Steinbach József: Az irgalom, a szelídség kultúrájára van szükség
Hirdetés
A lelkészi elnökké választása óta eltelt csaknem egy évben kihívások, lelki megpróbáltatások, vívódások és örömök egyaránt érték Steinbach Józsefet. A püspökkel a Magyarországi Református Egyház hivatalos portálja készített nagyinterjút többek közt személyes megéléseiről, a közbeszéd durvulásáról, az egyházzal szembeni elvárásokról, a hívek lelki állapotáról.
Balázs-Bóna Judit felvetésére, mely szerint a református egyház történetének egyik legnagyobb válsága közepette választották lelkészi elnökké, s így nyilván ebben a helyzetben mások voltak a vezetővel szembeni elvárások, a püspök azt válaszolta, hogy érzi az elvárások nagyságát, a felelősséget, amelyek szent nyugtalansággal töltik el, ezek megrendítik és meg is gyötrik.
„Töprengéseim közepette is hatványozottan tapasztalom az Úr irgalmát, az erő feletti erőt és annak a sok szeretetnek és imádságnak az erejét, amit kapok. Hálát adok, hogy ezen az egy esztendőn is átsegített minket az Úr. Számomra ez is bizonyosság, hogy a feltámadott Krisztus velünk jár az úton, tisztogat és nem mondott le rólunk, sőt továbbra is használni akar bennünket. Minden napon elevenen tapasztalom meg saját magam is, mit jelent az Úr minden értelmet felülhaladó, megtartó kegyelme. Készülve a zsinati lelkészi elnöki beszámolómra, most látom, mennyi mindenben kellett helytállni csak ebben az egy évben is, sokszor lehetetlen helyzetekben. Vezérigémmé lett Jézus szava: »Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja« (Mt 6,33–34).”
– jelentette ki Steinbach József, aki azt is hozzátette, hogy sok minden nagyon bántja, szeretné, ha minden ékes és szép rendben történhetne, hiszen hamarosan tisztújítás is lesz, s miközben szeretne még érdemi munkát végezni, Isten megerősítő, stabilizáló kegyelmét kéri a maradék időszakra.
„Nem gondoltam, hogy valaha egyházvezető leszek, nem is inspiráltak ilyen ambíciók, magam zárkózott ember vagyok, lelkipásztor és nem politikus, inkább gyönyörködő, szemlélődő, gondolkodó alkat, mint nagyhangú harcos”
– fejtette ki a református püspök.
Arra a riporteri kérdésre, hogy mivel egyre többször kerül szóba a református megújulás, s konferenciát is szerveznek e köré, lehet-e egyszerre gyülekezeti és egyházvezetői szintről elindulni a megújulás felé, Steinbach József azt válaszolta:
„Gyülekezeti szintről kezdődött, illetve egy megújulási kör szervezésében, akik megkerestek, hogy vállaljam el a konferencia fővédnökségét. Elkötelezettje vagyok annak, hogy a belső kérdéseinket – a legnehezebbeket vagy a legkényesebbeket is – merjük és tudjuk megbeszélni egymás között bibliai, teológia alapokból kiindulva. Persze tudom, hogy ma »technikailag szinte nem létezik« belső megbeszélés. Ez egyébként egy nagy probléma. A gyülekezeti és az egyházvezetői szándék itt tehát összetalálkozott, ami szerintem nagy áldás. Ugyanakkor ezt a fővédnöki vállalásomat sokan félreértették, miközben a konferencia kommunikációja is óhatatlanul messze túlhaladta belső köreinket, így akarva-akaratlanul is sokfajta optikából tekintettek arra. Ezért az egész püspöki-főgondnoki kar megtette azt a gesztust, hogy vállalta a fővédnökséget, azzal a kitétellel, hogy kifejezi a konferencia szükségességét, ugyanakkor a szervezőkre és a konferenciára nem „telepszik rá”
– fogalmazta meg a püspök, aki azt is kifejtette:
„Mióta lelkész vagyok, azóta hallom, hogy megújulás kell. Igen, ez egy reformátori alapelv. De ez a reformátori megújulás valójában a fentieket jelenti. Túl sok gyarló emberi indíték szennyezte már be a megújulás kifejezést, számomra elkopott. A zsinati ülésen elhangzott előadáshoz hozzá lehet szólni, de arról határozat nem születik, viszont a következő zsinatra előkészítve, akár egy zsinati tanítást is megszavazhatunk a témában”
– jegyezte meg Steinbach József.
Arra a riporteri kérdésre, hogy miért nem szólal meg az egyház abban a kérdésben, hogy a közélet verbális csatái már az egyének szintjén is jelentkezik durvaságok, trágárságok szintjén, a püspök kifejtette:
„Az egyház szól, folyamatosan szól, minden istentiszteleten, számos alkalommal, közoktatási és szeretetszolgálati intézményeink által, kommunikációs csatornáinkon, valamint akkor is, ha megkérdeznek minket. Lehet utalni a számokra is: Magyarországon csak vasárnaponként a keresztyénség közel egymillió embert mozgósít, akik templomba járnak. Ez még a mostani elkeserítő adatok esetében is így van. Ez csak egy esemény, ahol rendszeresen szólunk, megszólalunk. Mutassanak még egy olyan „szervezetet”, amely hetente ennyi embert tud rendszeresen elérni! Csakhogy az egyház üzenete nem direkt és provokatív, ugyanakkor másnap már érdektelen, azaz mulandó szituációknak felel meg, hanem örök üzenetet hirdet és igyekszik megélni. Ez az üzenet Isten megtartó és megváltó szeretetéről szól, amely egyedül formálhat áldottabbá egy konkrét szituációt”
– tette hozzá.
Vezetőkép: Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli református egyházkerületének püspöke beszédet mond a felújított és kibővült Csopaki Református Általános Iskola átadóünnepségén 2024. március 21-én. Fotó: MTI/Vasvári Tamás
Hirdetés
