Moldicz Csaba: A Draghi-jelentés mögött egy föderatív Európai Unió elképzelése húzódik meg
A Draghi-jelentés mögött egy föderatív Európai Unió elképzelése húzódik meg, miközben vannak olyan államok, országok – többek között Magyarország is –, amelyek inkább úgy látják az Európai Unió jövőjét, amely a nemzetállamokra, a nemzetekre épül – mondta a Vasárnapnak Moldicz Csaba, az MCC Külgazdasági Műhelyének vezetője, akivel arról is beszélgettünk, hogy új helyzettel kell megbirkóznia az európai védelmi iparnak az Egyesült Államok elnökválasztásának eredménye okán.
– Orbán Viktor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen elmondott beszédében, amikor bejelentette a gazdasági semlegesség politikájának elindulását, a Draghi-jelentésről is beszélt. Mik a Draghi-jelentés alapvetései?
– Azt gondolom, hogy a Draghi-jelentésnek az alapvető megállapítása, hogy az Európai Unió versenyképességi problémákkal küzd, helyes, ugyanakkor a megoldás, amit kínál, az azt jelentené, hogy újabb forrásokat vonna el az Európai Unió Bizottsága… A jelentés egyik sokszor idézett eleme, hogy ha megvalósítják azt, amit szeretnének, akkor hozzávetőlegesen az Európai Unió GDP-jének 4,7%-át kellene elkölteni évente erre a tervre. Ez pedig bőven megfelel a második világháború utáni Marshall-tervnek. Nem az a probléma, amit Draghi úr jelent vagy mond, hanem inkább az a módszer, ahogy ezt megpróbálja megoldani: az Európai Bizottságnak újabb hatásköröket adna. Ez innentől kezdve már nemcsak a versenyképességről szól, hanem a szuverenitási kérdésről is, illetve arról is, hogyan látjuk az Európai Unió jövőjét. A Draghi-jelentés mögött egy föderatív Európai Unió elképzelése húzódik meg, miközben vannak olyan államok, országok – többek között Magyarország is –, amelyek inkább úgy látják az Európai Unió jövőjét, amely a nemzetállamokra, a nemzetekre épül.
– Említette, hogy Draghi-jelentés szerint újabb forrásokat vonna el az Európai Bizottság. Honnan vonná el ezeket a forrásokat?
– Ez nem teljesen világos a jelentésben. És van még egy dolog: európai szintű iparpolitikát javasol, ami önmagában véve szintén nem egy rossz ötlet. A probléma kettős. Egyrészt az iparpolitika alatt végeredményben a nagy volumenű állami vagy EU-s támogatásokat értjük. Ez szembemegy a nagyon szigorúan meghatározott versenypolitikával, amely megszabja, visszavágja, limitálja, rendszerbe szedi az uniós és az állami támogatásokat. Ebben olyan értelemben van logika, hogy az egységes piacnak a működéséhez valóban nagyon jó lenne, ha például az államok nem úgy adnák az állami támogatásukat, ahogy az nekik tetszik. De ez egy 22-es csapdája. Van két nagy versenytárs az Európai Uniónak, az Egyesült Államok és Kína, amelyek úgy adják a támogatás a különböző iparágaknak, ahogy szeretnék. Az Európai Unióban viszont van 27 állam, és hogyha itt megengedjük ugyanezt, az nagy különbséget okozna az országok között. Hiszen felmerül a kérdés, hogy mit támogasson az EU. Ha például az autóipar kap jelentős támogatást, akkor ennek Magyarország és Németország örül, de például Franciaország már nem biztos. Mindez politikai vitákhoz vezetne. Valószínűleg lehet megoldást találni, de Orbán Viktor miniszterelnöknek igaza van, hogy nem azzal a hagyományos, a korábbi évtizedekben bevett európai uniós megoldással, amely az Európai Unió hatáskörét rendre újabb és újabb területre bővíti ki. 
– Csütörtökön találkozott egymással Mario Draghi és Orbán Viktor Budapesten. Arra következtethet a szemlélő, hogy a magyar kormány európai uniós politikájára hatással lehet a Draghi-jelentés. A jelentés finomhangolása szükséges még?
– A finomhangolása mindenképpen. Amit mondtam is, magával a jelentéssel nincsen gond: nagyon szépen felvázolja azokat a pontokat, ahol problémák vannak. Így például ilyen versenyképességi jelentésekben korábban nem jelent meg a védelmi ipar fejlesztésének a szükségessége. Ez például egy jó irány. Ugyanakkor, amikor azt mondja Draghi a jelentésben, hogy kell egy olyan biztos, aki az európai védelmi iparért felel, akkor egyúttal jogokat és hatásköröket adna neki, és nem biztos, hogy ez a megoldás. Tehát itt valóban a finomhangolásról van szó, egy közhely, tudom, de a részletekben rejlik az ördög.
– Az amerikai elnökválasztás után több jelentős európai politikus – köztük Macron és Meloni is beszélt arról, hogy a védelmet, Európa védelmét Amerika nélkül is meg kell tudnia oldania a kontinens országainak, illetve az Európai Uniónak.
– Én azt gondolom, hogy ezek a kijelentések hosszú távon valóban megállják a helyüket, azonban rövid távon és középtávon Európa erre nem képes. Trump elnök idejére datálható az a kezdeményezés, hogy az európai országok legalább a GDP-jük két százalékát költsék védelmi kiadásokra. Valóban, lassan megfordult a folyamat, elkezdtek többet költeni védelemre az államok, mint korábban, de ennek ellenére tavaly még a 27 európai uniós tagországból csak 10 jutott el a két százalékig, illetve két százalék fölé. Magyarország e 10 ország között van. A Draghi-jelentésben az szerepel, hogy fel kell építeni egy védelmi ipari bázist, amely jelenleg csak nyomokban létezik Európában. Eltűnt, hiszen egyébként az európai államok egykoron a fegyvergyártásban jók voltak. Másfelől az is igaz, hogy az a fajta kölcsönösen kultivált egyenlőtlenség megszűnőben van Trumppal az Egyesült Államok és az Európai Unió között, ami azt jelentette, hogy az európaiak teljes mértékben elfogadták: a külpolitikájukat az amerikai külpolitikához igazítják, és ezért cserébe az amerikaiak megvédik őket. Ez az a kultivált, mindkét oldalról ápolt egyenlőtlenségi viszony, amely sok évtizeden keresztül létezett, és tulajdonképpen most is létezik. Visszatérve a Draghi-jelentésre, azért érdemes arra is figyelni, hogy például a lengyel gazdasági miniszter reakcióként azt mondta: a jelentés nem reflektálja, nem tükrözi vissza a közép-európai országok igényeit, és például Lengyelország a szolgáltatások liberalizációját továbbra is támogatja annak érdekében, hogy csökkenjenek a különbségek. Hasonló reakciók jöttek Csehországból is: hiányolták a régióból származó szakértőkkel való konzultációt.
– Nyugat Európában milyen a Draghi-jelentés fogadtatása?
– Brüsszel részéről nagyon lelkes volt. Meg kell jegyezni, hogy maga az Európai Unió Bizottságának kérésére született meg ez a jelentés. A bizottsági hatáskörök növelése nyilvánvalóan tetszésre lelt Brüsszelben.
– Egy kérdés erejéig térjünk vissza a védelmi politikára: megvan a szándék Brüsszelben, hogy ebben előrelépjenek az Unió országai?
– Nem gondolnám, hogy ellenérdekelt lenne ebben Brüsszel. A kérdés számomra az, hogy ez mennyiben valósulhat meg úgy, hogy az adott védelmi ipari vállalatoknál megmaradjon a teljes nemzeti ellenőrzés. Azért az olyan országok, mint Franciaország, Németország nem biztos, hogy mindig örülnek annak, hogy technológiát is megosszanak másokkal. A technológia megosztásában ők nem biztos, hogy érdekeltek. Ne feledjük: egy állam szuverenitásának egyik alapja nyilvánvalóan a védelmi képessége. A másik kettő pedig a pénzügy és a külügy. Ahogy tanultuk, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezésnél sem véletlen, hogy ez a három elem, a hadügyi, a külügyi és a pénzügyi tárca közös ellenőrzés alatt maradt. Ezeket elengedni, szupranacionális, nemzetek fölötti módon kezelni, ez azért felvethet bizonyos aggályokat.
Címlapkép: Orbán Viktor miniszterelnök (j) fogadja Mario Draghit, az Európai Központi Bank volt elnökét, korábbi olasz miniszterelnököt az Európai Politikai Közösség (EPC) budapesti tanácskozásának idején a Róheim-villában 2024. november 7-én. Fotó: MTI/Benko Vivien Cher
