Hollik István a Vasárnapnak: A legfontosabb feladatunk, hogy megőrizzük a normalitást, a józan észt a woke-bolondériában
Teljesen világos, hogy a Tisza Párt nem mert elindulni a hétvégi időközi országgyűlési választáson Tolna vármegyében – mondta a Vasárnap.hu-nak adott interjújában Hollik István, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országgyűlési képviselője, akivel a kereszténydemokrata világnézet szabadságáról, személyes motivációjáról, és arról is beszélgettünk, hogy anno miért fordult a politika felé.
– A vasárnapi időközi országgyűlési választáson nagy fölénnyel nyert Csibi Krisztina, a Fidesz-KDNP jelöltje, közel kétharmadot kapott. Mégis: mi az értéke ennek a győzelemnek a FIDESZ-KDNP számára úgy, hogy a közvélemény-kutatások szerint legerősebb ellenfél, Magyar Péter pártja nem állt rajthoz ezen a megmérettetésen?
– Egyrészt az időközi választás oka az nagyon fájdalmas, hiszen egy nagyon értékes képviselőtársunkat, Potápi Árpádot vesztettük el. Ugyanakkor mi elindultunk egy választáson, és
Csibi Krisztina azt a munkát fogja folytatni az országgyűlésben, amit Potápi Árpád megkezdett. Világos, hogy a bonyhádiak, dombóváriak és a környéken élők azt gondolják, hogy ez a jó út, és ezt kell folytatni.
A Tisza Párt úgy döntött, hogy nem indul el. Azt mondták, hogy ez az időközi választás egy demokrácia-színház. Ugyanakkor ők két hónap múlva akarnak egy előrehozott választást tartani, de ha az nem lesz, akkor 2026-ban szeretnének az országgyűlési választáson elindulni. A választásoknak – legyen szó időköziről, előrehozottról vagy általános országgyűlési választásról – a szabályai ugyanazok. Úgyhogy azért én érzek némi önellentmondást a részükről. Teljesen világos, hogy a Tisza Párt nem mert elindulni, félt, de kitalálhattak volna valami jobb érvet is a saját választóik számára arról, hogy miért tettek így. 
– Tolna vármegyében „jártunk”, ahol kereszténydemokrata politikus, Orbán Attila a vármegye közgyűlésének az elnöke. Országszerte sok helyen kapott a KDNP komoly felhatalmazást, vezetői szerepet az önkormányzati választások során. Mi a feladata helyben a Kereszténydemokrata Néppárt politikusainak?
– Alapvetően helyben és országosan is, pártszinten és kormányon belül is az a dolgunk, hogy azt a stratégiát, amit Orbán Viktor bemutatott, amit konnektivitásnak vagy gazdasági semlegességnek nevezünk, azt minél hatékonyabban és jobban meg tudjuk valósítani. Osztom a miniszterelnök állítását, hogy bármerre nézünk a világon, az iránytű bármerre is mutat, mindenhol találunk olyan, nagy gazdasági erővel bíró országot, amellyel Magyarországnak kifejezetten jó, a közös gazdasági érdekeken nyugvó kapcsolata van, ezért 2025 valóban fantasztikus év lesz.
Ha végrehajtjuk ezt a stratégiát, akkor a magyar emberek nyerni fognak a 2025-ös év során, hiszen Magyarországon politikai stabilitás van. Ez Európában elég sok helyen nem mondható el – elég csak Németországra tekintünk –, ez önmagában egy versenyelőny, a konnektivitás politikája szintúgy. Ha ezeket az előnyöket kihasználjuk, akkor lesz gazdasági növekedés, és akkor ismét úgy tudjuk támogatni a családokat, ahogy a Covid előtt, és támogatni tudjuk a kis- és középvállalkozásokat a Demján Sándor Programmal. Meg tudjuk emelni a béreket és a nyugdíjak vásárlóértékét, a 13. havi nyugdíjat pedig meg tudjuk őrizni. 
– Kedden jelent meg egy interjú Navracsics Tiborral. Arról beszélt a közigazgatási és területfejlesztési miniszter, hogy nemzetközi szinten is van feladata a KDNP-nek abban a tekintetben, hogy a kereszténydemokráciát megújítsa, merthogy súlyos szereptévesztés, hangsúlyeltolódás történt az európai kereszténydemokráciában, Mit tehet a KDNP, hogyan gyakorolhat hatást Nyugat-Európa irányába?
Navracsics Tibor: Súlyos szereptévesztés történt az európai kereszténydemokráciában
– Egyrészt a legfontosabb feladatunk, küldetésünk – a keresztény ihletettségű politikusoknak világszerte – az, hogy megőrizzük a normalitást, a józan észt a woke-bolondériában. A kereszténydemokrácia az emberből indul ki, és a legfontosabb erénye az, hogy nem megváltoztatni akarja az embert, nem „társadalmi mérnökösködni” akar, ahogy a gender- meg a woke-propagandisták, a liberális politikusok. Egy kereszténydemokrata politikus nem akarja megmondani, hogy a tűzoltóparancsnok Los Angelesben leszbikus legyen-e vagy sem… Kereszténydemokrata politikusként Magyarországon abban akarunk segíteni a magyar állampolgároknak, hogy ki tudjanak teljesedni az életükben és boldogok tudjanak lenni. Nem akarjuk őket megváltoztatni, nem akarjuk megmondani, hogyan éljenek, sem azt, hogy mit lehet mondani és mit nem. Amihez ragaszkodunk, az a saját függetlenségünk, szabadságunk és a természeti törvények. Például, hogy a nő az nő, a férfi meg férfi. A kereszténydemokrácia küldetése a közeljövőben meg a távoli jövőben is ez.
– Említette, hogy az emberből indul ki a kereszténydemokrácia. Önt személy szerint mi motiválja leginkább a napi munka során?
– Van három gyermekem, nekem a családom a legfontosabb, azt szeretném, hogy a gyermekeimnek legyen hazája, legyen egy olyan nemzet, amely erős, amely otthont ad a felnövekvő generációnak, akik úgy gondolják, hogy Magyarországon tudnak boldogulni, büszkék lehetnek a saját országukra, és éppen ezért itt is maradnak. Így köthető össze az én családapa mivoltom és a napi politikai munkám. Merthogy, hála Istennek, nekem olyan munka adatott meg, ahol pontosan azért dolgozhatok, hogy a magyar családoknak, Magyarországnak legyen jövője, meg tudjuk őrizni a függetlenségünket, és végre ez az ország egy évtizedet, meg egy évszázadot is meg tudjon nyerni! 
– Emlékszik-e olyan hatásokra, akár konkrét eseményre, ami annak idején a kereszténydemokrata világnézet felé terelte?
– Az, hogy a politikában keresztény emberként veszek részt, valójában születésemkor, mondhatnám azt is, hogy a megkeresztelésem idején eldőlt. Világéletemben keresztény, vallásos ember voltam, így is politizálok. Ugyanakkor a kereszténydemokrácia – én azt gondolom –, nem köt túlságosan ideológiai gúzsba, éppen ezért van jövője. Vannak kereszténydemokrata alapértékek – szubszidiaritás, szuverenitás, az élet védelme, Isten, haza, család –, de ezen belül hihetetlen tág mozgástere van egy kereszténydemokrata politikusnak. Egy liberálisnak a liberális ideológia alapján úgy kell gondolkodnia, hogy az állam rossz, ezért minél kisebb államot kell csinálni, illetve a szabad verseny jó, ezért mindenfajta piaci szabályozást le kell építeni. Egy szocialista politikusnak nagy államot kell építeni, magas adókat kell fönntartani, mert azt mondja, hogy „minél több javat vonunk el az egyéntől, annál többet tudunk szétosztani”. Ezek ideológiailag determinált eljárások. A kereszténydemokratáknál ilyenek nincsenek. Mi, ha azt gondoljuk, hogy adott helyzetben az igazságos, és a magyar családokat, a hazát az segíti, hogy egykulcsos adórendszer legyen, akkor azt hozzuk létre. Ha azt gondoljuk, hogy a helyzet jó, és ezért nem kell a gazdaság működésébe egy államnak beavatkozni, akkor deregulálunk és csökkentjük az állam méretét. Ha azt látjuk, hogy erős állam kell, akkor efelé törekszünk. Mint például 2010 után Magyarországon, amikor romokban volt a gazdaság, mert a posztkomcsik mindent eladtak. Ez a fajta napi pragmatikus rugalmasság és az értékelvűség adja meg a kereszténydemokrácia vonzerejét, sikerét. De visszatérve a kérdésére:
a 2002-es választás elvesztése volt az, ami az én generációmból nagyon sokakat a közélet irányába terelt. Az első Orbán-kormány valami olyat adott, amit már régen nem éreztünk, sőt, mi fiatalként még sohasem: szabadság volt, és ráadásul Magyarország sikeres volt. Megéreztük, de azért, hogy ezt újra megélhessük, nekünk is tennünk kell!
– A kereszténydemokrata világnézet lehet-e még domináns Európában? Tekintve, hogy illegális migránsok, nem keresztény emberek özönlenek be Európába, tekintve, hogy Nyugat-Európában még kereszténydemokrata pártok is valahogy picit más érdekrendet képviselnek már. Átválthat-e ez a válság egyfajta esélybe, lehetőségbe, egyfajta ellenállásba is akár, ami által Európa ismét szívvel-lélekkel keresztény lehet?
– Valóban, az európai kereszténydemokrácia meggyengült, Európa nemcsak nem keresztény, de már a keresztény kultúrát is maga mögött akarja hagyni. Ha innen nézzük, akkor a kereszténydemokrata politika lehetőségei elég borúsak. De én máshonnan nézem: keresztényként, reménykedve.
Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak a bibliai emberképből kiinduló politika lehet sikeres.
Az ember alapvető vágyait kell hogy segítse a politika, a biztonságra, a családra, a hazára, a közösségre, a munkára – hogy értékesnek érezzük magunkat – vonatkozó vágyait. Viszont az, amire a 20. századi európai kereszténydemokráciát leváltották, ezeket nem segíti. Sőt, szembemegy az emberi természettel és az alapvető emberi ösztönökkel. Így tesz a háború kapcsán, amikor a háborút, tehát a halált támogatja az élettel szemben, így tesz, amikor nagy számban beengedi a bevándorlókat, és így tesz akkor is, amikor a genderideológiát erőlteti. Ha innen nézzük, akkor a kereszténydemokráciának valóban nagy lehetőségei vannak, ugyanis az emberek – ezt lehet látni – egyre inkább elégedetlenek, mert azt látják, hogy nem az ő problémáikkal foglalkozik a politika, hanem agyat akar mosni. Ebből az embereknek egyre inkább elege van. Ez megjelenik az európai politikai színtéren is, a régi pártok – és sajnos már ide tartozik a régen még kereszténydemokrata értékeket valló Európai Néppárt is – már nem az európai embereket képviselik. Ellentétben azokkal a pártokkal, amelyek megmaradtak kereszténydemokratának, szuverenistának és patriótának. Azt gondolom, hogy az idő Európában a kereszténydemokrata politikának dolgozik.
Vezetőkép: Hollik István, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országgyűlési képviselője Budapesten, a Parlamentben 2025. január 14-én. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona
