Kaszab Zoltán: Európának meg kell erősítenie az immunrendszerét

Káosz, erőszak és agresszió tombolt Nyugat-Európa sok nagyvárosának utcáin szilveszter éjjel. Az erről szóló tudósítások képein azonban már meg sem lepődtünk, 2016 óta ugyanis állandósultak az ilyen jelenetek.

A spontánnak tűnő zavargások a 2015-ről 2016-ra virradó éjjel kezdődtek, amikor is Köln utcáin nők százai voltak tömeges zaklatásnak kitéve. Az akkori beszámolók sokkolták a nyugat-európai társadalmakat, sokan ugyanis akkor szembesültek először az Európába irányuló tömeges – és sokszor illegális – migráció káros hatásaival. Akkor a német és a nyugat-európai politikusok megígérték, hogy ehhez hasonló soha többet nem történhet meg. Ehhez képest évről évre azt látjuk, hogy a szilveszteri utcai bulik Európa-szerte káoszba fulladnak, zavargással, robbantásokkal, vagy éppen rendőrök elleni támadással érnek véget.

Nyugat-Európának az elmúlt 9 évben hozzá kellett szoknia ezekhez a konfliktusokhoz.

Fontos kérdés ugyanakkor, hogy jól van-e ez így. El kell-e fogadnia az európai társadalmaknak azt, hogy a különböző kultúrák együttélése nehéz, konfliktusos és veszélyes? Azt gondolom, hogy az emberek többségének ezekre a kérdésekre egyértelmű nem a válasza, a politika ugyanakkor nem tud érvényt szerezni ennek az akaratnak. Hiába ígérik meg évről évre a különböző állami vezetők, hogy a szilveszterkor látott képsorok nem ismétlődhetnek meg újra, mindig megtörténnek. Az európai elit gondolkodását annyira eluralta a befogadás ideológiája, hogy a saját polgárait sodorta veszélybe emiatt. És azt várja el tőlük, hogy fogadják el ezt a helyzetet, mert kiút nem létezik belőle.

Márpedig igenis van más lehetőség. Ennek alapja a szigorúbb bevándorláspolitika. Hogy csak az léphessen az Unió területére, aki arra tényleg jogosult, és ezt ellenőrizzék szigorúan. Emellett pedig kezdjék meg azoknak az illegális migránsoknak a kitoloncolását, akik jogosulatlanul tartózkodnak az Unió határain belül.

Hosszú távon ugyanis nem működik az, hogy egy állam nem is tudja pontosan, hogy ki, milyen célból, mennyi ideje tartózkodik a területén. Ha ilyen történik, akkor az állam alapvető funkciói kérdőjeleződnek meg.

A bevándorláspolitikán túl van ugyanakkor egy másik szempont is. A más kultúrából érkező bevándorlók ugyanis részben azért engedik meg maguknak azt, amit a nyugat-európai utcákon látunk, mert nincs egy erős kulturális normarendszer, amelyhez alkalmazkodni tudnának. Azzal, hogy Nyugat-Európa kiradírozta mindennapjaiból a kereszténységet, elvesztette annak a lehetőségét is, hogy az ide érkezőknek legyen mihez alkalmazkodniuk. És amíg ez nem változik, nem várhatják el, hogy a migránsok valóban részei legyenek a társadalmaiknak. Ez pedig egy nagyon borús jövőt fest Európa egére.

Mert ne legyenek kétségeink: amíg a nyugati társadalmak nem találnak vissza az alapvető értékeikhez, amíg értékválság van, addig a zavargások és a káosz állandó része lesz az ottani életnek. Persze ehhez kell az is, hogy a vezetés változzon. Ezzel kapcsolatban eddig borúsak voltak a kilátások, hiszen úgy tűnt, nem nagyon van alternatívája az Európát irányító korrupt és irányát vesztett elitnek. A Patrióták megjelenésével ugyanakkor tavaly ez is megváltozott. A határozott konzervatív hang megjelenése pedig új színt és új reményt hozott az európai politikába. Most már csak az embereken múlik, hogy mekkora felhatalmazást adnak a józan hangot képviselő erőknek.

Vezetőkép: Helyszínt biztosító rendőrök Berlin Charlottenburg kerületében 2024. december 31-én, miután egy férfi késsel válogatás nélkül járókelőkre támadt. Fotó: MTI/AP/Ebrahim Noruzi