Óriási diplomáciai siker lett a magyar Uniós elnökség
Magyarország több eredményt ért el ebben a fél évben, mint, amennyi máskor két-három év alatt
születik.
Július elsején vette át Magyarország az Európai Unió soros elnöki tisztségét fél évre Belgiumtól.
Budapest nagy ambíciókkal és komoly célokkal vágott neki az előtte álló hat hónapnak, ami már
önmagában különleges volt, hiszen az országok többsége az elnökséget egyfajta adminisztratív
szerepként fogják fel és inkább arra koncentrálnak, hogy a Bizottság által meghatározott ügyek a
rendes mederben haladjanak tovább. Ha pedig egy-egy aktát sikerült lezárni a fél év alatt, akkor azt
akár a saját sikerüknek is elkönyvelhetik. Ennek megfelelően az elnökségi munka általában csendben
szokott csordogálni,
Orbán Viktor ugyanakkor már július elején bedobta a követ az állóvízbe, amikor békemisszióra
indult.
Bár ezt nem az Unió soros elnökeként, hanem Magyarország miniszterelnökeként tette, az öt
állomásos körút nagyobb visszhangot kapott úgy, hogy közben hazánknál volt az Uniós elnökség. Már
önmagában az a tény figyelmet érdemelt, hogy a magyar kormányfő beszélt az ukrán, az orosz és a
kínai elnökkel, majd részt vett a NATO állam- és kormányfői találkozóján, végül pedig látogatást tett
Donald Trump leendő amerikai elnöknél. Megismerte minden fél álláspontját és ezt megosztotta az
Uniós intézmények és a 27 tagállam vezetőivel is.
A békemisszió abból a szempontból mindenképpen fordulópontként, eredményként értékelhető,
hogy onnantól kezdve Európában és a nyugati világban egyre több szó esett a békéről.
Akkor indult meg az a folyamat, amely azóta is tart, egyre csak szélesedik és bízzunk benne, hogy
Donald Trump január 20-i beiktatása után be is tud teljesülni.
A magyar elnökség ugyanakkor nem érte be ennyivel. Orbán Viktor és a magyar diplomácia kiemelt
célja volt egy olyan megállapodás létrehozása, amely elkezdheti orvosolni Európa versenyképességi
gondjait. Ha visszaemlékszünk, a miniszterelnök többször is látogatást tett az Unió három legnagyobb
gazdaságának vezetőjénél, vagyis Olaf Scholz német kancellárnál, Emmanuel Macron francia elnöknél
és Giorgia Meloni olasz kormányfőnél. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarországnak ellenszélben
kellett dolgoznia a versenyképességi paktum tető alá hozásán, ugyanis a nyugati fősodor politikusai,
újságírói és háttéremberei egyáltalán nem voltak érdekeltek abban, hogy Budapest egy ilyen jelentős
sikert tudjon felmutatni. Végül azonban
győzött a józan ész és Magyarország november 8-án meg tudta mutatni az egész Európai Unió rég
nem látott szebbik arcát.
A budapesti Uniós csúcsra ugyanis hosszú idő után nem veszekedni, vádaskodni és gyűlölködni
gyűltek össze a tagállamok és az Uniós intézmények vezetői, hanem dolgozni, együttműködni. Ez az
attitűdbeli változás pedig meghozta a gyümölcsét és magyar kezdeményezésre, magyar vezetéssel
sikerült megállapodni arról, hogy az Uniós sokkal több figyelmet fordít ezentúl saját
versenyképességére. A magyar diplomácia tehát egyrészt jól azonosította az EU egyik legnagyobb problémáját, másrészt kitűnő diplomáciai munkával sikerült is elérnie, hogy a közös
problémafelismerésből közös cselekvés szülessen.
Az elnökség diplomatái ezek után akár pihenőre is vonulhattak volna, hiszen már akkor, november 8-
án több eredményt értek el, mint más országok. Magyarországnak ugyanakkor még ezek után sikerült
létrehoznia a megállapodást arról is, hogy Románia és Bulgária januártól a schengeni övezet teljes
jogú tagjává váljon.
Abban, hogy ennek a hosszú évek óta húzódó ügynek a végére pont kerüljön, kiemelt szerepe volt
a magyar diplomaták közvetítő szerepének.
Maga a megállapodás is Budapesten született meg a román, a bolgár és a tagságukat eddig
bojkottáló osztrák kormány képviselői között. Az Európai Bizottság tagjai pedig nem győztek
hálálkodni a magyar kabinet tagjainak a segítségükért. Mert ők is pontosan érezték, hogy ez, az Unió
egészének egységét szolgáló siker most nem Brüsszelen, hanem Budapesten múlt.
Magyarország tehát az elmúlt félévben megmutatta, hogy mélyen és a végsőkig elkötelezett az
Uniós egység mellett és ha kell és lehetősége van rá, aktívan tud is tenni érte.
Ez pontosan az a helyzet, amikor a tetteknek kell beszélniük és nem a szavaknak. Hazánk ugyanis
alaposan rácáfolt arra a róla mesterségesen kialakított hamis képre, amely szerint az Uniós egység
folyamatos megbontója.
Vezetőkép: Az Európai Unió hatalmas zászlóját viszik résztvevõk a Lettország uniós csatlakozásának 20. évfordulója alkalmából tartott felvonuláson a rigai Szabadság-emlékmûnél 2024. május 1-jén; Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins
