Hogy oldódhat meg a politikai patthelyzet Ausztriában? – Dobrowiecki Péter: A magyar érdek mindenekelőtt az, hogy stabil kormány legyen a nyugati határ túloldalán
Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyerte meg az ausztriai parlamenti választásokat, s bár a másik jobboldali, konzervatív párttal közösen többségük lenne a törvényhozásban, mégis: korántsem biztos, hogy az FPÖ kormányozhat. Dobrowiecki Pétert, az MCC Magyar-Német Intézet kutatási vezetőjét kérdeztük a lehetséges forgatókönyvekről, s arról, hogy Magyarország számára melyik alternatíva lenne a legjobb. Ismert, öt párt került be az osztrák parlament alsóházába, de egyik párt sem vívta ki még a szavazók egyharmadának szavazatát sem.
A jelenlegi osztrák kancellár, az Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetője, Karl Nehammer – kicsit cinikusan – arra kérte a napokban Van der Bellen szövetségi elnököt, hogy kínálja fel a kormányalakítás lehetőségét az FPÖ-nek. Hogyan lehet kormányzó párt az FPÖ?
– Az FPÖ, akár bármelyik másik osztrák párt csak abban az esetben kerülhet kormányra Ausztriában, hogyha koalíciós társat talál, hiszen egyik pártnak sincs meg a kellő többsége az önálló kormányalakításhoz. Az FPÖ esetében igazából teoretikusan bárki szóba jöhet, gyakorlatilag azonban elsősorban a Néppárt jöhetne számításba mint kisebb koalíciós partner. Más kérdés, hogy bár e két párt a múltban kormányzott már együtt, az ÖVP sosem volt még kisebb koalíciós társ egy ilyen konstellációban, hanem mindig ő volt a nagyobbik koalíciós partner, amelyik a kancellárt is adta. Ez presztízsveszteség lenne az ÖVP számára, ez az egyik szempont. A másik pedig az FPÖ vezetője, a párt elnöke, Helbert Kickl, aki elég megosztó politikusnak számít Ausztriában. Az ÖVP, illetve a jelenlegi kancellár, Karl Nehammer is jelezte, hogy egy Kickl által vezetett koalíciós kormányban az ÖVP nem venne részt. Jelenleg is zajlanak az előkészítő tárgyalások a pártok, a pártvezetők és Van der Bellen köztársasági elnök között. Pénteken az FPÖ vezetőit fogadta az államelnök, és keddig bezárólag az összes pártvezetővel megbeszélést folytat, majd ezt követően kéri fel valamelyik pártot arra, hogy kezdje meg a kormányalakítási tárgyalásokat.
Kisebbségi kormányzás elképzelhetetlen?
– Nem, technikailag abszolút reális forgatókönyv. A gyakorlati politika szempontjából viszont elképzelhetetlen, hiszen ahhoz az kéne, hogy a koalíción kívülről is támogassák a kisebbségben lévő kormányt. Öt párt jutott be az osztrák parlament alsóházába, ezek közül az FPÖ a legerősebb, viszonylag közel a nyomukban a Néppárt, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) van még 20 százalék fölött, a Zöldek (Die Grünen) és a NEOS 8, illetve 9 százalékon, tehát alapvetően, amennyiben nem jön létre egy koalíciós kormány, mert nincs meg az összhang, úgy elképzelhetetlennek tartom azt, hogy összejön egy olyan forgatókönyv, amelyben egy kisebbségi kormányt egyes pártok ellenzékből támogatnának.
Melyek a főbb törésvonalak a Szabadságpárt, illetve a többi párt között?
– Fontos leszögezni, hogy alapvetően a Néppárt és a Szabadságpárt között nincsenek nagy törésvonalak. Ha megnézzük a két párt gazdaságpolitikáját, migrációs politikáját, vagy akár a biztonságpolitikai elképzeléseit, akkor azt láthatjuk, hogy 80 százalék körüli az átfedés a két párt között. Ehhez az is kellett, hogy az elmúlt évek kihívásainak hatására az ÖVP is erősen jobbra tolódott. Tehát azt hinné az ember, hogy elvileg kevés dolog van, ami útjába állhat a két párt közötti együttműködésnek. A többi szereplő között már azért markánsabb eltérések észlelhetők. Az SPÖ egy teljesen más világnézetet képvisel: szociáldemokrata társadalmi politikára helyezik a hangsúlyt, illetve inkluzív, befogadó migrációpolitikára. A Zöldek ebben hasonló állásponton vannak, míg a NEOS, az ötödik párt egy jellemzően liberális gazdaságpolitikára fókuszáló, egykoron a Néppárt liberális szárnyának politikusai által alapított kis párt. Alapvetően a meghatározó kérdésekben, úgy gondolom, hogy az FPÖ és az ÖVP azonos nevezőn van, míg a mérleg másik serpenyőjében ott lennének a Zöldek és a szociáldemokraták. A NEOS pedig nem azokra a kérdésekre helyezi a hangsúlyt, amelyek most dominálnak az osztrák belpolitikában.
Magyarország szempontjából mi lenne előnyös – a migrációs politika vagy az uniós politika tekintetében –, melyik párt vagy pártok kormányzása?
– Hogyha a jelenlegi magyar kormánypolitikát tekintjük, Magyarország jelenlegi állaspontját az Európai Unióban, akkor egyértelmű, hogy az FPÖ kormányra kerülése lenne a legszerencsésebb. Egyrészt a pártpolitikai szempont miatt, hiszen az FPÖ pont a Fidesszel közösen alapított nem olyan régen egy új Európa parlamenti frakciót.
Itt megvan a politikai közelség is, a személyes szálak is megvannak, tehát abszolút jó együttműködés alakulhatna ki a két ország között a gyakorlati politikai szinten túlmutatva. Az ÖVP esetében sem lennének nagyobb problémák, azonban egy hármas kormánykoalíció, ahol az ÖVP a NEOS-szal és az SPÖ-vel közösen kormányozna – és ez egy belpolitikai villongásoktól, belharcoktól erősen sújtott kormány lenne –, semmiképpen sem lenne szerencsés Magyarország számára. Hiszen
alapvetően a magyar érdek az lenne, hogy egy szigorúbb migrációpolitikai megfontolásokat követő, de mindenekelőtt stabil osztrák kormány legyen a nyugati határ túloldalán.
Elképzelhető, hogy az ÖVP és az SPÖ lép koalícióra, a két párt együttesen minimális, egy fős többséggel rendelkezne csupán a parlamentben, és ez mindenképpen olyan helyzetet teremthetne, amikor egy kisebb kormányválság már bedönthetné a kormányt. Ez magyar szempontból nézve egy elkerülendő verzió.
Elemzőként hogy látja, melyik a legvalószínűbb forgatókönyv?
– Sokáig úgy tűnt, hogy Herbert Kickl személye véglegesen megosztó, legalábbis ezt kommunikálták a kampányban a pártok. A választások előtt és után a NEOS, a Zöldek és az SPÖ is azt mondta, hogy az FPÖ-vel semmiképpen sem szeretnének együttműködni. Az ÖVP úgy kommunikált, hogy Kickllel személyesen nem, de az FPÖ-vel akár el tudnák képzelni a közös kormányzást. Azt gondolom, hogy még mindig egy hármas koalíciónak van a legnagyobb esélye, de azért a közhangulatra tekintve, az, hogy a Néppárt és a Szabadságpárt konzervatív politikai pozíciói együttesen többséget kaptak, az azt mutatja, hogy egy jelentős felhatalmazás áll a konzervatívabb politika irányába most Ausztriában. Ennek fényében azért lehet, hogy az ÖVP megfelelő kompromisszum esetében hajlandó lenne az FPÖ-vel kormányt alakítani. Más kérdés, hogy Herbert Kickl a november végi stájerországi (Steiermark) tartományi választásokat megelőző egyik kampányindító eseményen azt mondta, hogy ő határozottan és komolyan jelezte azon szándékát, és fenn is tartja azon szándékát, amit korábban mondott, hogy ő szeretne kancellár lenni, és az FPÖ csak akkor emelkedne kormányra, hogyha – Kickl személyében – ők adhatnák a kancellárt is.
Ezek szerint az nem várható, hogy Herbert Kickl hátralép?
– Még nem, de azt is látnunk kell, hogy most kezdődnek a tényleges tárgyalások, Van der Bellen államfő még nem kért fel senkit. Nem feltétlenül az FPÖ-t kell felkérnie, a szokásjog úgy diktálja Ausztriában, hogy a legtöbb szavazatot kapott pártot szokta felkérni a köztársasági elnök, de nem muszáj ezt megtennie. Van der Bellen egy korábbi megnyilvánulása során nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy esetleg nem az FPÖ-t kéri fel első körben. Más kérdés, hogy az FPÖ-t vezető Kickllel való beszélgetését követően mind az államfő, mind pedig Kickl pozitívan nyilatkozott. Tehát vannak arra utaló jelek, hogy a kampányidőszak elég komoly hangú üzengetéseit konstruktívabb tettek váltják fel. A következő hetek fognak dönteni afelől, hogy meg tudnak-e egyezni egymással a pártok, a kompromisszumkészségükön fog múlni. A Zöldek kevéssé valószínű, hogy kormányon maradhatnak, hiszen a Néppárttal eléggé csúnyán összevesztek a közös kormányzás utolsó időszakára. A NEOS pedig tudja, hogy csak úgy kerülhet kormányra, hogy ténylegesen nincs rá szükség, csak azért vennék be harmadiknak, hogy megfelelő, stabil többséggel rendelkezzen a parlament alsóházában az új kormány, de akár nélküle is létre tudna jönni két alternatív kormányforgatókönyv is. Ennek fényében pedig azért ők nem nagyon rendelkeznek olyan politikai zsarolási potenciállal– ha lehet így mondani –, ami feléjük döntené a mérleg nyelvét. 
Mikorra várható, hogy felkéri a kormányalakításra a szövetségi elnök valamelyik pártot, illetve, hogy ez a kormány megalakul?
– Kedden találkozik a Zöldek vezetőjével Van der Bellen; korábban ő volt a Zöldek vezetője. Tehát a keddi, utolsó beszélgetés az, amely során az informális kör lezárul. Ezt követően: kedden, vagy szerdán kéri fel az államfő valamelyik párt vezetőjét a kormányalakításra. Ezután szerintem jó pár hétbe beletelik az – legalábbis a jelenlegi befagyott politikai lövészárkokat tekintve –, ameddig a felek megegyeznek. A novembert jelölném meg olyan céldátumként, amikor, éppen az említett tartományi választásokat megelőzően, a pártok már szeretnék dűlőre vinni a szövetségi kormányalakítás kérdését.
Címlapkép: Herbert Kickl, a jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke a voksolást értékeli a bécsi parlament egyik termében 2024. szeptember 29-én, az osztrák parlamenti választások napján. Fotó: MTI/EPA/Filip Singer
