Döbbenetes trend: búcsúparti eutanázia előtt

Néhány évvel-évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna az az új trend, amely napjainkban hódít: egyesek eutanázia előtt partit tartanak, melyre meghívják barátaikat, hozzátartozóikat, hogy így ünnepeljék meg életük kioltását.

Döbbenetes trendre hívta fel nemrég a figyelmet a Lifenews.com publicistája: egyesek baráti összejöveteleket tartanak mielőtt eutanáziában részesülnének. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy társadalmi szinten is validálja az asszisztált öngyilkosságot.

A szerző felidézi korábbi élményét, amely még a kilencvenes években történt: egy idős, beteg barátja hasonló céllal hívott össze otthonába mintegy 20 embert. Eredeti terve az volt, hogy mindenkinek elmondja, mennyire szereti, tiszteli őket, majd meghallgatja a viszontköszöntéseket és beveszi a gyilkos tablettákat. Ám nem ez történt: az összes barát és ismerős megpróbálta lebeszélni tettéről, akkor sikeresen (sajnos egy eutanáziáról szóló kiadvány hatására egy évvel később végrehajtotta az öngyilkosságot.)

Ám 1991-ben még elképzelhetetlen lett volna az, hogy a barátok és ismerősök helyeselve bólogassanak, amikor valaki éppen kioltani készül saját életét.

Mostanra viszont olyan erőt és befolyást nyert az eutanáziát (asszisztált öngyilkosságot) népszerűsítő lobbi, hogy nem csupán egyre gyakoribbak az ilyen események, de a sajtó is meghatódva számol be róluk.

Egy hírportál nemrég arról cikkezett, ahogyan két barátnő megemlékező kirándulást tett a hegyekben, miközben paralízisben szenvedő ismerősük éppen saját elhatározásából vetett véget életének. Az eseményről nyilatkozó asszonyok kicsit sírdogáltak, szomorúak voltak miatta, mert hát az illető hiányozni fog nekik, de végülis „furcsa módon örültek is”, mert hát „mindannyian elhagyjuk egyszer ezt a világot”. Elmondásuk szerint barátjuk már úgyis nagyon szenvedett.

Kicsit képzavaros szavaik szerint az öngyilkos így visszanyerte a kontrollt a teste felett, amelyet már nem ő irányított.

A fenti cikkben szó esett még az úgynevezett halál-kávézókról, amelyeket azért hoztak létre, hogy aki oda betér, az beszélgethessen hasonló „érdeklődési körrel” rendelkező emberekkel a halálról, annak aktusáról.

Persze mindannyian meghalunk egyszer, és valóban érdemes ebben a dimenzióban is gondolkodnunk, de minderre a hitünk és önmagunk fejlesztésére szolgáló eszközként kell tekintenünk – hívja fel rá a figyelmet a publicista.

Ha viszont részt veszünk egy ilyen öngyilkosságot ünneplő eseményen, akkor valójában cinkostársakká válhatunk az illető halálában, hiszen jelenlétünkkel érvényesítjük az illető döntését. Ezt azért nagyon fontos tudnunk, mert még a legnagyobb betegségben szenvedő és ezért öngyilkosságot fontolgató ember is meggondolhatja magát, ha jó kezekbe kerül és megfelelő támogatást kap. Ha viszont szó nélkül elfogadjuk az öngyilkossági döntést, akkor szerettünket talán éppen az utolsó esélytől fosztjuk meg, hogy kibéküljön életével és megtalálja annak szépségét.

Nem akkor hagyjuk el az öngyilkosságra készülő személyt, ha el akarjuk téríteni a döntésétől, éppen ellenkezőleg.

A vezetőkép illusztráció, forrása: Freepik