Ungváry Zsolt: Matrica az autón
Gyalog jöttem haza a munkahelyemről. Igazából nem nagy távolság, de sokszor a reggeli rohanásban, elkényelmesedésben kocsival megyek. Azért, ha lehet, inkább megpróbálom a negyedórás sétát választani. Mint szerencsére ma is.
Arra is jó volt ez a friss levegőn mendegélés, hogy közben töprenghettem a cikken, ami – mivel pár napja Wass Albert Mire a fák megnőnek című regényét olvasom újra – olyasmiről szólt volna, mekkora veszélyt jelenthetnek egy közösségre a beköltöző idegenek, akik apránként elkezdik sajátjuknak érezni a közeget, idővel már magukat gondolják a normák, szokások megszabóinak, végül az őslakosokat vegzálják a maguk hite, nyelve, kultúrája miatt, aztán kitúrják őket, és átírják a történelmet. Ez ment végbe Erdélyben, és a szemünk láttára zajlik Nyugat-Európában, ahol – hogy mást ne mondjak – olyan képtelennek hitt fogalmak valósulnak meg a gyakorlatban, mint a keresztényüldözés.
Amíg ezt próbáltam valahogy gondolatban formába önteni, befordultam az utcánkba, és megpillantottam a sarki ház előtt parkoló egyik autó hátsó ablakán egy matricát. Pontosabban csak valamilyen logót, közelebb érve pedig a feliratot is alatta: Tisza Párt.
Nem nagyon ismerem a hatalmas telken terpeszkedő jókora családi villa lakóit, de ami tény, hogy fél éve még a meglévő, eleve is impozáns házhoz egy komplett oldalszárnyat építettek, szigetelték az egészet, és az udvaron egy úszómedence is mintha kezdene alakot ölteni.
Egy efféle jelzés sok mindenre rávilágít. Arra feltétlenül, hogy a nagy diktatúrában nem okoz gondot a kormányváltásra megsemmisítő arroganciával készülő párttal félreérthetetlenül, mindenki számára láthatóan közösséget vállalni. Nincs ok félni a megtorlástól: nem törik össze az autót, továbbá a főnöknek, a megrendelőknek, a barátoknak, rokonoknak és üzletfeleknek vagy tudomisén milyen kapcsolatoknak egyaránt publikus. Nem kell titkolni még az adóhivatal esetlegesen erre járó (vagy a csúcsforgalomban mögötte haladó) alkalmazottja előtt sem. Kicsit konfrontatív a mai világban, de úgy látszik, a tulajdonos vagy szereti az ilyesmit, vagy nem tapasztalt az efféle kiállásból eredő viszálykodást. Én nem hiszem, hogy sunyin rejtegetném a szimpátiámat – a frizsiderünkön mi hazánkos és fideszes hűtőmágnes is van –, de a kocsira azért nem plakátoltam ki…
De vajon mitől olyan elkötelezetten, matrica-kiragasztósan ellenzéki (sőt tiszás) ez az agglomerációs város csendes kis utcájában többszázmilliós családi házában tengődő valaki?
Túl sokat keres, unja már a folyószámlán a nullákat, megelégelte a méltatlanul kapott jólétet, és szívesen adózna többet? Társaságiba és személyibe is? Megnőttek a gyerekek, megszűnt az adókedvezmény, de a nyugdíj még odébb van? Vagy a háborúba ájult Ukrajnának adná inkább a pénzét? Esetleg menne maga is harcolni? Migránsok befogadására vágyik, nekik épül az úszómedence?
De az is lehet, hogy egyszerűen csak vonzó számára a feleségét lehallgató, telefont rabló, a misére igyekvőkkel ordibáló, újságírókat börtönnel fenyegető, saját híveit agyhalottazó, leendő képviselői száját befogó karakter? Csupa meggyőző érv.
Közben hazaértem, jó meleg lakásba, megeszem a finom ebédet (történetesen rántott hús volt, hétköznap, gyerekkoromból ilyesmire nem emlékszem), iszom utána a kapucsínót, leülök a kanapéra, ölemben a laptoppal, megírom a cikket, és mindjárt küldöm is el az interneten.
Hát tényleg, bőszítő ez a nyomor! Majd, ha a Tisza nyer, végre minden jobb lesz.
Vezetőkép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a párt országjárásának kecskeméti állomásán 2025. december 6-án. Fotó: MTI/Vasvári Tamás
