A vatikáni békekövet újabb moszkvai látogatása világossá tette: csak egy békemisszió van, amit a Vatikán mellett csak Magyarország képes járni

Ismét Moszkvába látogatott és Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel tárgyalt a héten Matteo Zuppi vatikáni békekövet. A békemissziós út kapcsán azt boncolgatjuk: valójában csak egy békemisszió létezik, amelyet joggal vallhat magáénak a Vatikán mellett Magyarország, és hogy a békekövet által kitaposott ösvényre bizony nem mindenki lenne képes rálépni, még ha békét is akarna.

Vitathatatlanul Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) frakció vezetője volt, aki a leghangosabban támadta a magyar miniszterelnököt Strasbourgban, többek között hazánk békemissziója miatt. A vitáról már annak helyszínén maga Orbán Viktor is megállapította, hogy egyáltalán nem a magyar elnökség programjának megtárgyalásáról, mint inkább politikai sárdobálásról szólt, a békemisszió ismételt előcitálása ugyanakkor arról árulkodik: az továbbra is megbocsáthatatlan bűn, fájó pont a sértődött brüsszeli vezetésnek. Manfred Weber konkrétan azzal vádolta meg Orbán Viktort, hogy kollaborál az agresszorral, azaz Vlagyimir Putyinnal, és hogy a „kirándulás” nem békemisszió volt, hanem

a háború meghosszabbításának missziója.

Brüsszel és propagandamédiája már korábban is azzal a suta kommunikációs panellel próbálta figyelmen kívül hagyhatónak minősíteni a magyar békemissziót, hogy Orbán Viktor – miután Zelenszkijjel találkozott Kijevben -, képes volt kezet rázni az „agresszor Putyinnal”. Tehát, Webert idézve: orosz kollaboráns. Pedig, mint látni fogjuk – és ez az, ami igazából fontos -, hogy a békemissziónak csak egyetlen egy meghatározott ösvénye van, és ezt az igazolhatja leginkább, aki Magyarországon ezt a zarándokutat járja: maga a Vatikán.

Akkor a Vatikán is Moszkva kezét szorongatja?

Mint ismert, hétfőn ismét fogadta Ferenc pápa békekövetét az orosz külügyminiszter. Az eseménnyel kapcsolatban az orosz minisztérium arról számolt be, hogy

az eszmecsere során a felek részletesen megvitatták a humanitárius szférában való együttműködést az Ukrajna körüli konfliktus összefüggésében, és számos, a kétoldalú és a nemzetközi napirenden lévő aktuális kérdést érintettek. Méltatták az orosz-vatikáni párbeszéd konstruktív fejlődését.

A Vatikán sajtószolgálata pedig azt közölte a RIA Novosztyi hírügynökséggel, hogy Matteo Zuppi bíboros azért találkozott az orosz hatóságokkal, hogy felmérje,

milyen további erőfeszítésekre van szükség az ukrán gyermekeknek a családjukkal való újraegyesítése és a fogolycserék előmozdításához.

Ami máris felkeltheti a figyelmünket, hogy a pápai legátus Moszkvába ment tárgyalni, és hogy orosz kormánytisztviselővel, jelesül Lavrov külügyminiszterrel egyeztetett. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy Ferenc pápa azután indította útjára békekövetét az orosz fővárosba, hogy előtte Volodimir Zelenszkijjel tárgyalt, máris „weberkedhetünk” úgy, hogy alig tárgyalt a Vatikán Zelenszkijjel, máris Moszkva kezét szorongatja. A Vatikán tehát kollaboráns.

Pedig Ferenc pápa és Zelenszkij múlt pénteki találkozóját akár még sikeresnek is lehetne nevezni abban az értelemben, amelyet az ukrán fél nem győzött hangsúlyozni, hogy közös nyilatkozatuk szerint a Vatikán az igazságos béke mellett elkötelezett. Az igazságos béke pedig egy oximoron. Ez elég rossz üzenet a békére törekvőknek, arra vágyóknak, hogy amíg nem lesznek igazságosak a feltételek ukrán szempontból, a béke csupán másodlagos. Ráadásul, hogy mi lehet jelenleg az igazságos béke Ukrajna számára, azt jól mutatja: míg korábban Zelenszkij „béketervével” haknizta körbe a nyugati vezetőket, most ugyanezen elképzelését már „győzelmi tervként” aposztrofálja. És e tervnek egyik sarokpontja, hogy Ukrajna NATO-tag lesz. Ez Zelenszkij megítélése szerint ugyanis segíti a béke megképződését. Oroszország szerint viszont biztosan nem, és ezt az ukrán elnök is tudja.

Magyarország teljes joggal járja a békemisszió útját

Külön érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy Matteo Zuppi nem először járt Oroszországban békemissziója során. A bíborost 2022. májusában nevezte ki Ferenc pápa békeközvetítőnek, aki még ugyanezen év június 5-én és 6-án Kijevben tárgyalt, majd június 28-án és 29-én Moszkvában. Ezt követően pedig Washingtonba és Pekingbe is ellátogatott. Az útra pedig, amelyet a pápai békekövet 2023-ban megkezdett, 2024-ben Orbán Viktor miniszterelnök is rálépett, és végigjárta minden stációját. A somolygók persze mondhatják, hogy rendben, akkor a magyar miniszterelnök nem egy orosz kollaboráns, hanem imposztor, diplomáciai plagizátor, de békekövet semmiképpen nem lehet. Csakhogy azt sem szabad elfelejteni, hogy

Ferenc pápa konkrétan 2023 április végi magyarországi látogatásáról hazatérőben jelentette be, hogy közvetítést indít a háborúban álló Moszkva és Kijev között, és ezután nevezte ki májusban Zuppi bíborost.

Magyarország és a Vatikán béke iránti elköteleződésének és összefogásának ez a legfényesebb bizonyítéka. Emiatt senki nem vitathatja el hazánk jogát, ha ennek az egyértelműen közös gyökérből sarjadó szándéknak érvényt szerez, és aktív tárgyalásokba kezd a békéért.

Csak egy békemisszió van, amit többen járnak

Sokkal inkább más probléma húzódik meg a béke és Brüsszel viszonyának, valamint a békemisszióknak a megítélése tekintetben. Azoknak a békemisszióknak a megítélése tekintetében, amely valójában egy és ugyanaz a békemisszió, mert ahogy írtuk, csupán egy, jól meghatározott ösvénye van, ezt Zuppi bíboros járta ki Kijev, Moszkva, Peking és Washington között. Aki erre a diplomáciai útra lép, ugyanazt a szolgálatot teljesíti. Brüsszel éppen ezért is teszi helytelenül, ha bármely ország békemisszióját putyinizmussá degradálja. Nyilván az uniós elit a Vatikánt gyáva oroszbarátsággal vádolni, de mindenki mást, aki a katolikus egyház nyomába ered, elítél ugyanezért.

A békemissziónak, mint fentebb kiemeltük, egyetlen útja van: Kijev, Moszkva, Peking, Washington. Ezen kell újra és újra elindulnia a béke szolgáinak. De csak azok indulhatnak el rajta, akik ezt az utat végig is képesek járni.  

Brüsszel lassan ráébred korlátolt lehetőségeire

Itt kapcsolódnánk vissza a Manfred Weber által bemutatott hisztirohamhoz, amely egyetlen dolgot bizonyított: Brüsszel láthatóan nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy Magyarország diplomáciai kapcsolatainak köszönhetően nemhogy elszigetelt, de minden érdemi féllel képes tárgyalóasztalhoz ülni. Ezt például Josep Borrell, az unió külügyi bizottságának főképviselője nem mondhatja el magáról. Az pedig végképp kiborította az uniós elitet, hogy Orbán Viktor le is ül ezekhez az asztalokhoz, és nem kioktat, vagy előír, hanem kérdez a béke lehetőségének feltételeiről. A brüsszeli elit akkor ébredt rá, hogy diplomáciailag teljesen félrekormányozták az Európai Uniót, amikor Orbán Viktor Zuppi bíboros nyomába eredt. Brüsszel ugyanis Angela Merkel idejében még képes volt béketeremtő erőként fellépni, Ursula von der Leyen idején viszont már nem, és nem is lesz, ahhoz ugyanis a brüsszeli elitnek nem missziós utat, hanem kanosszát kellene járnia a fent említett állomások némelyikén. Az ordított Strasbourgban Weberből, csak éppen a metakommunikáció szintjén, hogy Európa kicsi lett, gyenge, diplomáciailag súlytalan, bizonyos értelemben elszigetelt. Lényegében az USA famulusa. Ha valamiért, hát azért nem fog Brüsszel soha békét akarni, mert akkor mindezen tényekkel is szembe kell néznie. Ezt is magával hozta ugyanis a háború…

Címlapkép: Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Matteo Zuppi bíborost, az Olasz Püspöki Konferencia elnökét, Ferenc pápa ukrajnai békemissziójának vezetőjét fogadja Moszkvában 2024. október 14-én. Fotó: MTI/EPA/Orosz külügyminisztérium