„Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat…”
Az előkészítő munkálatok Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága elnökének látogatásával már 2016 májusában megkezdődtek. Fábry Kornél atya személyében egy lelkes, karizmatikus egyházi személy került a szervezőbizottság élére.
Jó volt a tavalyi évben látni azt az örömöt és felszabadultságot, amit protestáns testvéreinknek okozott a reformáció 500. évének megünneplése. Hasonló élmények, események várnak ránk, katolikusokra is 2020-ban. Ráadásul a világ minden szegletéből jönnek katolikusok, együtt ünnepelni Jézust, Aki mindig velünk van és Akiből minden forrásunk fakad.
1938-ban, közvetlenül a nagy világégés előtt, itt Budapesten próbáltuk felhívni a világ figyelmét arra, hogy ne világbirodalmi ábrándokat kergető, magukat messiásnak képzelő alakok kezébe, hanem inkább a szentségen keresztül is velünk lévő Krisztus kezébe tegyék le a maguk és nemzetük sorsát. Az üzenetet nem értették meg és jött a II. világháború…
Ezért is csodálkoztam azon, amikor a vasárnapi mise után egyik hívő katolikus barátom elmondta véleményét, miszerint feláll a szőr a hátán ettől az egész „rendezvénytől”, amely szerinte egyetlenegy megtérést sem fog hozni és csupán politikai célokat szolgál. Az, hogy lesz-e megtérés, – úgy gondolom – a Jóisten titka. Az pedig, hogy a világ katolikusait vendégül láthatjuk és ezzel felekezettől függetlenül a vendégszeretet erényét is gyakorolhatjuk, ez miért fáj valakinek.
Minden jóérzésű magyar emberben, legyen az katolikus, református, vagy akár nem hívő, szerintem örömet okoz egy ilyen világraszóló (e világra és túlvilágra) esemény megrendezése. Jézus végtelen nagyvonalúságát ismerve pedig még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy templomba járó barátom az Eucharisztikus Kongresszus hatására valóban megtér és Mestere parancsának eleget téve másokban és önmagában is a jót keresi és azt valósítja meg.
Tarnai Richárd
