Szolgálatának része volt betegsége és szenvedése is

Húsz évvel ezelőtt, 2005. április 2-án este 21.37 perckor hirtelen felgyulladtak a fények a vatikáni Apostoli Palota harmadik emeletén a sarokszobában. A téren akkor már napok óta spontán összegyűlt imádkozó tömeg ebből megérezte, hogy bekövetkezett, amitől tartottak, s amit pár perccel később hivatalosan is bejelentettek: „szeretett Szentatyánk, II. János Pál pápa hazatért a Mennyei Atya házába”.

II János Pál szolgálatának része volt betegsége és szenvedése is. Soha nem titkolta egészségi állapotát, nyíltan beszélt róla, és a tömegtájékoztatási eszközök révén az egész világ láthatta, hogyan veszíti el fizikai képességeit a sportos, fiatalos pápa, egészen addig, hogy betegsége végül mozdulatlanságra és utolsó napjaiban némaságra kárhoztatta. Hallgatása is beszédes volt azonban:

a szenvedés hittel történő elviselését, az Isten akaratára hagyatkozás kiemelkedő példáját mutatta.

Meggyőződéssel vallotta, hogy a pápaság mindenekelőtt atyai szolgálat, s az atyaságról nem lehet lemondani. Ezért Isten gondviselő döntésére bízta, mikor „menti fel őt” a szolgálat alól:

Egészségem nem az én ügyem, hanem azé, aki erre a szolgálatra meghívott. Titokzatos terveiben úgy akarta, hogy a messzi Lengyelországból idáig jussak: ő lesz ezért az, aki eldönti sorsomat.

Hirdetés

2005. február elején felsőlégúti fertőzés miatt mintegy tíz napos kezelésre szorult a Gemelli Klinikán. Nem sokkal a Vatikánba visszatérte után sürgősséggel ismét be kellett őt szállítani a kórházba, ahol csak a gégemetszés tudta megmenteni őt a fulladástól. Március 13-án a televízió élőben közvetítette hazatértét a Vatikánba. Nem volt olyan állapotban, hogy a Nagyhét és a Húsvét szertartásait ő maga vezesse. Már az azt megelőző években is egy kerekes trónszéken ülve tudott csak megjelenni a hívek előtt, hiszen a Parkinson-kór egyre inkább elhatalmasodott rajta.

Emlékezetes marad az a kép, amint a beteg pápa a házikápolnájában ülve, a keresztet kezében tartva követte a nagypénteki keresztút közvetítését – amit leendő utódja, Joseph Ratzinger bíboros vezetett.

Abban az évben Húsvétvasárnap március 27-re esett. II. János Pál mindenképpen meg akart jelenni, legalább a várva-várt „Urbi et Orbi” áldásra. A korábbi években ilyenkor vagy száz különböző nyelven olvasta fel az ünnepi köszöntést, köztük magyarul is. Megindító volt látni őt az Apostoli Palota ablakában, amint megszólalni már nem tudván, némán adta áldását Róma városára és a világra. A március 30-i szerdai általános kihallgatás idején még egyszer kiállt dolgozószobája ablakába és egy utolsó áldással búcsúzott a hívektől. A fertőzés április 2-án estére legyőzte végül szervezetét.

Világszerte imádsággal kísérték a nagy pápa utolsó napjait, perceit. A halálhír bejelentése után még akkor késő este szentmisét mutatott be érte Erdő Péter bíboros a budavári Mátyás-templomban.

II. János Pál pápasága mindvégig a péteri küldetés teljesítéséről szólt. Küldetését teljesítette, amikor enciklikái, törvényei, szentbeszédei, üzenetei vagy éppen könyvei által hirdette – nemcsak a katolikus hívőknek, de az egész világnak – az evangéliumot. Ezt a péteri küldetést teljesítette akkor, amikor 104 nemzetközi és 146 olaszországi utazása alkalmával felkeresett szinte minden olyan országot, régiót, ahol hívei élnek. Személyes jelenlétével, példájával és szavaival erősítette meg őket a hitben.

II. János Pál péteri szolgálata már hosszúsága okán is az egyik legjelentősebb a történelemben.

A világpolitikában ugyanúgy kiemelkedő szerepet játszott, mint az egyház életének alakításában. Uralkodását a II. Vatikáni Zsinat által fémjelzett „reformkor” eredményeinek konszolidációja, a túlzások elleni fellépés jellemezte. Az emberi méltóság és a béke védelmének ügye, vagy az egyház jogrendjének megújítása éppúgy az ő nevéhez fűződik, mint a pápaság szerepének és az arról alkotott képnek megváltoztatása utazásai, állásfoglalásai, gesztusai révén.

II. János Pál pápa halálakor és temetésekor az egész világ megállt egy kis időre és erre a rendkívüli emberre figyelt. És ezáltal arra az üzenetre is felfigyeltek, amit ő egész életével hirdetett: „Ne féljetek! Tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!”

Utódja, XVI. Benedek pápa első beszédeiben mintegy meg is erősítette az elődje személye körül kialakult tiszteletet, amikor azt mondta: a szentek, II. János Pál barátai alkották azt az „élő menetet, amely őt a túlvilágra, egészen Isten dicsőségébe vezette… most már tudjuk, hogy övéi között van, és valóban hazaérkezett.” Hamarosan megkezdődött a boldoggá avatási eljárás, és 2011. május 1-jén Benedek pápa a Szent Péter téren boldoggá, Ferenc pápa pedig 2014. április 27-én szentté avatta II. János Pált.

Tiszteletét Magyarországon is számos emlékmű és közterület hirdeti. Nagyságáról pedig mindmáig tanúskodnak mindazok, akiknek szívében és elméjében az ő szavára és példájára erősödött meg a hit.

Vezetőkép: Érszegi Márik Aurél