kezdet annak, aki kész elengedni a bűnt, és elfogadni a kegyelmet.

Kereskedő Emőke
teológus,
Gyászfeldolgozás Módszer Specialista
www.kereskedoemoke.hu

Vezetőkép: illusztráció. Forrás: Freepik