Ungváry Zsolt: Az út eleje – Gyurcsány egyre többet forgatja a Bibliát
Bizonyára ismerős az a helyzet, amikor az óvodás fiú meghúzza a kislányt copfját, minduntalan beleköt, csúfolja, de mindezt azért, mert roppantul izgatja a fantáziáját, és a maga módján így próbál közeledni.
Néha ez az érzésem azokkal az ateistákkal kapcsolatban is, akik folyamatosan a papok erkölcsein, a hívők bűnein rugóznak, a mindenhatóság paradoxonjain, a „nép ópiumán” viccelődnek. Szerintük ugyan nincsen Isten, de mégis valami olyan erősen vonzza őket a témához, hogy már-már vallásos hittel próbálják cáfolni vagy lejáratni.
Gyurcsány Ferenc saját bevallása szerint, jó kommunistaként természetesen ateista, de ő is folyamatosan keresi a válaszokat az élet nagy kérdéseire, amikre a maga koordináta-rendszerében nem kaphatja meg. Rendszeresen szájára veszi az Úr nevét (őt végül is nem köti a második parancsolat), de egyéb teológiai fogalmaktól sem riad vissza, előszeretettel nevezi ellenlábasát pokolfajzatnak és akár az ördöggel is összefogna a győzelemért. A közelmúltban már-már coming outolva közhírré tette, hogy „mostanában egyre többet forgatom a Bibliát”. (Csak a játék kedvéért, képzeljük el, amint Erdő Péter kiírja a Facebookra, hogy így húsvét közeledtével egyre alaposabban tanulmányozza a Kommunista Kiáltványt.)
„Nem hiszek a teremtő Istenben, ezzel szemben tisztelem a teremtett Istent”, írja a DK-elnök. Azt nem hiszi tehát, hogy a világot – benne az életet és az embert – valaki/valami teremtette, de „tiszteli” azt a teremtményt, amelyet nem mindenható valakik hoztak létre mint a mindenség teremtőjét. Hú!
Jó politikusként természetesen a kezdeti filozófiai gondolatok csak megágyaznak a későbbieknek, amelyekben a kormányt és követőit ostorozhatja, méghozzá azzal a trükkel élve, hogy összehasonlítja Jézus szimpatikus tanítását a jelenkori magyar keresztények attól szerinte markánsan eltérő magatartásával. (Megint csak a párhuzam kedvéért: mifelénk nem fordulhatna elő, hogy egy jobboldali pártvezető azt mondja a baloldaliakra: bezzeg Marx és Lenin milyen szép elveket vallott, milyen jót akart, ezek a maiak pedig mennyire nem képesek megfelelni a magasra tett elvárásoknak. Szélsőliberálisékra sem dörrenünk rá, hogy míg Robespierre vagy Saint-Just milyen kérlelhetetlen eleganciával küldte guillotine alá az embereket, ezek a mai követői eltértek a hajdani szép elvektől…)
„A mifelénk magukat kereszténynek mondó emberek”, vádaskodik Fletó, „(…) nem kinyitni akarják a megértés ajtaját, hanem rácsapni a másikra. (…) Nem hívő emberként csodálom azt az iszonyatos erőfeszítést, amit a kereszténység tett, hogy megtalálja az Istenhez – azaz a jóhoz, az igazsághoz, a fényhez – vezető utat. Ez egy drámai, sok szépséggel és – mi tagadás – nem kevés gyalázattal is kövezett út.”
Ennek az útnak Gyurcsány még az elején jár, de legalább elindult rajta. Maga is zavarban van tőle, próbálja kihámozni a szegénység-szolidaritás baloldali lózungjait mint kapcsolódási pontot, de az egésznek a lényegét nem érti: a kereszténység nem egy párt, nem egy vélemény, nem egy irányzat a sok közül, hanem a teremtett világ megértéséhez adott kulcs.
Az általános iskolás diákok – pontosabban a szüleik – Magyarországon választhatnak, hittanra vagy etikára járnak-e. Aki az utóbbit választja, a hatodikos tankönyvben rálelhet a „Hol az igazság?” című, 19. leckére, ami hat kérdést fogalmaz meg: Hogyan keletkezett a világ? Mi célból születtünk erre a világra? Miben különbözünk az állatoktól? Van-e Isten? Van-e halhatatlan lelkünk? Mi lesz a Föld és az emberiség jövője?
Ezen negyvenöt percig töprenghetnek a nebulók, de a válaszokon az órakeretet jócskán meghaladóan, mondhatnám egy egész életen át lehet gondolkodni, vagy vitatkozni akár évszázadokig. A katolikus hittanon körülbelül öt perc alatt megválaszolható valamennyi.
El lehet fogadni a felkínált feleleteket. Aki megértette, szükségszerűen „jó” lesz, mert a megismert igazság követése azzá teszi. De attól, hogy valaki „jó” – például adakozik a szegényeknek, nem bántja a gyengébbet – még nem szükségszerűen érti meg a világ értelmét és célját. Ehhez kell Jézus, mert ő az út, az igazság és az élet.
Ezért nem is a kérdések számát kell szaporítani, hanem Jézust érdemes keresni. Gyurcsány már elkezdte. Kíváncsi vagyok, meddig jut.
A szerző további írásai:
Vezetőkép forrása: Facebook/Gyurcsány Ferenc
Hirdetés
