Még csak tanuljuk, mit jelent a hibrid háború, miközben már zajlik a főpróbája? – interjú Tóth Norbert nemzetközi jogásszal arról, miért osztogatnak Skandináviában háborús oktatófüzeteket

Tendenciózusan megsérül több tengeralatti vezeték; annyira megkergül a GPS, hogy az már veszélyezteti a repülőgépforgalmat; a Szuezi-csatornában keresztbeáll egy teherhajó – egyes jelenségek arra utalnak, hogy a szembenálló hatalmak egymáson próbálgatják, mit is jelent a hibrid háború, amelyet már nemcsak hagyományos eszközökkel, érts fegyverekkel vívnak. Tóth Norbert nemzetközi jogásszal nem összeesküvés-elméleteket gyártunk, hanem arról az új korszakról beszélgetünk, amelyről biztonságpolitikai szakértők már régóta beszélnek.

– Sokkal mélyebb kérdéseket vet fel egy kommunikációs vezeték sérülése, mint azt elsőre gondolnánk. Bár az is megjegyezhető, hogy balesetre senki nem gondol Észak-Európában…

– Két-három hasonló incidens történt viszonylag rövid idő alatt, az érintett országok pedig többféle verziót is fölállítottak az esetekkel kapcsolatban, legkevésbé azt valószínűsítve, hogy sorozatos balesetek történtek. Megjegyzendő, a világban éves szinten több száz hasonló eset is előfordul. A szabotázsakció gondolata ugyanakkor annál többször megfogalmazódik, különösen két kínai hajó kapcsán. Az első esetben egy észt-finn gázvezeték megrongálásával gyanúsítottak meg egy hongkongi zászló alatt hajózó teherhajót, amely időközben eljutott Kínáig. Azóta is ellentétes hírek keringenek arról, folytatnak-e vizsgálatot a kínai hatóságok az észt-finn megkeresésre. A másik frissebb eset szintén a Balti-tengeren történt, de a Finn-öböltől kicsit távolabb, amikor egy Németország és Finnország közötti adatkábel sérült meg. Itt szintén egy kínai hajót gyanúsítottak meg a rongálással, amely viszont még európai vizeken tartózkodik, a dán, német, svéd hatóságok nyomon is követik a mozgását. Mindkét esetben kísérteties hasonlóság mutatkozik a módszerben, a gyanú szerint ugyanis a hajók horgonyaival szántottak végig a tengerfenéken, így okozva a kárt. 

– Mi az, ami többre utal, mint egy szimpla baleset, vagy szándékos károkozás?

Bár az említett országok kerülik a lehetőségét, de egy teljesen valószínű forgatókönyv lehet egyfajta „főpróba” is. Amennyiben kitörne egy nagy intenzitású, sok országot érintő háborús konfliktus mondjuk a keleti és a nyugati blokk között, akkor a fegyveres manőverek mellett egyéb cselekményekre is sor kerülne. Ezt a háborút már a fegyverek mellett egyéb eszközökkel is vívnák, például a kritikus infrastruktúra megtámadásán keresztül. Lehetséges, hogy most épp kipróbálták, hogy működik-e a gyakorlatban ez a módszer. 

– Voltak arra való jelzések, sejtetések, hogy a GPS rendszert is szándékosan zavarhatják a skandináv térségben.  

– Elsősorban Skandináviában, de akár Európa más részein is érezhető ez a jelenség, amellyel szintén az oroszokat gyanúsítják és különösen a légiközlekedésben okoz fennakadást. Finnország jelentette be nemrégiben, hogy a GPS alapú légiközlekedésről egy korábbi, elvavultabb rendszerre térnek vissza, mert a fel-, és leszálláskor, amikor a repülőgépek különösen sebezhetőek, komoly problémát okoz a GPS-rendszer zavara. 

– A Politico aggasztó című cikkében nemrégiben utal is arra, hogy már meg is kezdte Oroszország a nyugati országok elleni háborút, csak éppen sorozatos hibrid támadásokon keresztül. 

– Biztonságpolitikai szakértők régóta mondják, hogy a világ egy olyan korszakba lépett, amikor egy államok közötti konfliktus már nemcsak fegyverekkel került megvívásra, hanem egyéb módszerekkel is. Itt elsősorban a kritikus infrastruktúra, erőművek, adatkábelek, a légi közlekedés, kórházak, egészségügy elleni támadásra kell gondolni. Finnországban és Svédországban rendszeresen cikkeznek például az ivóvízhálózat elleni szabotázsokról, amelyeket szintén az oroszoknak tulajdonítanak. De akár ide illeszthetjük a Szuezi-csatorna példáját is, amelyet néhány évvel ezelőtt megbénított egy keresztbe fordult teherhajó. Mai szemmel akár mondhatjuk azt is, lehetett ez egy kísérlet, amelynek során kipróbálták, hogy elzárható e ez a hajózási útvonal, és kiderült, hogy igen. 

– A korábbi status quo szerint az ideális helyzet, ha a nyugati szövetség országai és Oroszország között független államok találhatóak. Finnország a NATO-csatlakozással ennek a rendszernek a további felszámolásához járult hozzá. Hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez a finn társadalom? 

– Finnországban 200-300 éve tartanak Oroszországtól, mert ezidő alatt is többször érték az országot sikeres vagy sikertelen támadások. Amikor az ukránokat megtámadták az oroszok, pavlovi, helyesebben történelmi reflexként idéződött fel a finnekben a legutóbbi, 1939-es téli orosz támadás, ahová különben Magyarországról is toboroztak önkénteseket, segíteni. Ennek a háborúnak az volt a sajátossága, hogy Oroszország úgy indított támadást, hogy közben elismerte a finn államhatárt, ahogyan különben az ukránt is. A finn politikusok és a társadalom egy része is azt a következtetést vonta le az ukránok elleni támadásból, hogy Oroszországban nem lehet megbízni, ugyanakkor a hatékony védekezéshez szövetségesekre van szükségük. Egy nemrégiben megjelent kötetben két újságíró elemezte Finnország és Svédország NATO-hoz való csatlakozásának folyamatát, amelyben kiemelik, hogy az akkori finn miniszterelnök, Sanna Marin a koalíciós partnereit is kihagyva, gyakorlatilag egymaga döntötte el és jelentette be a csatlakozási szándékot. Ezzel kapcsolatban nemcsak az akkori finn köztársasági elnök és Sanna Marin közt alakult ki vita, de háttérinformációk szerint az akkori svéd miniszterelnök is kifejezetten nem szofisztikált stílusban reagált, hogy akkor a svédeknek is be kell lépniük a NATO-ba. Érdekes, hogy az addig zömében függetlenségpárti finnek az orosz támadás hatására megváltoztatták álláspontjukat, és ma a társadalom több mint fele már támogatja a csatlakozást. A finnekről különben fontos megjegyezni, hogy a támadásoktól tartva folyamatosan fenntartják a hadseregüket, hadkötelezettség, sorkatonaság van. Ráadásul rendkívül bátor emberek, akik elszántak, hogy egy orosz támadás esetén keményen védekezni fognak. Őket az oroszoknak még az ukránoknál is nehezebb lehet legyűrni. 

– Érdemes persze megfordítani a kérdést, hogy amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, mennyiben számolt azzal, hogy az egyes más szomszédos országok hogyan fognak reagálni, hogyan fogják átértékelni addigi semlegességüket. 

– Az oroszok Finnországhoz való viszonya nagyon érdekes már társadalmi szinten is, és nemcsak amiatt, mert százezres orosz kisebbség él az országban. Finnország egy kapocs volt az oroszok számára a Nyugat felé, egy ablak, ami a nyugati világra nyílt, annak ellenére, hogy sosem bíztak a nyugatinak tartott finnekben igazán. A NATO-csatlakozással ez az ablak bezárult, a finn-orosz határ gyakorlatilag hermetikusan le van zárva, megszűnt az a lehetőség, hogy Helsinkin keresztül oroszok más európai nagyvárosokat érhessenek el. Ugyanakkor nagy valószínűséggel az oroszok előre elkönyvelték, hogy egy támadás esetén Finnország nem az ő szövetségesük lesz, ilyen értelemben feltehetően fontosabb volt nekik Közép-Ázsia, Kazahsztán például, ahol szintén volt orosz katonai akció. 

– Mindenesetre eszerint a megfontoltsággal soha meg nem vádolt oroszok mégiscsak készülhettek a háború egyéb következményeire…

– Bizonyos országok politikusai, a nyugat-európai sajtó egyre többször emlegeti, hogy egy nagy globális katonai konfliktus közeledik, vagy annak esélye jelentősen megnőtt. A keleti országok tekintetében is lehet egy olyan következtetéseket megfogalmazni – Észak-Korea, Irán, az arab világ egy része és Oroszország szempontjából – mintha lennének országok között titkos megállapodások. Ma már tudjuk, hogy az I. és a II. világháborút megelőzően a későbbi hadviselő felek egymással jó előre titkos szerződéseket kötöttek. Én nem akarom az ördögöt a falra festeni, de azt el tudom képzelni, hogy bizonyos keleti országok évekkel ezelőtt különböző forgatókönyveket mérlegelve titkos szerződéseket kötöttek egymással, amelyek hatással vannak jelenlegi magatartásukra. Ennek mentén érdekes megvizsgálni azt is, miért vesz részt az oroszok oldalán több tízezer észak-koreai katona a háborúban. Elsőként is feltehető, hogy az elszigetelődött Észak-Korea számára fontos, hogy katonái harci tapasztalatot szerezzenek. Ugyanakkor, ha Észak-Korea nem számítana arra, hogy Dél-Korea, vagy Japán felé valamilyen támadó vagy védekező katonai kell majd lefolytatnia, akkor nem venne részt ilyen műveletben. Megjegyzem, az izraeli-palesztin konfliktus is ebbe a kontextusba ágyazható. 

– A Nyugat nem köt titkos paktumokat?

Nyugaton egyértelműbb a helyzet, mert a NATO szerződés nem titkos, mindenki tudja, hogy kik vannak a NATO-ban, 32 ország. Az Európai Unió alapító szerződése sem titkos, és azt is lehet tudni, hogy ezekhez az országokhoz más kontinenseken lévő mely országok zárkóznak fel. Ausztrália, Új-Zéland, Japán, Dél-Korea vagy Tajvan kimondva-kimondatlanul nyugati érdekszférának minősülnek. 

– Akkor logikus lépésnek tekinthető, hogy Svédországban, Finnországban de Norvégiában is már olyan füzeteket osztogatnak, amelyek tanácsokkal látják el az embereket, hogyan kell felkészülni egy háborúra?

– Az egész skandináv világban ezt tapasztaljuk, de nem zárom ki, hogy előbb-utóbb Magyarországon is bekövetkezhet ez. Friss hír, hogy a Magyar Honvédség Magyarország északkeleti határvidékén megerősítette a légvédelmet. A rendszer kiépítés alatt van, egy része már Magyarországon található. Ez nem lehet véletlen. A NATO-körön, az Európai Unión sokkal több információt osztanak meg egymással az államok, mint ami a közvéleményhez végül eljut. Elnézve a harminckét NATO tagállamot arra következtetnék, hogy a nemzetközi kapcsolatok jelentős romlását látják, és nem tartják kizártnak egy nagyobb fegyveres konfliktus kitörtését. 

– Ez attól is függ, hogy Biden még utolsó erejével nem nyomja meg a piros gombot, azaz nem tesz az eszkalációt tovább fokozó lépéseket.

– A földrajzi közelség miatt hajlamosak vagyunk csak az orosz konfliktust látni. Látható, hogy Trump beiktatásáig mindkét fél emeli a tétet, és belekerülhetnek egy olyan spirálba, ahonnan nem lesz visszaút egy idő után. Reméljük, ez nem történik meg. Ugyanez tapasztalható ugyanakkor a Közel-Keleten is, ahol Trump szintén békét szeretne elérni, miközben ott sem érdekelt feltétlenül minden fél abban, hogy ez megtörténjen.

– Tehát összességében romló kilátásokkal számolhatunk?

Ezt mutatják legalábbis az egyes állami döntések, de bíznunk kell abban, hogy végül a józan ész dönt, és a vezetők elkerülik a harmadik világháborút. Skandináviára még egy ponton visszatérnék, mivel Magyarországról kevésbé látható, hogy ezeket az országokat az Északi-sarkvidékhez való közelség fenyegeti valójában a leginkább. A globális klímaváltozás miatt a jégtakaró most már az év igen jelentős részében felolvad, emiatt hajózhatóvá válik például az észak-keleti átjáró, ami Skandináviától Oroszország északi részén át Ázsiáig vezet. Sokkal rövidebb idő alatt el lehet jutni így Ázsiából Európába, mint a Szuezi-csatornán. Ez tehát egy egyre fontosabb stratégiai útvonal lesz, nem véletlen, hogy a finnek, svédek, norvégok, izlandiak alapvetően itt látnak jelentős biztonsági fenyegetést. Egyáltalán nem biztos, hogy a kelet-nyugati konfliktus igazi ütközőpontja Ukrajna lesz, és nem az északi átjáró Achilles-sarka…

Vezetőkép: MTI