Hosszú volt az út, de egyre jobban közeledünk – Nyisztor Tinka a moldvai csángók magyar misézésért való küzdeméről

„Még lőttek ’89-ben, amikor már megfordult az eszünkben, hogy nekünk vallás és oktatás, templom és iskola kell” – idézte fel Nyisztor Tinka, a Pusztinában élő néprajzkutató, hozzátéve, hogy bár voltak „időközben elmorzsolódó nagy álmok Kelet-Európában”, de a magyar nyelvű mise kérdésében nem hagyta magát még a nagy ellenállás ellenére sem. A Vasárnap.hu annak ürügyén kereste fel a „konok asszony” hírében álló népművelőt, hogy sok éves küzdelem után idéntől engedélyezték Pusztinának a magyar nyelvű mise tartását, igaz, havonta csak egy alkalommal, a jászvásári püspökség ugyanis utóbb még csavart egyet a július 23-án megigért hetente magyar nyelvű szentmise engedményen.

Nem is véletlen, hogy Nyisztor Tinka vegyes érzelmekkel idézte fel az évtizedek óta tartó küzdelmet, kezdve onnan, hogy a magyar mise iránti igénnyel tíz évig nem is foglalkozott a területileg illetékes jászvásári püspökség azt állítva, hogy a kérelmek hamisak, mert senki nem is akar magyarul misét hallgatni.

1998-ban voltam Robu Ioan érsek atyánál  három perces kihallgatáson Bukarestben, és többet soha nem mentem. Azt mondtam, hogy ennyit én is megengedhetek magamnak, hogy egy ilyen emberhez nem megyek többet könyörögni, ahol kilométerről lehetett érezni a taszító energiát.

-emlékezett vissza Nyisztor Tinka a kellemetlen találkozásra, kifejtve,

kóbor kutyáknak nevezett bennünket, amiből akkoriban 1998-ban sok volt Bukarestben. Azt állította, hogy kóbor gyerekek írták alá a magyar mise iránti kérést. Mondtam is neki, hogy 150-200 kóbor kutya sok lenne egy ilyen kicsi faluba. Aztán többet nem is mentem hozzá.

Nyisztor Tinka ezért is ostromolta párhuzamosan szinte havi rendszerességgel a bukaresti nunciatúrát és minden lehetséges fórumot.

A tíz év kellett, hogy a bukaresti nunciatúra nyomására Jászvásár is kénytelen legyen fogadni bennünket, mert legalább Bukarestben belátták, hogy itt párbeszédre van szükség

-fogalmazott a kutató, hozzátéve

2000 és 2004 között zajlott a jászvásári zsinat, amelyen részt vettünk, végig imádkoztunk. Ott annyit értünk el, hogy ha magyar csoport jön, és van magyar papjuk, akkor misézhetnek magyarul a templomban.

Mint megjegyezte,

az akkori Nuncius atya Jean-Claude Périsset járta ki ezt nekünk, nagy nyomást gyakorolva a Zsinatra. Ezt elmondta 2008-ban, amikor távozott Bukarestből. Nagyon szomorú volt: mellénk ült és megmutatta a paragrafust a Zsinatról kiadott kötetben, mondván: „ennyit tudtam elérni”!

Máskülönben továbbra is tilos volt magyar misét hallgatni, vagy magyarul imádkozni a pusztinai templomban.

2006-ban Nyisztor Tinka egy kis küldöttség élén a Vatikánba is elzarándokolt, a Szentszék volt „az utolsó kártya, amit ki lehetett játszani”. Ennek végül annyi eredménye lett, hogy a Szent Szék nyomására lecserélték a papokat Pusztinában 2006 augusztusban. Ehhez hozzájárulhatott, hogy időközben, 2005 decemberében egy elmarasztalást is kapott a jászvásári püspökség diszkriminációért a román diszkriminációellenes hivataltól, a román kormánytól.

Jászvásár ezt nem volt hajlandó elismerni, a nuncius pedig nagyon jajgatott, hogy precedenst kreáltunk, hogy elmarasztalták a jászvásári püspökséget diszkriminációért. Ilyen még nem volt a Vatikán történetében

-idézte fel Nyisztor Tinka, aki a nagyon lassú enyhülésre utalva elmondta, 2006-tól aztán alkalmanként már lehetett magyar mise a templomban is.

Összességében tehát 1996-2006 között a saját portámon, a szabad ég alatt tudtunk magyarul misét hallgatni a nagy ünnepek alkalmával: karácsony, húsvét, Szent István, Szent Péter, Halottak napja. 2013-tól imádkozunk rendszeresen magyarul keresztutat a templomban. Pénteken három órakor az irgalmasság órájában és nyilván annak ajánlottuk, hogy Uram, mentsd meg a nyelvünket.

Szintén 2013-tól minden évben zarándokmisét hallgattak a moldvai csángó-magyarok Pusztinában, akik mentek Kacsikára – meséli Nyisztor Tinka. Ez Bíró László tábori püspök atyának is köszönhető, aki abban az évben egy 50 fős zarándokcsoporttal érkezett és misézett Puszinában. Jáki Teodóz győri bencés szerzetes nyomain zarándokoltak akkor, aki sokat járt Moldvába.

Próbáltunk ebből is hagyományt csinálni, hogy minden év augusztus 15-e előtt Szent István miséket hallgathassunk a templomban. És igen szép miséket szerveztünk, még Majnek Antal püspök atya is volt misézni Pusztinában, és szegény még ő volt a legjobban felháborodva, hogy a teljesen magyar faluban miért nincs misézés

-sorolta a kutató, hogyan kerestek minél több indokot, lehetőséget, hogy a magyar nyelv visszaköltözhessen a templomba. Újabb állomást jelentett 2019, amikor a püspökcsere lett Jászvásáron. Pertru Gherghelit nyugdíjban helyeztek és utána következett Iosif Paulet püspök atya.

Hosszú volt az út, de egyre jobban közeledtünk

–folytatta a kálvária történetét a csángó-magyar néprajzos, elmondva, hogy mielőtt 2019-ben Ferenc pápa ellátogatott volna Csíksomlyóra, már jóváhagytak egy misét Bákóban, igaz, hogy csak havonta, de pápalátogatás is kevés volt, a pusztinaiak kérését továbbra is beseperték a szőnyeg alá. Hat évbe tellett, hogy idén júliusban a jászvásári püspök végre megígérje, hogy Pusztinában is lehet magyar mise.

Csakhogy azt is kiravaszkodták úgy, hogy a havonta egyszeri magyar miséket Bákóban és Pusztinában is egy időben tartják. Így aki Pusztinában megy, az nem tud Bákóba is elmenni, és így nem lehet egy hónapban két magyar misét hallgatni, mégha más településen is. Találkozni sem tudunk, mert ki, ki a saját templomában hallgatja a misét!

-jegyezte meg Nyisztor Tinka keserűen, hozzátve,

én mindenkinek elmondtam idáig, és elmondom ezután is, hogy ha a templomaink üresen maradnak, azt a papjainak köszönhetjük. És egy püspök egy ilyen lépés után hogyan prédikálhat a felebaráti szeretetről, amit Jézus tanított?

A kutató arra is kitért, nagy probléma, hogy nem tudnak Bákóba is eljárni az imacsoporttal misére, mert az emberek sokszor nem tudnak magyarul válaszolni a szertartás alatt. A bákói papok, akik ott miséznek, pedig egy szóra nem tanították meg az embereket. Ehelyett a havi egy magyar misén a pap még kioktatja a híveket, hogy

mit akartok, magyarul sem tudtok rendesen a misére válaszolni. Az emberek meg összehúzzák magukat, mert tényleg, honnan is tudhatnának.

Nyisztor Tinka ugyanakkor elmondta, azért hálás a Jóistennek, hogy Pusztinában jelenleg van két olyan pap, akik a magyarok mellé álltak, és igyekeznek a fontosabb magyar ünnepekre, emléknapokra misével megemlékezni.

Az évek során sokszor elmondtam a nunciatúrán, Rómában is, Jászvásáron is, jöjjenek el, és nézzenek meg egy magyar nyelvű misét. És utána mondják, hogy nem kell senkinek. De lassan elmegy az a generáció, akik még végig sírták a misét, amit itt, a saját portámon tartottunk. Most jön az új generáció, és hát alig tudnak magyarul. Nem tudjuk mi lesz, próféták nem vagyunk, ember tervez, Isten végez

-zárta a beszélgetést a kutató arra utalva, hogy mire rendszeres magyar mise lesz a csángó magyarok lakta területeken, talán már nem is lesz, aki értse. Pedig vannak még más moldvai falvak, ahol ugyanúgy várják a magyar misét, csak nem mernek konfrontálódni úgy, mint a pusztinaiak. Klézse, Lészped, a Tatros menti falvak még továbbra is egy középkori szemlélet rabjai. Nyisztor Tinka példája is mutatja, hogy évtizedes kanosszajárás is csak nagy keservvel vezet eredményre, bármit is gondolunk a XXI. századról.

Vezetőkép: Résztvevők az első magyar nyelvű szentmisén a pusztinai Szent-István templomban 2024. december 29-én. A moldvai településen a magyar miséket minden hónap utolsó vasárnapján tartják; fotó: MTI/Veres Nándor