Szivárványos lufik és keresztény szikla: Hit, tudomány és egy csipet irónia

A Pride mozgalom és az LMBTQI+ propaganda ma már olyan hangerővel dübörög, hogy még a templomi harangok is elbizonytalanodnak néha. De mit mond a keresztény konzervatív szemlélet erről a szivárványos hullámról? Egy humoros, néhol tudományos, de végig hit alapú utazásra hívunk, ahol a Biblia, a biológia és egy kis józan ész is előkerül – szigorúan szeretettel, de kompromisszumok nélkül.

Kezdjük egy vallomással: a keresztény konzervatív nézet nem arról szól, hogy bárkit is gyűlölünk. A keresztény konzervatív nézet nem arról szól, hogy a szivárványos zászlós havert kiutáljuk a grillpartiról, tehát ebbe simán belefér, hogy kezet fogok valakivel, akinek a pólóján szivárvány meg egy csomó gender virít. Jézus azt mondta, „szeresd felebarátodat” (Máté 22:39), és ebbe beletartozik a szivárványos zászlóval vonuló kiállhatatlan házmester is, aki a vörös párttagságival színezi a marhapörköltet, ha véletlen nincs otthon pirospaprika.

A szeretet nem egyenlő azzal, hogy mindent elfogadunk, amit a másik csinál – különben a szülők sem tiltanák meg a gyereküknek, hogy megegyenek egy nagy tábla csokit, reggelire. Szóval nem kell tapsolni mindenre, amit az LMBTQI+ propaganda lenyom a torkunkon – mert a szeretet nem azt jelenti, hogy bólogatunk, mint egy bólogató kutya az autóban, miközben a józan eszünket meg kidobjuk az ablakon.

A szeretet a másik VALÓDI javának az akarása.

A pride és az LMBTQI+ mozgalom mögött álló ideológia azonban nem kérdez, nem tűr ellentmondást, és úgy nyomul, mint egy túlbuzgó MLM-ügynök, aki szivárványos turmixgépet akar rád sózni, ami a szép színei ellenére nem csak gagyi, hanem érintésvédelmi szempontból is életveszélyes.

Nézzük először a tudományos oldalt, mert a biológia és a valóság nem igazán hajlandó lépést tartani a propaganda szlogenjeivel.

Az emberi test – és vele a DNS – elég makacsul ragaszkodik ahhoz a képlethez, hogy kettő nem van belőle: férfi és nő.

Most kapaszkodj meg, itt jön a tudományos rész, amit még a sarki boltos Pista bácsi is megérthet: a biológia nem egy divatmagazin, amit évente újraírnak az aktuális trendnek megfelelően.

Az ember vagy XX, vagy XY kromoszómával születik – punktum!

„Kezdetben teremtette Isten az embert, férfivá és nővé teremtette őket” (1Mózes 1:27) – mondja a Biblia, és ezt a sejtjeink is aláírják, ezek a tények. Persze, a genderelmélet hívei szerint a biológia csak egy elavult társadalmi konstrukció, de próbálj meg egy Y-kromoszómát meggyőzni erről egy pohár vegán mandulás szója latte mellett. Nem fog menni.

A humorosabb kérdés sem maradhat el: ha a szivárványos mozgalom ennyire a sokszínűségről és szeretetről szól, miért van az, hogy aki nem tapsol lelkesen minden felvonulásnak, azt rögtön kirekesztőnek bélyegzik? Ez olyan, mintha egy vegetáriánus étteremben kirúgnának, mert nem eszel húst – de hát nem ez volt a lényeg? Az LMBTQI+ propaganda sokszor pont azt a dogmatizmust mutatja, amit az állítólagos vallási fanatikusoknak felrónak, csak éppen színes glitterrel és táncos koreográfiával tálalva.

A tudomány, például a hormonok vagy a szaporodásbiológia, elég világosan mutatja, hogy a férfi-nő felosztás nem csak egy régi szokás, hanem a természet alaprajza.

A keresztény konzervatív álláspont nem a tiltásról vagy a kirekesztésről szól, hanem az igazság kereséséről. A Biblia szerint a házasság egy férfi és egy nő szövetsége (Máté 19:4-6), és ez nem egy random hagyomány, hanem a teremtés rendjének része, amelyet a valódi tudomány igazol. Nem kell Nobel-díjas teológusnak lenni ahhoz, hogy lássuk: a család, mint alapegység, évezredek óta működik, míg a genderfluiditás és a 72, vagy ki tudja mennyi nemi identitás, inkább egy posztmodern kísérlet, aminek a hosszú távú károkozása már ma is látható. Ha a társadalom egy ház, akkor a keresztény nézet a stabil alap, az LMBTQI+ propaganda pedig egy utólag tákolt, színes, és ingatag erkély – jó a kilátás, de nem biztos, hogy elbírja az első vihart.

Oscar Wilde is megmondta egyszer: „Sokan eredetiek abban, hogy nincs bennük semmi eredeti” – és ez a pride-paradoxonra is simán ráhúzható.

Zárásképp: a keresztény konzervatív világnézet nem akar senkit bántani, de nem is hajlandó meghajolni a korszellem előtt. A keresztény nézet nem arról szól, hogy bunkók legyünk, hanem hogy ragaszkodjunk az igazsághoz. A Biblia elég egyértelmű: „Nem tudjátok, hogy a testetek a Szentlélek temploma?” (1Korinthus 6:19) – és ebből az is következik, hogy a testünk nem egy kísérleti labor, ahol a legújabb trendeket tesztelgetjük.

Keresztény álláspontunk szeretettel, de határozottan áll ki amellett, hogy az igazság nem szivárványos zászló kérdése, hanem valami mélyebb, időtállóbb. A tudósok is egyetértenek abban, hogy a család, mint apa-anya-gyerek felállás, évezredek óta stabilan működik – nem véletlen, hogy a társadalom nem omlott még össze, pedig próbálkoztak már mindennel, a római orgiáktól a kommunista kísérletekig és most a liberális elmebajjal.
Ha választani kell a trendinek tűnő homoszexuális-propaganda és a Biblia között, mi az utóbbira szavazunk – és talán még egy kis humort is csempészünk mellé, hogy a vita ne legyen olyan száraz, mint egy rossz prédikáció.

Szóval a lényeg, amit a hétköznapi ember is megért:

a keresztény konzervatív nézet nem akar senkit bántani, de nem is fog hajbókolni a szivárványos lufik előtt, amik egyszer úgyis kipukkannak. A hitünk egy szikla, amin állunk, és ahogy C.S. Lewis mondta: „Nem én találtam ki a kereszténységet; az talált meg engem.”

Mi meg csak annyit teszünk, hogy kiállunk mellette – egy kis tudomány, egy kis humor és egy nagy adag szeretet társaságában.

Szerző Öcsi/Demokratikus Mémek

Vezetőkép: Vasárnap.hu

Hirdetés