Semjén Zsolt: „most is maradjunk meg a globalizáció könyörtelen világában”
1848. március 15., Arad üzenete: meg akarunk maradni, magyar életet akarunk élni szülőföldünkön és nem engedünk a jogainkból – mondta a miniszterelnök-helyettes.
„Megmaradtunk az évszázadok viszontagságai után, harcokban, leigázásokban, három részbe szakadásban, csonkításban, mindenben, hát akkor most is maradjunk meg a globalizáció könyörtelen világában. Az ünnep emlékeztet, de üzen is: megmaradni!” – mondta.
Semjén Zsolt kitért arra, hogy jól döntött a rendszerváltás után az első szabadon választott Országgyűlés, amikor törvénybe iktatta a nemzeti ünnepeket. Véleménye szerint meg kellett ezt tennie, hiszen a sok évtizedes kommunista diktatúra el akarta törölni a múltat, ki akarta törölni még az emlékét is a nemzet emlékezetéből, vagy kisajátítva próbálta meghamisítani.
Kiemelte: 1848 és 1956 összetartozik, mindkettő szabadságot akart az idegen elnyomók ellen, és mindkettőt vérbe fojtotta az idegen túlerő.
A bukás ellenére mégis mindkettő nemzetmegtartó volt: kivívta a világ rokonszenvét és csodálatát, megváltoztatta az országot és jövőjét is. Hiszen ’48 nélkül nincs nemzeti újjászületés, nincs kiegyezés, ’56 nélkül nincs rendszerváltozás – mondta.
Erdélyben és a Partiumban évtizedeken keresztül nyilvános ünnepségekről vagy iskolai megemlékezésekről szó sem lehetett – mondta, hozzátéve: a magyar emberek szívében és lelkében azonban ott élt az eltitkolt ünnep, kitörölhetetlenül.
Felemelő együtt ünnepelni és emlékezni, bár az anyaországban és a világon sok helyen lengenek a zászlók és „mosolyognak a kokárdák”, „nekünk és csak nekünk” itt, a piros-fehér-zöld mellett egy kis fekete szín is vegyül az emlékekbe. Arad mindörökre bevéste magát a magyar történelembe – jelentette ki Semjén Zsolt.
Hozzátette, nem vagyunk kevesebbek egyetlen más népnél sem, nem fogadhatjuk soha el, hogy vannak jogok, amelyek Európában, az Európai Unióban másoknak járnak, nekünk pedig nem. Hogy van olyan, amit másnak szabad, nekünk nem.
(MTI)
