Budapest elveszett tetődíszei – A Budapesti Tudományegyetem
Budapest városképe a 19–20. század fordulóján kupolák, tornyok és tetődíszek sokaságával vált igazi nagyvárossá. E díszes sziluettből mára feltűnően sok elem hiányzik.
A Budapest elveszett tetődíszei sorozat egyik legfájóbb vesztesége az ELTE Egyetem téri központi épületének hajdani, monumentális neobarokk kupolája, amely egykor nemcsak az egyetem, hanem a magyar tudomány rangját is hirdette. 
A mai Eötvös Loránd Tudományegyetem elődjét 1635-ben alapította Pázmány Péter esztergomi érsek Nagyszombatban. A jezsuiták vezetésére bízott intézmény kezdetben bölcsészeti és teológiai karral működött, majd fokozatosan bővült. 1667-ben jogi, 1769-ben orvosi fakultással egészült ki. Az egyetem 142 éven át Nagyszombatban működött, mielőtt Mária Terézia 1777-ben Budára, majd II. József 1784-ben Pestre költöztette. A 19. század második felére a Budapesti Tudományegyetem Magyarország legfontosabb tudományos központjává nőtte ki magát. Európai hírű professzorok tanítottak falai között, hallgatói létszáma a századfordulón a világ 15 legnagyobb egyeteme közé emelte. E ranghoz méltó központi épület azonban ekkor még hiányzott. Az új egyetemi székház felépítését az 1897. évi XXV. törvénycikk tette lehetővé, amely a Budapesti Tudományegyetem számára 1,2 millió koronát biztosított. Az építkezéshez elbontották a pálos rend egykori kolostorát, amely 1805 és 1890 között adott otthont az egyetemnek. 
Az új épületet 1898 és 1900 között emelték a mai Egyetem téren. A megbízó a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt. A tervezésben több neves építész is részt vett, de a koncepció és a megvalósítás döntően Baumgartner Sándor és Herczegh Zsigmond nevéhez kötődik. Baumgartner Sándor a századforduló egyik jelentős historizáló építésze volt, aki több középület és iskola tervezésében vett részt. Herczegh Zsigmond elsősorban reprezentatív állami és egyházi épületeiről ismert, munkáiban gyakran ötvözte a barokk hagyományokat korszerű térszervezéssel. Együttműködésük az Egyetem téri palotánál különösen sikeresnek bizonyult, a kortárs sajtó egyöntetűen dicsérte az épület belső tágasságát és ünnepélyességét. Az új központi épület stílusát tudatosan a Mária Terézia-korabeli barokkhoz igazították, mivel közvetlenül a barokk Egyetemi templom mellé került. A neobarokk formanyelv nem puszta utánzás volt, célja az építészeti egység megteremtése és az egyetem történelmi folytonosságának hangsúlyozása. A homlokzat középtengelyében előreugró rizalitot egy hatalmas kupola koronázta meg, amely tömegében és arányaiban uralta az Egyetem teret, mégsem nyomta el a templom tornyait, ellenkezőleg, harmonikus párbeszédet folytatott velük. 
Az egyetemi palota kupolája a jellegzetesen magyar barokk kupolatípus egyik késői, neobarokk megfogalmazása volt. Konvex és konkáv formák játékából született, legkorábbi hazai előképe Mayerhoffer András gödöllői királyi kastélyán jelenik meg. Nem véletlen, hogy ugyanez az építész alkotta meg az Egyetemi templomot is, a tervezők tudatosan kapcsolták össze a két épület vizuális világát. A kupola csúcsán egy allegorikus szobor állt, a tudás fáklyája, amely a megismerés lángját, a tudomány világosságát jelképezte. A tetőzeten és a kupolán gazdag díszműbádogos elemek jelentek meg, ornamentális bordák, tagolt párkányok, valamint egy hatalmas, félköríves kupolaablak, amely fényt engedett az aula felső tereibe. 
A második világháború során az épület súlyos károkat szenvedett, a kupola pedig találatot kapott, azt követően tűz ütött ki benne. Fontos azonban hangsúlyozni, nem pusztult el teljesen. A beszámolók szerint a héjalás egyes részei megmaradtak, és ami még jelentősebb, az acél tartószerkezet a háború végén is teljes egészében állt. A kupola tehát helyreállítható lett volna, ahogyan a szomszédos Egyetemi templom tornyát is újjáépítették. Ennek ellenére a kupolát a háború után elbontották. Hivatalos indoklás szerint kitakarta a templom tornyait, különös érv egy deklaráltan ateista kommunista hatalomtól. Valószínűbb, hogy az egyházi és történelmi szimbolikát hordozó, reprezentatív tetődísz egyszerűen nem illett az új ideológiai keretekbe (később a Szent Koronát és a címert is eltávolították a koronázó párkányról). 
A kupola elbontása után az épület még évekig őrizte eredeti részleteinek egy részét. Az ornamentikával gazdagon díszített attika sértetlen maradt, benne az egyetemi címerrel, a puttók által tartott Szent Koronával. Mindez még egy 1959-es fényképen is jól látható. Később azonban ezek a díszek is eltűntek. Helyükre leegyszerűsített attika került, amelyet olyan sematikus díszítőelemekkel láttak el, amelyek soha nem tartoztak az épület eredeti megjelenéséhez. Különösen abszurd, hogy miközben az egyetemi épületet a templommal összekötő nyaktag apró kupolája megmaradhatott, a fő, úgynevezett babiloni kupolának pusztulnia kellett. 
A történet azonban talán még nem ért véget. A 2020-ban bejelentett kormányzati program keretében elkészültek a kupola visszaépítésének kiviteli tervei. Bár a program egyelőre nem indult el, a lehetőség adott, Budapest egyik legnagyobb és legszebb neobarokk kupolája ismét visszatérhetne a város látképébe. Ha ez megtörténik, nem csupán egy tetődísz térne vissza, hanem egy szimbólum is, a tudás fáklyája, amely évszázadok óta világítja meg a magyar felsőoktatás útját.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Kapcsolódó:
Vezetőkép: A 1940-es fényképen jól kivehető a lanternán elhelyezett „tudás fáklyája”, amely a kupola mellett a manzárdablakokat is díszítette. Forrás: Fortepan/Somlai Tibor
