Ungváry Zsolt: Válságköltségvetés ígérete válság nélkül
Sok-sok évvel ezelőtt a legnagyobb fiam részt vett egy gyereknapi sorversenyen. Feladatokat kellett megoldani, futni, akadályokat kerülgetni. Nem volt ügyetlen, de jóval nagyobbakkal is összekerült, és rendre alul maradt a próbákon. Ahogy véget ért a program, indultunk volna haza, de ő kérte, várjuk meg az eredményhirdetést, hátha nyert. Mondtuk neki, hogy hiszen rendre a többiek mögött ért be, szinte minden számban a gyengébbek között volt, ő mégis úgy érezte, van esélye. Kicsi volt, talán hat-hét éves, nem tudta felmérni az erőviszonyokat.
Valami hasonló az érzésem Magyar Péterrel kapcsolatban, aki úgy képzeli, jó (sőt Orbán Viktornál lényegesen jobb) miniszterelnök lenne, s ha valaki ezt kétségbe vonja vagy a közvélemény-kutatások mást mutatnak, hisztérikus rohamot kap. Egy óvodás szintjén állva képtelen átlátni, hogy olyan vetélkedőbe nevezett be, ami nem az ő súlycsoportja. Ahogy a hatéves fiam tényleg hitt benne, hogy győzhet, miközben folyamatosan a vert mezőnybe került, úgy talán Magyar is komolyan gondolja, hogy az ő képességei, személyisége, tapasztalatai alkalmassá (sőt Orbánnál alkalmasabbá) teszik őt a kormányfői posztra.
Persze, a választás mindig véleményes, itt azért nincsenek stopperral mérhető másodpercek, objektív pontszámok, de azért az elmúlt tizenöt év kormányzati teljesítményével mégis tételesen igazolható, hogy a jelenlegi miniszterelnök magasra tette a lécet. Nem állítom, hogy ezt ne lehetne megugrani, de a tapasztalat mégis az – akár európai szinten is figyelve a pár hónap alatt megbukó, válságról válságra bukdácsoló, hülyeségeket beszélő politikusokat –, hogy ez nem könnyű.
Magyar Péter felbukkanása az immár évtizedes ellenzéki mintába illeszkedett: kell valaki, aki elég hangsúlyosan és agresszíven meg tudja azt fogalmazni, hogy ő nem Orbán Viktor. Pusztán ezzel a nehezen vitatható igazsággal eljutott a kihívó szerepéig, anélkül, hogy ezen kívül bármilyen saját programot felmutatott volna.
Most végre kiderült, hogy azért mégis csak készülnek valamilyen programmal. A napvilágra került anyag elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozik, de azzal keményen. Az elmúlt másfél évtized kedvezményekre épülő, az elvégzett munkát arányosan honoráló, az állami bevételeket inkább a fogyasztás felől megragadó, a jövedelem nagy részét inkább az embereknél meghagyó pénzügyi filozófiája helyett egy elvevő, megszorító, újraelosztó rendszert akar ismét bevezetni, ami ismerős lehet annak, aki élt már baloldali kormányok alatt Magyarországon.
A Tisza Párt kommunikációjából, az ismertté vált programból egy olyan, válságba jutott ország képe rajzolódik ki, amit csak sokkterápiával lehet megmenteni a teljes pusztulástól. (Ezt a kiindulási pontot nagyon szereti a baloldal, bár legtöbbször ő maga hozza létre a válságot, amit megpróbál menedzselni. Jellemző, hogy ők nem is kiirtani, legyőzni, likvidálni szokták a válságot, hanem „menedzselni”.)
A kormány azonban azt mondja, hogy nincsen válság, amiképpen eddig sem volt; szó sincs bérek vagy nyugdíjak befagyasztásáról (éppen most emelnék jelentősen a minimálbért és kezdenék a 14. havi nyugdíj bevezetését), adóemelésről (sőt éppen eltörlik a három-, majd a kétgyermekes anyák személyi jövedelemadóját) és nem szálltak el a rezsiárak (sőt hosszú évek óta változatlanok). Áru van bőven (élelmiszertől az iparcikkekig), munkanélküliség alig, az állampapírokban és más értékpapírokban tartott lakossági befektetések, sőt a folyószámlákon és készpénzben tárolt hatalmas összegek arról tanúskodnak, hogy tartalék is akad. És ha minden kötél szakad, ott hever száz tonnánál is több arany az MNB trezorjaiban.
Vagyis, ha a Tisza Párt úgy indít, hogy egy válságköltségvetéssel megszorításokra, elvonásokra, adóemelésre készül, akkor azt valamire el is akarják költeni. Erről ugyan nem nagyon hallottunk konkrétumokat, de jó eséllyel megtippelhető, ha megnézzük, kik szeretik Magyar Pétert és kik drukkolnak a győzelmének: mindenekelőtt a brüsszeli bürokrácia vezetői és az ukránok. Nem nehéz arra következtetni, hogy a plusz bevételből az EU-s követelményeknek és Ursula von der Leyen levelezésének megfelelve Ukrajna támogatására költenének. És ebben az esetben az is érdektelen, hogy az eddig törvénytelenül visszatartott uniós pénzeket átutalják-e egy majdani Tisza-kormánynak, mert azt a keretet úgysem költhetnék, amire akarják (hiszen az efféle szuverenitás az, amit meg akarnak akadályozni), hanem az is mehetne fegyverekre, migránstáborokra, genderpropagandára. Az egyszeri polgár, akitől éppen megvonták a családi adókedvezményét, a gyedet, a 13. havi nyugdíját vagy éppenséggel 15-ről 33 %-ra emelték az szja-ját, aligha profitál ezekből a brüsszeli eurókból.
A vagyonadóval és trükkök százaival a középosztály felszámolása fog elkezdődni. Amin a Fidesz annyit dolgozott (a Barcelonában hosszú hétvégező, szójalattéző, wellnesbe, bevásárlóközpontokba, Auchan-Tesco-ba járó alsó-középréteg megteremtése), pár év alatt megszüntethető. Ebben a baloldalnak évszázados tapasztalatai vannak, és ha valamihez értenek, az a hatékony károkozás. Hogy ehhez találtak egy elvileg a konzervatív közegből érkező sértett, súlyos személyiségzavarral küszködő, éretlen pszichéjű figurát, az nem nekik dicsőség, hanem nekünk szégyen.
Vezetőképünk képernyőkép. Forrás: Youtube
